Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző a 2002-es parlamenti választási éjszakán uralkodó feszült helyzetet elemzi a Smer központi irodájában.
Fedor Flašík befolyása a Smer 2002-es választási listájának összeállítása során is megnyilvánult. „Igyekeztünk megtartani az egyensúlyt Flašík és az ún. idealisták szárnya közt” – emlékezett Hanzel. Ennek ellenére nem került fel a választási listára néhány olyan alapító tag, mint Iveta Lišková vagy Martin Hamid, aki a választások után ott is hagyta a pártot. A kampányra költött milliók azonban nem garantálják a sikert, erről a 2002. szeptember 21-éről 22-re virradó éjszakán Fedor Flašík is meggyőződhetett. A választási óriásplakátokon közzétett felhívásának – válasszák Robert Ficót kormányfőnek – ugyanis csak a szlovákok valamivel több mint 13 százaléka engedelmeskedett.
A Smer kampányára költött óriási pénzmennyiségre való tekintettel ez nem volt nagy dicsőség. De mivel ez volt a párt első parlamenti választása, bukásról sem lehetett beszélni. A Smer pártközpontjában ennek ellenére a választás éjszakáján nem ünnepeltek, inkább ellenkezőleg, a feszültséget szó szerint vágni lehetett. Már az első nem hivatalos előrejelzések figyelmeztető jelek voltak arra vonatkozóan, hogy Fico pártja az elvárásoktól rosszabbul szerepel majd. Ezek szerint a Smer csak 13 százalékot szerzett, amit legfőképpen Monika Beňová viselt nagyon nehezen. Amikor megtudta az eredményt, könnyes szemekkel erősen megszorította egyik kollégája kezét.
„A jobboldalnak számolnia kell velünk…”
A feszültség az MVK ügynökség első hivatalos becslései után sem enyhült, amely csak négy tizeddel jósolt többet a Smernek. Monika Beňová arca görcsbe rándult, és érzelmi feszültségében még Boris Zalára is rákiabált, a Smer ideológusa ugyanis akaratlanul eltakarta előle a tévéképernyőt. Fedor Flašík látszólag nyugodt volt. Szivarral és egy pohár pezsgővel a kezében lazának tűnt. Amikor azonban kamerán kívül egy külföldi újságíró megszólította, ő sem tagadta a csalódását. A dühös Flašík megpróbálta elmagyarázni neki, hogy a tisztán jobboldali kormány katasztrófát jelentene Szlovákia számára.
Csak a magabiztos Robert Fico ismételgette ugyanazt a mantrát. „A jobboldalnak számolnia kell velünk, a Smer nélkül nem állíthat kormányt.” Csak a Szlovák Rádió első becslései után józanodott ki részben, amely megerősítette az SDKÚ, az MKP, a KDH és az ANO dominanciáját. De Ficót a Szlovákia Kommunista Pártjának (KSS) választási eredményére vonatkozó előrejelzés is meglepte. A tisztavérű kommunisták ugyanis az önálló állam idejében először bekerültek a parlamentbe. A Smer elnöke szerint mindezért Mikuláš Dzurinda „csodás gazdaságpolitikájának” kell köszönetet mondani, no meg a baloldali politika meg nem értésének Peter Weiss részéről.
Amikor azonban megkérdeztem Ficót, kizárja-e a választás utáni együttműködést a KSS-szel, Monika Beňová nemtetszése ellenére azt válaszolta, „sohasem fogok senkit sem kizárni. A kommunista párt ugyanolyan párt lesz a parlamentben, mint a többi.” Később ugyan módosította a szavait, de csak kevesen vették komolyan. Amiatt a kétarcúság miatt is, amit Fico még az SDĽ-ben sajátított el, a pártjával való együttműködés iránt senki sem igazán tülekedett. A KSS több mint sokkoló visszatérése a Smer pártközpontjában az SDKÚ 15 százalékaként rezonált.
Dzurinda pártja csupán az előző választás előtt két évvel alakult. Kemény reformok álltak mögötte meg egy SDĽ-lel, SOP-pal és MKP-val való bonyolult kormányzási időszak. „Ki választotta az SDKÚ-t? Ez az elszegényedett nemzet?” – fakadt ki a rocker Maťo Ďurinda, aki a Smer választási kampányát segítette. Azelőtt a HZDS-nek és az SDĽ-nek zenélt, később pedig az SNS-szel működött együtt. Slavomír Kňazovický kenus és Dušan Galis labdarúgó-tréner is csak értetlenül ingatta a fejét az SDKÚ eredménye fölött. A kiábrándulását Pavol Hammel énekes sem titkolta, aki nem nagyon akart az újságírókkal beszélni, egy kurta beszélgetés után feltűnés nélkül elinalt.
