Első alkalommal 1969-ben szervezték meg a Kodály Napokat Galántán, azóta háromévente megméretik magukat a felnőtt énekkarok. Az első találkozón 13 felnőtt és 10 gyermekkar lépett színpadra, később akkora volt az érdeklődés, hogy kerületi és járási fordulókat is szerveztek.
Mára egy kicsit változott a helyzet, és az idei Kodály Napokra 19 kórus jelentkezett. A XVII. Kodály Napok a Kodály-év jegyében zajlott. A rendezvény május 26-án, pénteken vette kezdetét, majd szombaton az énekkarok versenyével és a járás településeinek templomaiban adott hangversenyekkel folytatódott. Vasárnap délelőtt – a reggeli összkari próba után – a zsűri kiértékelte a versenyt. Mindszenty Zsuzsanna a zsűri elnöke összegzésében kiemelte: akkor jó egy előadás, ha a művek ugyan mellérendeltjei egymásnak, de van egy felfelé mutató ívük, egymásra kell kapcsolódniuk a daloknak. A kórusvezetőknek a dalok kiválasztásánál figyelembe kell venniük a kórus lehetőségeit, hiszen vannak olyan darabok, amelyek akkor hangzanak jól, ha azt sokan éneklik. Mindszenty Zsuzsanna szerint nagyon fontos a szövegtartalom megélése is, és az is, hogy sose adjuk fel a még jobbra való törekvést.
Kodályra emlékeznek a művészetek kedvelői
A szóbeli értékelés után a galántai kastély parkjában elhelyezett Kodály szobornál gyülekeztek az énekkarok. A nemzeti imánk eléneklése után Hrbácsek Noszek Magdaléna verssel emlékezett Kodály Zoltánra. Mézes Rudolf a szervezők nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékeztetett: a Felvidék egyik legjelesebb helyén, Nagy János galántai alkotása előtt emlékezünk Kodály Zoltánra, az egyik legnagyobb magyarra.
Kodályra ilyenkor mindazok emlékeznek, akik szeretik a művészeteket és a kultúrát. A kettős évforduló emlékére az UNESCO Kodály-évet hirdetett, amit a magyar kormány is nagy örömmel fogadott, a Csemadok azonban már három évvel ezelőtt meghozta a döntést, hogy 2017. májusban ismét megszervezik a Kodály Napokat – emelte ki Mézes.
Építeni kell a kultuszt
Berényi József Nagyszombat megye alelnöke szerint Galántán él Kodály Zoltán kultusza. A Kodály Zoltán Daloskörnek és Józsa Mónikának köszönhetően kezdeményezték, hogy Nagyszombatban is emeljenek emléktáblát a híres népdalgyűjtőnek, zeneszerzőnek.
Berényi elmondta: a hivataloknál sikerült elérni, hogy kétnyelvű, szlovák-magyar táblát engedélyezzenek. A tervek szerint a táblát Kodály Zoltán pályatársa és barátja Mikuláš Schneider-Trnavský szülőházán helyeznék el, amely ma zenei múzeumként működik. A műemlékvédők viszont kritizálják a tábla nagyságát, és azt javasolták, hogy ne a külső homlokzaton, hanem az udvaron legyen az felavatva. Berényi József szerint ez a megoldás még magának Schneider-Trnavskýnak sem nyerné el a tetszését, hiszen a két művész sokáig levelezett egymással. Berényi József bízik abban, hogy a tábla méltó helyre kerül, hiszen Nagyszombat is nagyon fontos város volt Kodály számára, évekig itt élt családjával, ezért itt is építeni kellene kultuszát.
Berényi József beszéde végén köszönetet mondott a Csemadoknak, a civil szervezeteknek és a kórusoknak is, mert ápolják és éltetik Kodály emlékét.
A megyei alelnök köszöntője után megkoszorúzták Kodály Zoltán szobrát, miközben az énekkarok közösen énekeltek. A koszorúzás után a felsorakozott karok énekszóval vonultak végig a városon, a kastély parkjától egészen a kultúrházig zengett az ének. Az énekkarok ekkor már izgatottan várták az eredményhirdetést, de előbb még egyszer mindenki bemutatkozott.
