A csallóközi Bacsfa mellett álló Padovai Szent Antal tiszteletére emelt templom, amelyben a hívek szolgálatát – több kényszerű megszakítással – a ferences rend látta el, már 300 éve a Kárpát-medence búcsújáró helyei közé tartozik. Könnyező Szűzanya ünnepeként tartják számon minden évben azt a június végi vasárnapot, amikor főpapi szentmisével, körmenettel, litániával és gyertyás keresztúttal emlékeznek meg az 1715 júniusában történtekről, arról, hogy a Szűz Mária tiszteletére adományozott fogadalmi kép könnyezni kezdett.
Az ünnepségen részt vett és előadást tartott Prokopp Mária művészettörténész, professzor emerita, aki vasárnap késő éjszaka érkezett haza Bacsfáról, de hétfő délelőtt már bent volt az ELTE művészettörténeti tanszékén, ahol szívesen számolt be előző napi élményeiről.
Bacsfa-Szentantalon nagyszerű fiatalember a plébános, aki az egész Csallóközt össze tudja hívni, sőt, Majnek Antal kárpátaljai püspököt is felkérte, hogy celebrálja a főpapi szentmisét és körmenetet, aki Antal is és ferences is, és ez valaha ferences kegyhely volt. Lényeg az, hogy eljöttek Királyfiakarcsától az összes környező falvakig a hívek. Bacsfa maga kis falu, de igen sok volt a vendég. Fel volt állítva a szabadtéri oltár, padok körben, a templom körül, amikor jött az eső. Bevonultunk a templomba, ott délután ötkor volt a szentmise, és mire véget ért, elvonult az eső, kiderült az ég és ragyogó napsütésben indulhatott a körmenet. Csodaszép volt. Vitték az ereklyét, a Könnyező Mária-kép másolatát, bár ami a templomban van, az is másolata az 1715-ben könnyezőnek. Nekem az volt a feladatom, hogy előadást tartsak a magyarság Mária tiszteletéről a Kárpát-medencében.
Bár ez nem verseny, de azt érdekes lenne tudni, hogy hol van a legtöbb Mária kegyhely?
Ezt így nem lehet összehasonlítani, de azt bemutattam, hogy Szent István korától tiszteljük a Szűzanyát, és ebben a legrégebbiek vagyunk, mert már Szent István korára hoztuk magunkkal az ősmagyarok nőtiszteletét, ami a csíksomlyói Babba Mária kultuszban is él, s ebben egyesül és tovább él a pogány nő-kultusz.
Bár sokan vitatják, hogy a honfoglalók pogányok lettek volna. Élnek olyan nézetek, hogy az ősmagyarok megismerkedtek a kereszténységgel, és az Anya jelentette számukra az atya és a fiú mellett a Szentháromságot.
Szerintem is egyértelmű, hogy ismerték a kereszténységet, már Attila király is Rómában felismerte, Péter és Pál alakjában. Én előadásomat az esztergomi Porta Speciosával kezdtem, amelynek timpanonján Mária a gyermekkel volt látható, jobbján Szent Adalbert püspök, balján Szent István, amint felajánlja Máriának az országot. Az egykori díszes kapu darabjai maradtak csak fenn III. Béla idejéből, illetve képi ábrázolása a 18. századból. Utána sorra vettem Mariazellt, Czestochowát, a Nemzeti Galériában látható szobrokon át, amelyek a Szepességből származnak. Valóban, a Felvidéken több maradt meg, és ez mutatja, hogy minden évszázadban megújult, mindig kicsit másképp ábrázolják Máriát, de a bizánci ikonok az alapjai ezeknek a kegyképeknek. Láthatjuk a Báthori Madonnán – ami Nyírbátorból való és a Nemzeti Galéria tulajdona –, hogy egy sajátos kegyképtípus alakul ki Mária és a Gyermek kapcsolatában, ami aztán a reneszánszban teljesedik ki. De a bizánci alapokból annyit őriz meg, hogy a gyermek nem csupán egy „bambino”, hanem valóságos Isten, aki kezében vagy az Országalmát tartja, vagy áldásra emeli azt.