Egy darab kenyér és egy szál vörös rózsa
A következő választási eredmény-előrejelzés után a Smer pártközpontja feléledt egy kicsit, a párt ekkor 15 százalék körül volt. Beňová felsikoltott, a realista Ficónak azonban elfogyott a türelme. „Ha az SDKÚ megelőz bennünket, rituális öngyilkosságot követek el. Hiszen ez nem normális!” Először abban a pillanatban mosolyodott el, amikor a Szlovák Emberjogi Központ igazgatója, Ondrej Srebala egy csokor virággal a kezében gratulált neki a 38. születésnapjához. Az ezt követő előrejelzések után már Boris Zala sem hitt a Smer győzelmében. „Ha Dzurinda annyit kap, hogy a jobboldal vezetője lehet, az nagyon rossz lesz. Akkor nem szabhatunk személyi feltételeket.”
A Smer politikusaként elsőként nevezte nevén az okot: a felfújt kampányt, ezért nem állíthat most a Smer kormányt. Fico és Flašík hirtelen felemelkedtek és elmentek. „Egy pohár borra mentünk. Kivel és miről kellett volna tanácskoznunk” – csűrte-csavarta a pártközpontba való visszatérésük után a Smer elnöke a szót. Amint azonban az később megmutatkozott, Fico nagy valószínűséggel nem mondott igazat. „Amikor az ügynökségek kiadták az eredményeket, Flašíkkal, veled meg még egy emberrel egy szállodában találkoztunk. Azt mondtad, hogy a Smer prioritása, hogy bekerüljön a kormányba, és koalíciót javasoltál az ANO-val” – kiabálta neki egy évvel a választás után a Markíza televízióban az ANO elnöke, Pavol Rusko.
Az inkább a halotti torra emlékeztető hangulatot egy ismeretlen tisztelő dobta fel egy kicsit, aki a szerencsétlen Beňovának egy darab kenyeret és egy vörös rózsát nyújtott át. Az utolsó választási becslések után azonban már világos volt: a Smer ellenzékbe kerül. Fico azt állította, hogy a valós eredmények lehetnek még eltérőek, de nem volt valami meggyőző. A rocker Ďurinda ekkor már semmit sem színlelt. „A köztársasági elnök azt bízza meg kormányalakítással, aki 76 szavazatot hoz. Ez szar” – fejezte be rövid politológiai elemzését. A csalódott párttagokat a Smer választási fórumainak moderátora, Viktor Václav igyekezett még lelkesíteni. Hiába. „De a kampány jó volt, igaz? Kér valaki egy redbullt?” – fejezte be az egész napos újságírók előtti magamutogatását.
A Smer választási központjából való távozásomkor majdnem beleütköztem a HZDS volt képviselőjébe, Vlastimil Vicen magánosítóba. „Maga mit keres itt?” – kiáltottam fel önkéntelenül, mivel abban a pillanatban semmi jobb nem jutott az eszembe. Vicen úgy tett, mintha nem értené a kérdésemet. Csak abban a pillanatban esett le neki, amikor bekapcsoltam a magnómat. Szapora léptekkel azonnal eltűnt a környező utcácskákban. Vicen Peter Steinhübellel, a pozsonyi alvilág „Makk” becenevű befolyásos emberével is vállalkozott a múltban.
De ismerte Jozef Svoboda maffiózót is, akit öt évvel Makkot követően gyilkoltak meg. Csak utólag tudatosítottam, hogy több Vicenhez hasonló férfit is láttam akkor a Smer központja körül. Fehérgallérosokat, akik tiszteletre méltó vállalkozóknak tüntették fel magukat. De bőrfejűek is voltak ott, akik semmit sem színleltek. Többnyire az épület előtt álldogáltak, cigarettáztak és iszogattak – a luxusautóik motorházfedeléhez vagy az elegáns motorkerékpárjaikhoz támaszkodva. El tudom képzelni, mi játszódhatott le a fejükben, amikor a választási táblán a Smer neve mellett felvillant a szerencsétlen 13-as szám.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