Zenei anyanyelvünk ugyanolyan ősi, mint a nyelvünk
A kultúrházban tartott bemutatkozó koncert előtt Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntötte a kórusok tagjait, és a kultúra iránt érdeklődőket. Kiemelte: Galánta Kodály városa. A Csemadok elnöke köszönetet mondott az énekkaroknak, mert nemcsak zenei, közösségi élményt is nyújtanak, nemcsak a Kodály Napokon, hanem minden egyes fellépésükkel.
Bárdos Gyula köszöntőjében Ravasz László a Millenniumi Olvasókönyvben megfogalmazott gondolatát idézte: „Nekünk a nyelvünk nagyobb kincs, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a miénk. Nem a nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk.” Ezt a gondolatot Nemeskürty István gondolta tovább: nyelvünk a hazánk. Kisebbségi sorban ezt a gondolatot, még inkább érezzük – mondta Bárdos Gyula.
Három napig zengett az ének Kodály városában
A Díjak kiosztása előtt Hartyányi Judit elmondta: Galánta méltón felkészült a több mint hétszáz énekes fogadására. Kodály Zoltán életében jelentős szerepet játszott a város, amelyben május végén három napig zengett az ének. Az idei Kodály Napokon húsz zeneszerző műve hangzott el, több népdalt és megzenésített verseket is hallhatott a közönség. Hartyányi Judit Kodály Zoltánnét idézve elmondta: Életművet folytatni nem lehet – tudjuk -, de annak szellemében tovább küzdeni a még el nem ért célokért, emberi és művészi értékek kibontakoztatásáért, megbecsüléséért: olyan feladat, amely méltó Kodályhoz, és méltó azokhoz, akik e küzdelem terhét, a ’kodályi örökséget’ vállukra vették.
A kiértékelés előtt köszönetet mondtak azoknak az énekkaroknak, amelyek nem versenyeztek, de részt vettek a rendezvényen, majd átadták az elismeréseket. A zsűri Bronz koszorús minősítésben részesítette a párkányi Szivárvány Énekkart és a Ragyolci Jázmin Nőikart.
Ezüst koszorús minősítést kapott a bősi Kék Duna Vegyeskar, a füleki Melódia Nőikar, a dunaszerdahelyi Vox Camerata, a rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskar, a párkányi Stilla Pectus és a szintén párkányi Katedra Női Kamarakórus.
A zsűri döntése értelmében Arany koszorús minősítésben részesült: a pelsőci Korona Énekegyüttes, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, a zselízi Franz Schubert Vegyeskar, a komáromi Selye János Egyetem Nőikara, a koloni Zobor Hangja Vegyeskar, a Peredi Nőikar, a füleki Pro Kultúra Férfikar, a tesmagi Amicorum Vegyeskar valamint az ipolybalogi Szent Korona Kórus. Aranykoszorús minősítést kapott a zsűri dicséretével a galántai Kodály Zoltán Daloskör és a komáromi Concordia Vegyeskar.
A Kodály Napokon különdíjakat is kiosztottak
A Peredi Nőikar és az ipolybalogi Szent Korona Kórus Elismerő oklevelet és a Veszprémi HANGVILLA különdíját kapta, ezzel együtt ez a kar fellépési lehetőséget kapott a veszprémi Hangvillában.
A Komáromi Selye János Egyetem Nőikara a kortárs szerző művének legjobb előadásáért a Hajnalok Völgye Kórusfesztivál különdíjában és elismerő oklevélben részesült.
A Magyar Kodály Társaság elismerő oklevelét Józsa Mónika kapta.
Komáromi Concordia Vegyeskar a kodályi mű legjobb tolmácsolásáért járó különdíjban részesült, valamint ők kapták a XVII. Kodály Napok kórusversenyén legmagasabb pontszámot elérő kórusnak járó különdíját is.
