Mostanában gyakran jut eszembe az az időszak, amikor Bauer Edit EP-képviselő vendége voltam Brüsszelben, illetve Strasbourgban, ahol a képviselő asszony azt panaszolta, hogy mennyi energiájába kerül elmagyarázni a nyugat-európai képviselőtársainak, hogy az őshonos kisebbségek messzemenően nem azonosak az újonnan kialakultakkal.
Erről már Duka-Zólyomi Árpád is értekezett, ahogy Csáky Páltól is hallottam már jó párszor hasonló vívódást. Az EP-ben ugyanis a kisebbségek kifejezés alatt rögtön a bevándorlókra és az LMBQT kisebbségekre asszociálnak (ugye tudják melyek ezek? – leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, queerek és interszexuálisok).
Én ebből arra következtettem és sokáig abban a hitben voltam, hogy a Nyugat ódzkodik ettől a témától – mármint az új keletű kisebbségek és az LMBQT helyzetével való foglalkozástól, és tulajdonképpen ezért nem képesek megkülönböztetni az őshonos kisebbségek problémamegoldásaitól. Tehát ez az oka annak, hogy gyakorlatilag semmibe vesznek minket és kicsit sem érdekli őket a sorsunk, mintegy félve Pandora szelencéjének kinyitásától, sokkal egyszerűbbnek látják mindent együttesen a szőnyeg alá söpörni. Keserű szájízzel, de legyintettünk, belegondolván, hogy biztos fontosabb dolgokkal kell foglalkozniuk, mint például az uborka görbülése, vagy az akácfák „tömegpusztító hatása”…
Nagy meglepetésemre viszont a kialakult migránsválság óta ennek pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Egy csapásra mindennél és mindenkinél fontosabbá váltak hirtelen a migránsok, ami az egyre elburjánzó szélsőségesen opportunista liberalizmussal fertőzött korszellem hatására empátiát ébresztett az LMBQT iránt is. Ennél a pontnál akár reményteljesen gondolhattuk: na majd most, felkapaszkodunk a hullámra, és az őshonos kisebbségek is terítékre kerülhetnek, ha ugyebár eddig egy kalap alá voltunk véve és játszi könnyedséggel összemosva.
A kialakult válság, a sorozatos szócsaták, terrorista merényletek, uniós belügyi harcok kereszttüzében pedig arra kellett eszmélnünk, hogy továbbra is közöny tárgya maradtunk.
A mindenható urak ugyanis készek akár az unió egységét is feláldozni a tengerentúlról érkező „üzletemberek” inspirálásának hatására, ugyanakkor természetes saját polgáraiknak a helyzete kicsit sem érdekli őket.
Szomorú, de immár még csak LMBQT-be sem vesznek bennünket…
