„A történelem vihara sok mindent elsodort, de lélekben mindig egyek maradtunk. A VII. Magyar Világtalálkozó is ezt az együvé tartozást szolgálja. Alkalom arra, hogy találkozzon a vidék a központtal, az eldugott kicsi falu a világvárossal, magyar a magyarral. Mert élni igazán csak együtt, egymással, egymásért érdemes, határtalan szeretetben.”
Az idézet a találkozó második napján, szombaton Aranyosapátiban, a négyeshatármenti kulturális találkozón kiadott nyilatkozatból való. Ennek az összetartozásnak a jegyében zajlik az a nyolcnapos program, amelynek gálaestjére tegnap, május 16-án került sor a budapesti Stefánia Palotában.
A régi slágerben is megénekelt híres Stefánia úton már messziről látszott, hol van a VII. Magyar Világtalálkozó helyszíne, mert előtte a járdán a széles kapubejáróig különböző magyar tájak hagyományos öltözetét viselő fiatalok fogadták az érkező vendégeket, akik közül számosan – hiszen világtalálkozóról van szó – szintén népviseletet öltöttek a gálaestre. Nemcsak magyar, vagy magyarosnak szánt ruhák tűntek fel a tömegben, hanem afrikai, távol-keleti viseletek is, ugyanis évről évre gyarapodik a tiszteletbeli magyarok száma, akik valamilyen módon, munkával, jeles tettel kimutatják rokonszenvüket a magyarság iránt.
Bent, a Stefánia palota, a honvéd Kulturális Központ széles folyosóin kiállításokban gyönyörködhettek a látogatók. Két kiállítás felvidéki volt, hiszen a határon túli nemzetrészek közül a Felvidék volt az idei világtalálkozó díszvendége. A búcsi babakiállításhoz nem is volt könnyű közel jutni, hát még fényképeket készíteni, annyian csodálták meg a Felvidéki Népviseletes Babacsaládok Háza – hogy hivatalos nevét említsük – gyűjteményének gyönyörű darabjait.
Szobiné Kerekes Esztertől, a Kulturáért és Turizmusért Társulás elnökétől megtudtuk, amit a felvidékiek nyilván jól tudnak, hogy a babák ruháit azok készítették, akik még ezeket hordták. Úgy kezdődött, – mondja – hogy láttuk, mennyire fogynak a gyerekek a magyar iskolákból, és akkor a szülőket felszólítottuk, hogy elevenítsék fel a viseleteket, hadd tudják a gyerekek, hová tartoznak. Mi, óvodapedagógusok indítottuk, de országos mozgalom lett. A babamúzeum 60 család viseletét mutatja be, ide hármat tudtunk elhozni: a zoboraljit, a búcsit és az izsait.
Kerekes Eszter civil ruhában magyaráz, és közben kínálgatja az otthonról hozott aprósüteményt, társa: Sámson Gizella, az izsai hagyományőrzők vezetője viszont népviseletben emelgeti a babákat, hogy a fotósok jobban lássák.
Közben megtelik a színházterem, kezdődik a díjkiosztó ünnepség. Díszvendég szerepének megfelelően a felvidéki Megmaradásunkért Kultúrcsoport sorakozik fel a színpadon, hogy velük énekelje az egész nézőtér nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, majd dr. Fischl Vilmos, evangélikus lelkész; a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára mondott áldást.
A Világtalálkozó védnökének, dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter köszöntőjének felolvasása után dr. Tanka László a Világtalálkozó elnöke nyitotta meg a rendezvényt, megemlítve, hogy az eseményt immár hetedszer létrehívó Panoráma Világklub jövőre ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, jelenleg 200 társklub működik szerte a világban, képviselve a magyarság összetartozását, és felelősségét a béke megőrzéséért. A legkiválóbbaknak ezen a találkozón is kitüntetéseket adnak át, az elismerő oklevél mellé Józsa Judit erdélyi származású kerámiaszobrász „Életfa-kereszt – megmaradásunkért” című alkotását.
