A minap azt vitattuk meg egy társaságban, hogy a norvég fizetések vajon miért a többszörösei a szlovák fizetéseknek? A vita hevében azt találtam mondani, hogy azért, mert ott nem lopják el.
A társaság tagjai furcsán néztek rám, ezért gyorsan kifejtettem, hogy mire is gondolok. Amíg Norvégia a világ legkevésbé korrupt országai közé tartozik, addig Szlovákia pozícióját ezeken a listákon mindenki ismeri.
Tudom, végletes leegyszerűsítése ez a kérdésnek, de a korrupció tényleg az egyik legnagyobb gondja Szlovákiának. Olyannyira, hogy a gazdasági károk mellett már a demokráciát is kikezdi. Képletesen szólva, kilopják alólunk a demokráciát!
Bizonyára olvasóink is kapásból sorolnák azokat az ügyeket, a Gorillától a Bašternák-ügyig, amelyek a mindennapi közbeszéd tárgyát képezik. Hogy elég egy jó helyen lévő haver és megúszhatsz mindent. Hogy fehér holló ritkaságú az olyan ügy, amely eljut a bíróságig, és akkor is csak a kis halak akadnak horogra.
A szlovákiai korrupció azonban már az unió ingerküszöbét is elérte, mely megtiltotta a Szlovákiának járó pénzek kifizetését, kisvállalkozók tízezreinek a megélhetését bizonytalanítva el ezzel.
Mondom, súlyosak a korrupció gazdasági következményei, de még súlyosabb a demokráciának okozott kár, azzal, hogy megingatják az emberek demokráciába vetett bizalmát. Ezt pedig úgy fejezik ki, hogy nem járulnak a szavazóurnákhoz, amikor lehetőségük lenne dönteni, ugyanis, nem látnak valódi alternatívát. Annak pedig semmi értelme, vélik, hogy az egyik korrupt politikust lecseréljék egy másik korrupt politikusra.
A korrupciónak egyetlen nyertese van, az extrémizmus. Ezért aztán jó volna, ha a politikusok is mielőbb tudatosítanák, hogy éppen ők tehetnék a legtöbbet a szélsőségek megfékezéséért. Mert egy dolog az, hogy az iskolában a diákok megemelt óraszámban tanulnak majd a diktatúrák embertelenségéről, és megint más az, hogy azt látják, a politikusok rendszeresen dézsmálják közös vagyonunkat. Nincs az a pedagógus, aki meggyőzné őket, hogy ez így rendben van.
Mert nincs is rendben!
