Azt mondja a politikus: a koalícióban az a vállalható konfliktus, amiről előre tudni lehet, hogy jól zárul, vagyis a pártja meg tudja valósítani a parlamentben is, amit elképzelt.
Példát is mond a vállalható konfliktusra: az osztalékadó bevezetését meg tudták torpedózni. Háromszoros hurrá, éljenek sokáig, hogy minél tovább élvezni tudják a (szlovákiai magyar) választóik hála-megnyilvánulásait, elvégre mindennél fontosabb, hogy a befektetési vagy értékpapír-hozamaik és a részvényeik után nekik folyósított osztalékok adómentesek lesznek!
Elvégre: a szlovákiai magyar (de a nem magyar államalkotó) többség tőzsdézik, s az osztalékból él, nem minimálbérből, átlagkeresetből (vagy átlagon aluliból), munkanélküli- vagy szociális segélyből, igaz-e?!
Az állampolgársági ellentörvény eltörlése nem téma, nyilatkozza még a politikus. Nem lehet az, mert eleve halálra van ítélve, tehát nem vállalható konfliktus. Állítólag nem a koalíció miatt nem az, hanem mert úgy sem menne át a parlamentben. Ezért aztán nincs is napirenden. Helyette állítólag a jogállamiságot fogják erősíteni.
Hogy azt a jogállami gyakorlatot is, ami egyéni elbírálás alapján (tehát teljesen szubjektív megítélés szerint) visszaadja a szlovák állampolgárságot azon személyek egy részének, akiket arra méltónak kiáltanak ki az illetékes hatóságok, arra a faggatózás nem terjed ki, de a politikus eszmefuttatása sem.
Így aztán talán még azt is megélhetjük, hogy egyszer már csak a magyar állampolgárság miatt hontalanná vált személyeket tartalmazza majd a rendszeresen közzétételre kerülő megfosztási statisztika. Mert hát van, létezhet még ilyen „lopakodó” (értsd: láthatatlan, mint a repülők) jogállam is, amikor a cél szentesít minden eszközt. S még csak törvény sem kell hozzá.