Ezt követően két, népviseletbe öltözött fiatal sorra kísérte fel a színpadra a kitüntetetteket, akiknek nevét és méltatását Joó Géza a világtalálkozó szóvivője és Szalóczy Pál előadóművész olvasta fel. Dr.Fischl Vilmos evangélikus lelkész és Mészáros László amerikai magyar vállalkozó kapta a Világ magyarságáért kitüntetést, ennek Művészeti díját a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a felvidéki Komáromi Jókai Színház, Sasvári Sándor színész, énekes és Tolcsvay Béla előadóművész vehette át.
Tiszteletbeli magyar lett Wening Esthyprobo Fatandari, Indonézia és dr. Batbayar Zeneemyadar, Mongólia magyarországi nagykövete, valamint Randrianasolo Lalarison Richard Madagaszkár tiszteletbeli magyar konzulja.
Az Összefogás a Magyarságért Díjat Koleszár Andrásné és Székely Lászlóné Kisvárda és Mátészalka Világklub-vezetői, Lőrincz Kálmán és Máthé Gizella a Házat-hazát alapítvány vezetői és dr. Besenyi Károly és Besenyi Zsuzsa az Argentínai Magyar Iskola alapítóinak ítélték.
Szemerédi Bernadett, a Magyarkanizsai Udvari Színház művészének fordításában és előadásában hangzott fel a Hallelujah című dal, amellyel valamennyi kitüntetettet köszöntötte.
A szünetben dr. Tanka László elnököt arról kérdeztük, hogy mit is jelent a díszvendég státusz?
Minden évben három díszvendége van a világtalálkozónak: egy kontinens, ez most Észak-Amerika, egy határon túli nemzetrész, ez most a Felvidék, és egy magyarországi, ez a Balaton-régió. A díszvendégeket kiemelt figyelem övezi, például a megnyitón, Balatonlellén, a Megmaradásunk szobor koszorúzásánál a Megmaradásunkért Kultúrcsoport énekelt, az üzleti konferenciáknak is középpontjában vannak a díszvendégek, de még a szépségversenynek is. Persze azt már a zsűri dönti el, hogy ki nyeri meg, de hogy lesz ott néhány szép felvidéki lány, az biztos.
Egyébként a harmadik napján vagyunk a Világtalálkozónak. Balatonlellén kezdtünk egy balatoni szezonnyitóval, tegnap pedig egy nagyon szép ünnepségen voltunk Aranyosapátiban, ahol több mint félszáz református lelkész, esperes, püspök gyűlt össze a reformáció 500 éves jubileuma alkalmából. Az ország egyik legszegényebb vidékén jártunk, ahol nagy szükség van a segítségre. Nagyon szép példaértékű volt az összefogás, rendezvényünket megkönnyeztük többen is, és vittük oda a világ minden részéből azokat a magyarokat, akikről gondoljuk, hogy a kapcsolatokat építhetik.
Egy hónappal ezelőtt viszont a Panoráma Világklub egy 30 fős kis csoportjával a Felvidéken jártunk, a csallóközi világklub vendégeként három napot töltöttünk ott, meglátogattuk Pozsonyt, különböző rendezvényeken vettünk részt, de épp itt jön a polgármester úr, László Gábor Nagymad polgármestere, ő a csallóközi világklub elnöke is.
Amíg Tanka László bemutat bennünket, a polgármester mellett régi ismerős Tarics Péter író, előadóművész tűnik fel, ezúttal azonban nem szereplőként jött, hanem vendégként.
Elsétálunk Nagymad kiállító pultjához, ahol megismerkedünk a Mátyás királyig visszanyúló bicskát termő fa meséjével, s közben László Gábor polgármester elmondja, hogy tavaly kétszáztizenegyedik klubtagként lett a csallóközi társklub elnöke, és amikor egy turulszobrot avattak fel a községben, arra az eseményre hívta meg a világtalálkozó elnökét és a Panoráma világklub tagjait.
Kérdésünkre, hogy eddig hogy tetszik a találkozó, így válaszolt: Nagyszerű esemény, hiszen a jelmondata is az, hogy határtalan összefogás. Nagyon jó érzés, hogy a világ minden tájáról érkeztek ide magyarok. Már eddig sok ismeretséget, sőt barátságot kötöttünk, és biztos vagyok benne, hogy ez csak megsokszorozódik a hét végére.
A szünet után gálaműsort láthatott a közönség, amelynek során levetítették a világtalálkozók történetét összefoglaló rövidfilmet, és felléptek az első részben kitüntetett művészek.
