Közösen szervezte meg október 15-én a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete és a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság a deportált és kitelepített lakosok emlékművére felhelyezett Országzászló emléktábla avatását.
„Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk őseink hitében és vallásában, gyermekeink fényes tekintetében, és a szülőföldhöz való ragaszkodásban” – kezdte ezzel a Bethlen Gábortól vett idézettel ünnepi köszöntőjét Soóky Marian, a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezetének alelnöke, aki megkülönböztetett figyelemmel köszöntötte a magyarországi Tápiógyörgye testvértelepülés polgármesterét és Tápiógyörgye küldöttségét.
Mint mondta, a testvértelepülési kapcsolatok a polgárok kezdeményezésére épülnek, és bár a hivatalos együttműködés kereteit az önkormányzatok alakítják ki, csak azok a kapcsolatok bizonyulnak életképesnek és hoznak eredményt, amelyben a lakosság, a civil szervezetek aktívan rész vesznek, amelyeket magukénak éreznek. „Úgy gondolom, hogy a magyarországi Tápiógyörgye település és Nagymegyer város kapcsolatára ez különösen jellemző” – fogalmazott az alelnök, aki emlékeztetett arra, hogy a két település közt tíz éve indult el újra a kapcsolat, s ennek apropóján kerül leleplezésre az az emléktábla, amely a két település barátságát hirdeti.
Az avatóünnepségen Varga László mondott ünnepi beszédet, aki az emléktábla leleplezése előtt felidézte azokat a történelmi eseményeket, amelyek az avatóünnepség megszervezéséhez kapcsolódnak. Megemlékezésében kitért a nagymegyeri országzászló talapzatának kialakítására, amelyre a magyarországi zászlótartó mozgalom keretében került sor. Ennek alapgondolata az volt, hogy minden nemzet, minden emberi közösség alapvető joga és egyúttal kötelessége is az összetartozás kinyilvánítása. Mint mondta, a nagymegyeri országzászló-avatás története szorosan kapcsolódik Nagymegyer és Tápiógyörgye baráti kapcsolatainak kialakulásához.
Az országzászló ünnepélyes felavatására 1939. június 4-én került sor. „Itt ezen a helyen, a város központjában állt ez a talpazat, lobogott nemzeti zászlónk 1945. március végéig” – emlékeztetett Varga László, aki szerint csoda, hogy a talapzat túlélte az ezt követő történelmi korszakot. A talapzat 1996-ban került megint a figyelem középpontjába, ebben az évben emlékeztek ugyanis meg először a városban, a nagymegyeri magyarság egyik legsötétebb korszakáról,a deportálás és kitelepítés 50. évfordulójáról. A Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére ide, az egykori zászlótartóra kerültek, az 1996. augusztus 20-án leleplezett emléktáblák. Így sikerült megmenteni a zászlótartó talpazatát is.
A város baráti kapcsolata a tápiógyörgyeiekkel egészen 1939-ig nyúlik vissza. Ekkor hozták el a Nagymegyeri Levente Szervezetnek az általuk készített leventezászlót ajándékba, amelyet ünnepélyes keretek közt adtak át az országzászló talapzatánál. A baráti kapcsolatok felújítására 2006-ban került sor, Németh Csaba, a Torockó Baráti Társaság elnökének kezdeményezésére.
„Sajnos, az 1939-ben Nagymegyerre hozott leventezászlót nem sikerült megtalálni, de a baráti kapcsolatok történetének kezdetét, majd ennek folytatását feltártuk, és könyv formájában is megörökítettük Németh Csaba barátommal“ – fogalmazott beszéde végén Varga László hozzáfűzve, azóta a két település polgármestere már a testvérvárosi együttműködésről szóló megállapodást is aláírta.
Az emléktáblát, amelyet Ács Sándor helyi vállalkozó készített, Bittera Zsuzsanna, a Csemadok helyi elnöke és Németh Csaba, a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság elnöke leplezték le. Az avatóünnepségen a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola tanulóinak összeállítását hallhatták a résztvevők, Varga Levente és Haris Zsóka előadásában.
A táblaavatást követően az ünnepi est részeként a Városi Művelődési Központ színháztermében bemutatásra került Csáky Pál Hit és hűség című színpadi játéka a Boráros Imre Színház előadásában.