Gyakori – különösen a Felvidéken – a Pieta, a fájdalmas anya ábrázolása. Bacsfán is van a templomban, a konzolon egy kis Pieta szobor. Aztán ismert a Loretto típus a barokk korból, az eredetinek megfelelően gyakran fekete Madonnával. Ennek is középkori magyar eredete van, mert a nápolyi Mária királyné, a magyarországi Mária egyik fia feleségül vette egy keleti despota lányát és nászajándékba kapta az 1291-ben, a Szentföld felé közeledő mohamedánok elől mentett názáreti Szent Házat, Mária barlangjának téglafalával. Ezt először Isztriára vitték, a Magyar Királyság területére, onnan került az itáliai Lorettóba. Ismét más típusú ábrázolás, amikor Mária mellett nincs a gyermek, mint a nagyszombati kegyképen, amit Pázmány Péter hozott Rómából.
A bacsfai templom milyen régi?
A 12-13. századtól ismerjük, de nem kutatták még igazán ezt a templomot műemléki szempontból, és én most világosan láttam, hogy ennek a barokk templomnak a szentélye teljesen középkori hosszú, gótikus szentély. Ugye, a művészettörténész nemcsak akkor látja, ha ásatásnál feltárják, hanem ránéz, és megállapítja, hogy egy nyolcszög három oldalával záródó szentély nem barokk. És két oldalról az ablakok is, barokk stílusuk ellenére, elárulják a gótikus eredetet, mert a fény nagyon fontos volt, és a gótika igényelte két oldalról a fényt. Tehát ez egy szép középkori templom, és a környékén több gótikus templom van. Öt kilométerre van a somorjai, amelyben ma is megvan a csodálatos középkori boltozat, de sorolhatnám a többi csallóközi templomot, amelyet a helybéliek jobban ismernek nálam, mert a Csallóközben megmaradtak a két Duna-ág között. Valamikor a középkorban még több Duna-ág volt, és oda sem a tatár, sem a török nem hatolt be, és ezért ezek a gótikus templomok, néhány kilométerre egymástól, megmaradtak a mai napig.
Ezek a jeles Mária-ünnepek és búcsúk hogyan élnek napjainkban? Mert látjuk, hogy Csíksomlyó az eredeti szakrális tartalmával szinte azonos súlyú nemzeti jelentőséget kapott, a kisebb, falusi búcsúknál meg a vallási szertartást, szentmisét, körmenetet pedig gyakran követi a világi vigalom.
Igen, és a közvélekedés szerint a vallási szertartás az öregeké, a fiatalok pedig inkább mennek a „buliba”. De én arra láttam jó példát itt Bacsfán, hogy ez nem így van. Sok volt a fiatal, énekelt egy kórus, amelynek tagjai legfeljebb középkorúak és diplomások. Aki engem várt, az egy belgyógyász szakorvos volt, és láthatóan váltás van életkorban: középkorúakat, fiatalokat, gyerekeket láttam, tehát van jövője ennek az ünnepnek és hagyománynak.
Professzorasszonyt előadása után kérdezték is? Volt rá még idő, mert említette, hogy éjjel két órára ért haza, Budapestre.
Igen, igen, különösen a királyfiakarcsai szoborról kérdeztek, aminek felállítása augusztus 19-én lesz. Nemcsak a karcsaiak kérdeztek, hiszen az egész környékről jöttek Bacsfára, Majnek Antal püspök úrral is érkeztek, tehát én hiszek abban, hogy ezek a szakrális események a Kárpát-medencét összetartó erőt jelentenek. És amikor ismertettem a hazai kegyhelyeket és az ábrázolásokat, említettem, mennyire szükséges, hogy a 21. század is elhelyezzen egy szobrot. Ez lesz a királyfiakarcsai, amely Rieger Tibor megfogalmazásában a földgömbön áll, és kezében párnán tartja a Szentkoronát, amely jelképezi az egész Kárpát-medencét, és a Szentkoronáé az ország.
