Történelmet írt a Sepsi OSK csapata azzal, hogy öt év alatt öt osztályt megnyerve kvalifikálta magát a legfelsőbb román osztályba, ezzel újabb futballbástyát emelve a külhonban, akárcsak a DAC Dunaszerdahelyen.
A tulajdonos, Diószegi László nagyon szerényen fogalmazott még pár fordulóval a bajnokság lezárta előtt is, tekintettel arra, hogy a szezon elején csak a 4-6. hely elérését tűzték ki célul, ennek ellenére a második helyen végezve feljutottak az első ligába, ami ezidáig echte székely csapatnak nem sikerült soha. A marosvásárhelyi ASA ugyan Liga 1-es volt, épp idén esett ki, de tudni kell róluk, hogy a román hadsereg csapata voltak. Diószegi László csapata viszont a város és a megye vezetésének támogatásából működik, illetve több magyarországi támogatójuk is van, mezszponzora például a Gyermelyi. Szakmai vonalon is érkezett magyarországi segítség, a Sepsi OSK stábja, Árki Gábor a klubelnök, Sándor István a technikai igazgató, Nagy Sándor pedig pályaedző.
Egyfajta magyar szerepet némileg ugyan betöltött eddig a kolozsvári CFR, de tetemes magyar szurkolótábora ellenére a szurkolás hivatalos nyelve a román, és a játékosállomány sem tekinthető éppen túl hungarusnak. Talán ez lehetett az oka annak, hogy a Kolozsvár és a DAC között nem épült ki komolyabb diplomáciai kapcsolat, bár szó se róla, egyes DAC-meccseken lehetett találkozni kolozsvári ultrákkal. Ellenben a Sepsi OSK csapatát nem csak mi a Felvidék.ma-n, de egyre többen tekintik a DAC „kistestvérének”, hiszen érezhetően hasonló célkitűzésekkel és elképzelésekkel építgetik a székelység csapatát Szentgyörgyött.
Meglehetősen ritkaságszámba megy, hogy a felvidékiek járnak elöl jó példával a székelyek számára és nem fordítva, de elégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy ebben az esetben a DAC-effektus igazi kuriózummá és legendává vált a Kárpát-medencében. Ennek rendje és módja szerint precedensségével tapossa az utat a külhoni magyar csapatok számára is.
A nemzetpolitikai jelentőségét ugyanis nem lehet elvitatni mindennek, amit a jelenlegi magyar kormány felismert és kiemelt prioritássá tett. Célkitűzései ilyen téren ugyanis eléggé egyértelműek és egybeesnek a tendenciákkal: futballbástyákat létrehozni az egyes elcsatolt régiókban, hogy azok pozitív hatást gyakoroljanak az ottani magyarság nemzettudatára. A labdarúgás ugyanis az összes sport közül a legerősebb identitásformáló erővel bír, de ezt nekünk, felvidékieknek, elnézve a DAC körül kialakult miliőt, nem kell különösebben magyarázni.
Ebből az okból kifolyólag épül az eszéki csapat Horvátországban, a topolyai és a csíkszeredai akadémia Délvidéken, illetve Erdélyben, de hasonló támogatások érkeznek Kárpátaljára, Beregszászra, illetve a dunaszerdahelyi stadion építésében is részt vállalt a magyar állam, és vált MOL Arénává.
A DAC mellett a Sepsivel immár újabb első ligás alakulat illeszkedik ebbe a Kárpát politikai gépezetbe, bár a góbék a fantasztikus teljesítményük ellenére még csak útjuk elején járnak. Azzal, hogy feljutottak az első ligába, most kezdődik csak igazán a kemény munka, ugyanis benn is kell maradni, stadiont kell építeni (a jelenlegi nem felel meg az előírásoknak) és ami talán a legfontosabb mind közül, közösséget kell építeni a csapat köré, hogy hasonló többezres atmoszféra uralkodjon a szentgyörgyi meccseken is, akárcsak Szerdahelyt, és lázba hozza egész Székelyföldet, vagy akár az erdélyi magyarságot egyaránt. Erre a Székely Légió kiváló magként szolgál, és ismerve a székely szilaj mentalitást, illetve azt a tényt, hogy egy 700 ezres (egész Erdély viszonylatában mintegy 1,3 milliós) öntudatos magyar kontingensből lehet meríteni, erre minden feltétel adottnak látszik.
Bizton reméljük, hogy sportdiplomáciai vonalon is történtek már lépések, és a DAC, illetve ultrái már felvették a kapcsolatot a sepsiekkel és épül az a bizonyos Dunaszerdahely–Sepsiszentgyörgy tengely. Lassan ugyanis itt az ideje, hogy Erdélyországba ne csak kirándulni, túrázni, esetleg a csíksomlyói búcsúba, vagy a Tusványosi Szabadegyetemre járjunk el, hanem utánozhatatlan hangulatú focimeccsekre is. Én már alig várom, hogy része lehessek az erdélyi varázsnak is, mert ugyebár az éjjel soha nem érhet véget Csaba királyfi csillagösvényén sem…
