Bernecebaráti és Sisa Pista betyár kapcsán már szóltunk Szokolyi Alajosról (1871-1932), aki vadőrként alkalmazta ottani birtokán a Börzsöny vidékén is elhíresült Benkó Istvánt, azaz Sisát. Magát Szokolyit is bemutattuk részletesebben, amikor ipolysági emléktáblájáról írtunk. Most csak néhány kiegészítő adatot közlünk még vele kapcsolatban.
Általában sportolóként és sportmecénásként emlegetik őt. Nem véletlenül, hiszen az 1896-os athéni olimpián százméteres síkfutásban érmet szerzett, hármasugrásban pedig negyedik helyezett lett. Számos szakirodalmi közlés szerint ő volt Magyarország első olimpiai érmes sportolója. Többek közt kezdeményezésére alakult meg 1897-ben a Magyar Athletikai Szövetség, és Hont megye sportéletének is egyik mozgatója volt.
Igen fiatalon került a Garam mentéről Ipolyságra, keresztapja, Schön (Schönn) Alajos királyi főmérnök házába. Itt nevelkedett hát, itt kezdte elemi iskoláit, majd Léván folytatta gimnáziumi tanulmányait, illetve Pesten járt az orvosi egyetemre. Egyetemi tanulmányait azonban nem fejezte be. Feleségül vette a bernecebaráti földbirtokos, Berchtold lányát, s egy ideig a vármegyénél dolgozott, például Hont főlevéltárosaként is. Ilyen minőségében támogatta 1910-ben Györffy István és Bartók Béla itteni gyűjtését; ő volt a szponzora a híres „kanászhangverseny” díjazottjainak. Egyik rendezője volt az 1910-es ipolysági nagy gazdasági kiállításnak, s ügyködött a Honti Múzeum szervezése körül is.
Trianon után végleg Bernecén maradt, ahol gazdálkodással foglalkozott. Itt is halt meg, síremléke a templom melletti temetőben látható. Kocka alakú terméskövekből készült, középen egy fehér márvány emléktáblával. Rajta keresztalakzat s az olimpiát szimbolizáló öt karika, illetve az alábbi szöveg: „SZOKOLYI ALAJOS/ olimpikon/ 1871-1932/SZOKOLYI ALAJOSNÉ/ BERCHTOLD CHARLOTTE/ 1864-1939/ Ifj./ SZOKOLYI ALAJOS/ PRÉPOST/ 1901-1988” A község honlapján azt olvassuk, hogy a síremléket 1932-ben állították. Ez talán tévedés, mert a dedikációk szerint később is temettek még ide, s amikor 1981-ben itt jártam, még csak egyszerű fakeresztek voltak a sírok felett. Az olimpikonnak egyébként a községen belül szintén van egy műkőből készített, márványtáblás betéttel ellátott emlékműve, melyet 1996-ban emeltek. Az egykori Berchtold-Szokolyi kastély falán ugyancsak látható emléktábla.
Schön (Schönn) Alajos
Schön Alajos (1831-1891) királyi építész a Felvidék útjainak egyik újjáépítője (Koczó J., 2008:10) s Hont megyének is főmérnöke volt. Szokolyi-lányt vett feleségül, így került Szokolyi Alajossal is kapcsolatba, akit ipolysági házában nevelt. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, ahol hadsegéde volt Mészáros Lázárnak, s honvédfőhadnagyi rangot ért el. Idős korában Bernecebarátiban telepedett le, ott is hunyt el. Kétlépcsős szürkés, keresztalakzattal díszített obeliszkje a templom melletti temetőben látható, ezzel a dedikációval: „SCHÖNN ALAJOS/ Kir. főmérnök/ 1848/49-es honvéd főhadnagy/ A Ferencz József rend lovagja/ Szül./ 1831. évi június 3-án/ Meghalt/ 1891. évi február 18-án// Neje/ SCHÖNN ALAJOSNÉ/ SZOKOLYI AMÁLIA/ Szül. 1836. márcz. 31-én/ Megh. 1904. nov. 25-én/ Imádkozzunk érettük!// SZOKOLYI BORBÁLA/ 1832-1894”.
Dr. Erdélyi Zoltán
Erdélyi Zoltán (1931-1996) etnográfus szintén a bernecebaráti temetőben nyugszik. A néprajzkutató számos tanulmány szerzője, több ezer kép fotósa, néprajzi adat gyűjtője. Ő volt egyik elindítója a Szentendrei Szabadtéri Múzeum kiépítésének. Szakdolgozatát Bernecebaráti és Kemence erdőgazdálkodásáról írta, doktori értekezését pedig a híres bernecebaráti hátikosárról készítette. Élete utolsó éveit ő is e községben töltötte. 2007-ben háza közelében – munkássága előtt is tisztelegve – egy emlékhelyet hoztak létre.
Madách Anna
A bernecebaráti templom Szent Rókus-kápolnájában áll Madách Imre testvérének, Baráthy Huszár Sándorné Madách Annának (1818-1866) a sírköve. A Huszár család már a XVIII. században vidékies jellegű barokk kastélyt épített a faluban. Az épület földszinti és emeleti termei is barokk boltozatúak. Az emeletes kastély még ma is áll. Ebben élt hát férjével Madách Anna is, akit a nagy drámaköltő leveleiben „Nincsim”-nek szólított. Anna Bernecebarátiban hunyt el, s az itteni családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Szürkésmárvány sírkövén ez a felirat olvasható: „Baráthy/ Huszár Sándorné/ Sztregovai/ Madách Anna/ meghalt 1866. oct. 23-án/ életének 49. évében. Béke poraira”.
