(Fotó: parlametné listy)

Robert Fico szerencsés csillagzat alatt született. A háromszoros szlovák kormányfő ugyanis tehet bármit, legyen akármilyen szembetűnő kormánya alibista politizálása, vagy ha úgy akarjuk semmittevése, ha némileg kevesebben is, de még mindig tömegek állnak mögötte Szlovákiában.

Pedig a pártján belül is egyre hangosabb az ellenkezés, legutóbb például már a leginkább elégedetlenkedő Boris Zala európai parlamenti képviselő távozását rebesgető hangok is felröppentek a párton belül. Legnagyobb ellenzéki bírálói pedig, úgy tűnik, saját maguk ütik ki magukat, ki így, ki úgy.

Itt van például a szépreményű Radoslav Procházka, akiről egy ideig mindnyájan elhittük, hogy Fico legerősebb ellenzéki ellenfele lehet. Aztán szép lassan, mondhatnám, ahogyan az a nagykönyvekben meg vagyon írva, teljesen leírta magát a nyilvánosság előtt, a pártját meg a politika süllyesztőjébe küldte. A pontot az i-re azzal tette fel, hogy becsapva választóit, és szembeköpve mindent, amit valaha is ígért, (kormány)szövetségre lépett politikai ellenfelével, Robert Ficóval.

Aztán a parlamentbe bejutott párttársai szépen lassan eloldalogtak mellőle, no, nem mondtak le a mandátumukról, azt azért nem, még csak független képviselők sem lettek, hanem beálltak hidasnak. Procházkából meg – a rossznyelvek szerint egyfajta trafikmutyival, érdemei elismeréséül – luxemburgi uniós bírát készül csinálni Robert Fico kormánya.

Aztán itt van Daniel Lipšic, aki a napokban szerencsétlen módon halálra gázolt egy idős embert egy gyalogosátjáró közelében. Lipšic, aki bár minden ilyenkor lehetséges segítő lépést megtett, de a 72 éves idős úr életét már nem tudta megmenteni, először hezitált a képviselői mandátumáról való lemondása ügyében, végül azonban úgy döntött, mégiscsak lemond arról.

Politikai jövője egyelőre bizonytalan, arról, hogy elindul-e pártjával a következő parlamenti választáson, nem akart nyilatkozni, pillanatnyilag csak annyit mondott, hogy visszatér az ügyvédi pályára.

Lipšic tette kapcsán azt is mondhatnánk, helyénvaló, politikushoz illő cselekedet, amit a képviselőtársai is kénytelenek tudomásul venni, még ha nem is mindegyik a legjobb szájízzel. Csak hát egy újabb kitartó és jogilag felkészült bírálójától szabadul meg ezzel megint Robert Fico.

Az optimistábbak azt mondják, akár Robert Kaliňák is okulhatna Lipšic példájából, szedhetné végre a sátorfáját, és odébbállhatna a miniszteri hivatalból. Oka lenne erre éppen elegendő. Csak persze valószínűbb esetében a nem oda Buda! Robert Fico meg örömében dörzsölgetheti a kezét.

Tény viszont, hogy Lipšic távozásának ellenzéki körökben kevésbé örülnek. Bár politikai karrierje nem volt zökkenőmentes, 2006 óta, amikor több KDH-s párttársával is szembekerült a Smerrel való kormányalakítás fontolgatása miatt, határozottan állíthatjuk, hogy következetesen kitartott a Robert Ficóval szembeni álláspontja mellett.

A Gorilla-ügy kirobbanása óta az oligarchákkal szembeni küzdelem élharcosa lett, és minden alkalmat megragadott, hogy a magát szociálisnak mondó Smeres kormányok hibáira és egyre sokasodó botrányaira rámutasson. Hogy mi lesz ezután, nem tudni. Lipšic szerint „a küzdelem a jó országért folytatódik”, amiben maga is szívesen segít, ahol tud. Egyelőre csak azt nem látni, teszem hozzá szerényen, hogy kivel és hogyan.

Robert Fico harmadik legnagyobb bírálója – bár kicsit másképpen, a maga módján, sokszor talán kivetnivaló módon teszi mindezt – is knockoutot adott magának. Pillanatnyilag úgy tűnik ugyanis, hogy Igor Matovič, a kormányfő egyik legerősebb ellenzéki bírálója is könnyen a parlamenten kívül találhatja magát. Emberi ostobaságból. Ráfizethet arra, hogy megismétlődött a hiba, amit korábban egyszer már elkövetett: képviselőként a vállalkozói engedélye szüneteltetése okán.

A hibáért egyszer már megbírságolták, akkor képviselői fizetésének hatszorosát, majd 12 ezer eurót fizetett, ha beigazolódik a vétség, most akár a mandátumával is fizethet ezért. Bár maga azt állítja, a vállalkozói engedély érvényessége még nem jelenti a tényleges vállalkozás tényét, ki tudja, milyen döntés születik majd a „feledékenysége” miatt, ami a tudatlansággal együtt a közönséges halandókat köztudottan nem mentesíti a törvény betűje alól. Matovič azt állítja, nem ragaszkodik foggal-körömmel a képviselői székéhez, de ilyen könnyen nem adja fel a harcot, inkább az Alkotmánybírósághoz fordul.

Matovič mandátuma egyelőre még megvan, de Damoklész kardja azért ott lebeg a feje felett. Ha végül kiebrudalják a parlamentből, Sulík magára marad Robert Ficóval és szárnysegédeivel szemben. Az ellenzék meg megint romokban hever. Most már csak az hiányozna, ha valami miatt egyszer csak előrehozott parlamenti választást tartanának.

Szerencsére azonban úgy néz ki, ez a veszély nem fenyeget. A Fico-Danko-Bugár hármas szilárdan tartja kezében a kormányrudat… legalábbis addig, amíg valamelyikük érdeke mást nem kíván. Mert a pénz mindegyiküknél nagyobb úr….