A legújabb fizetési statisztikák szerint jól állunk, hiszen a gazdaságban dolgozók havi átlag nominálbére a harmadik negyedévben elérte a 889 eurót, ami az előző évvel összehasonlítva 3,3 százalékos emelkedést jelent.
A legtöbbet – szokás szerint – az informatikusok keresik, átlagosan 1 672 eurót. Nem kapnak sokkal kevesebbet a pénzügyi szférában „ügyködők” sem, akiknek bankszámlájára havi 1 563 euró folyik be. Továbbra is érdemes valamelyik energiaszolgáltatónál dolgozni, hiszen az ottani alkalmazottak bére is átlag feletti, eléri az 1 517 eurót.
Elgondolkodtatóbb adat, hogy ugyanakkor a statisztikai hivatal kilenc ágazatban mért átlag alatti keresetet. A legkevesebbet a szállás és étkeztetési szolgáltatások területén tevékenykedők keresik, konkrétan havi 593 eurót. Nem sokkal több pénzt kapnak az építőiparban dolgozók sem, nekik mindössze havi 655 euró üti a markukat.
A hivatal természetesen többféle összehasonlítást és számolást is végez, amely az átlagember számára nem túl sokatmondó, hiszen mindenkit az érdekel, hogy mennyi jut a havi megélhetésre.
Némileg megnyugtató adat lehet, hogy Szlovákia összes megyéjében nőtt az átlagbér. A leginkább, 6,2 százalékkal, a magyarok által is lakott Nagyszombati kerületben. Persze, a pozsonyi 1 116 eurós átlagbért még így sem tudja überelni, sőt megközelíteni sem, ami kiugróan legmagasabb az országban. Az átlagbérek megyei szinten, az eperjesi kerületi 689 eurótól a nagyszombati kerületi 834 euróig terjednek.
Ennyit a tényekről, ha úgy tetszik, statisztikai adatokról, amelyek nem fedik teljesen a valóságot. Hisz nem lehet egy kalap alá venni a cégek vezető menedzsereit és a konyhai kisegítő személyzetet. A kettő bére közötti különbség ugyanis ég és a föld. Az egyik annyit keres, amennyit bír, a határ a csillagos ég, de legalábbis több ezer euróról beszélhetünk. A konyhán dolgozóknak viszont sokszor csupán minimálbér jut.
Bár az emberek nem szívesen beszélnek a pénzről, főleg arról nem, mennyit keresnek, néha azért kibújik a szög a zsákból. Így köztudott, közszájon forog, hogy például Dunaszerdahelyen és környékén 500-600 eurónál többet nemigen lehet keresni. Sokan vannak, akiknek ennél még kevesebb jut. S tegyük hozzá, a pár száz eurós havi fizetésért sokszor műszakozni és szombatozni is kell…
Pozsony közelsége és az autógyár kecsegtet ugyan pár száz euró plusszal, de hosszú távon teljesen kizsigereli az embert. A napi oda-vissza utazás, a dugókban elpocsékolt drága idő a magánélet és a család rovására mehet.
Egy bankár ismerősöm szerint mindenki annyit költ el havonta, amennyije van. Akinek a számlájára havi több ezer euró fut be, az nagy lábon él. Drága autót lízingel, luxuslakásban lakik és szereti magát kényeztetni – utazásokkal, márkás öltözékkel. Aki pedig minimálbérből él, az kifizeti a rezsit, és ami marad, abból próbálja kihúzni a következő fizetésig.
A lényeg viszont, hogy mindkét csoporthoz tartozó elkölti a pénzét. Csak míg az egyik szinte számolatlanul szórja, a másik a hó vége táján már szinte úgy fillérezi ki. S ez bizony, statisztikailag is, szakadéknyi különbség!
(Forrás: webnoviny.sk)
