Említettük előző írásunkban, hogy Szent László királyt elsősorban családi kapcsolatok fűzték Hont megyéhez. Történt ugyanis, hogy a megye névadó családjának, a Hont-Pázmányoknak (Hontpázmány, Hontpázmán) egyik leszármazottja, bizonyos Lampert comes (főispán) feleségül vette Szent László király nővérét, Zsófia hercegnőt.
Az előkelő nemesember ezzel együtt birtokát is tovább gyarapította, hiszen sógorától, Lászlótól így megkapták a pásztói királyi udvarházat és hozzá még további nagy kiterjedésű birtokokat, főleg Hont vármegye területén.
Bozók és a bozóki monostor
Vajon hogyan hozhatjuk ezt a sokak által ismeretlen települést Szent Lászlóval kapcsolatba? Úgy, hogy itt alakult az ország legrégibb monostorainak egyike. Alapítója pedig a király sógora, Lampert főispán, annak felesége, azaz László testvére és gyermekük, Miklós volt. Alapították pedig abból a nagy vagyonból, melynek gyarapításához maga a király is hozzájárult. De mit is kell tudnunk erről a helységről? Bozók a vármegye igen régi települése, 1135-ben említi először oklevél Bozouk alakban. Fényes Elek „tót mezővárosként” említi a helységet, melynek akkor 481 katolikus lakosa volt. S mint írta: a településnek „van egy régi vára, melly jó karban lévén, laknak is benne jelenleg”. Megemlíti még a geográfus a falu szép katolikus plébániatemplomát, serfőzőházát, liszt- és fűrészmalmait stb. A település „hegyes határa szorgalmas mívelést kíván; erdeje, legelője nem sok; borsója híres, országos- és hetivásárokat tart. Főura a Szent Istvánról nevezett prépostság, melyhez egész uradalom tartozik”, melynek felét a Szent István Szeminárium, másik felét a pesti királyi egyetem bírja. (Fényes E., 1851. 161. l.)
Hont megyében a nagyobb birtokkal rendelkező szerzetesházak közül az elsőt az Ipoly völgyétől északra, épp Bozókon alapították 1135 előtt, az újabb kutatások szerint 1124 és 1131 közt. Az egyik legfrissebb, Bozókkal is kapcsolatos kutatómunkában olvassuk erről az alábbiakat: „Alapítása kétség kívül a korszak egyik legjelentősebb ilyen irányú vállalkozásának számított, hiszen nem csak az adományozott birtokok voltak hatalmasak, hanem az alapító felesége, Zsófia révén, aki I. László király nővére volt, a királyi családdal is közvetlen rokonságban állt”. (Tóth S., 2008:18. l.) Egyes források szerint az eredetileg bencés apátság csak a tatárjárás utáni korban „alakult át premontrei prépostsággá”. (Borovszky S. szerk., 1906.)
Györffy György szerint viszont a kolostorba már 1181 előtt premontrei szerzeteseket hoztak Rievalból, illetve ennek morvaországi filiájából, Hradiskóból. (1987. 161. l.)Mint említettük, az alapító házaspár birtokgyarapításához maga a király, I. László is hozzájárult, Lampert pedig a királytól nyert és más úton szerzett birtoka nagy részét a monostornak adta. (Györffy Gy., 1987. 161. l.) Lamperték Bozókon – amint a honti történészek munkáiban is olvashatjuk – „az akkori szokás szerint erődítvény alakban kolostort építettek”. (Gyürky A., 1882. 140. l.) Bozókon tehát az apátság épületei „akként valának, hogy a kolostort s a szentegyházat benfoglalva, az azon korban oly igen hatalmaskodott rablóknak is bizton visszatarthatták megtámadásait”. (Palugyay I., 1855. 570. l.)
Támadásokra, a szerzetesek zaklatására bizony gyakran került sor Bozókon, hiszen a prépostságnak a szomszédos nemzetséggel századokon át „birtokviszonyi kérdések miatt kellett küzdenie”. (Nagy I., 1870. 30–32. l.) IV. Béla a prépostság jobbágyait és népeit az egyház főpapjának bírói hatása alá helyezte. 1367-ben Jakab bozóki prépost az összes magyarországi premontrei kolostor vizitátora (felügyelője) lett, 1397-ben azonban hűtlen kezelés miatt el kellett őt mozdítani. A kolostor sokat szenvedett a huszitáktól is, 1471-ben pedig a korponaiak égették fel az épületet. A XV. században gótikus átépítésre került sor.
Ez azonban csak részben bontotta meg a templom és a kolostor eredeti román stílusát. Az épület új kolostorszárnyat kapott, a román hajóhoz pedig kéttornyú új részt építettek. 1530-ban Balassa Zsigmond foglalta el a rendházat, s gótikus-reneszánsz erődítménnyé alakította azt. A román stílusú régi öregtoronyból őrtorony lett. Balassa az egész kolostort négy sarokbástyával erősített kőfallal vette körül. Az erődöt ezen kívül vizesárokkal is védte. Az új bejárat, a reneszánsz főkapu az egyik sarokbástya mellé, az északnyugati részre került. 1546-ra elkészült az új vár, s mielőtt a törökök Kékkőt és Gyarmatot elfoglalták, már állt a Balassák új végvára, melynek 1554-ben Péchi János lett a kapitánya.
1559-ben a bozóki vár Balassa Zsigmond feleségéé, Fáncsy Borbáláé lett, aki aztán azt és a hozzá tartozó tíz falu uradalmát Fáncsy Györgynek adományozta. Balassa Szidónia a prépostság egy részét a nagyszombati jezsuitáknak engedte át. Később ez az esztergomi szeminárium tulajdonába került. 1678-ban Thököly Imre egyik vezére a várat elfoglalta és felégette. Néhány évre rá Szelepcsényi György érsek hozatta rendbe. Erről tanúskodik a bejárat feletti tábla szövege is. (Csáky K., 2003:281-285.l.)
Hőke Lajos, a megye levéltárosa 1866-ban azt írta a vár állapotáról, hogy „a négy szöglettorony tetőzete mint rosta, néhány év múlva összeomlik”. Szintén az ő írásából idézzük az alábbiakat: „Curiosumként megemlítem: hogy a várkastély alacsony és sötét nagy termében öt kép függ. Fent az alapító Lambertus comes, neje Sophia és fiuk: Nicolaus; szemben ezekkel Fáncsi Paulus egy irattal kezében: Reddita quae Dei sunt Deo. Mellette Balassi Sidonia, emez fiatal piros menyecske alakjában, tarajos fejkötőben, fűzővállban, fehér ingének karján, kézbokáján piros szalagokkal. Az átellenes Sophia hercegasszony ámbár ötszáz évvel idősb, szintén a múlt század elején viselt matronának öltönyében van pingálva.”
Nos, ezek a festmények azóta az esztergomi prímási képtárba kerültek. De még odakerülésük előtt, 1902-ben elkészítette pontos másolatukat vidékünk festője, Kubányi Lajos. Az egykori Honti Múzeum számára készült képek egy idő után visszakerültek Selmecbányáról Ipolyságra. Néhány évtizede hozzákezdtek a bozóki erőd felújításához, de a munkálatok sajnálatos módon abbamaradtak. A belső tér közepén már csak az egykori kolostorépület és gótikus templom csonkjait, valamint alapköveit látni. A templom román tornya a második világháború alatt dőlt romba. Csupán a gótikus sekrestye áll még, melyet egy ideig kápolnává alakítva használtak. A négyszögű erődítmény gótikus-reneszánsz sarokbástyái, portáléi még eredeti szépségükben láthatók, akárcsak a lőrések s az ágyúcsövek helyei. Bár az egykori Szent István király tiszteletére szentelt prépostság épülete már nem áll, a hely így is őriz valamit a középkor hangulatából. (Csáky K., 1993. 19–23. l.) Újabban Tóth Sándor foglalkozott alaposabban a bozóki monostor történetével, illetve az egykori itteni templom építészeti leírásával. (2008:5-46.l.) Arról már nehéz lenne megtudnunk valamit, hogy voltak-e ezen a helyen további Szent László-vonatkozások (képek, dokumentumok, relikviák stb.)? Mindenesetre, ha erre járunk, gondoljunk nagy királyunkra, buzgó rokonaira, az egyház, a kultúra és a művészet hajdani jótevőire.
