Pünkösdvasárnap piros-fehér-zöld szalaggal díszített, fonott hajú lányok, a fiúk pedig a kalapjukra tűzött nemzeti szalaggal járták a táncot énekelve, utcáról – utcára Gútán. A csallóközi város az egyetlen a térségben, ahol a pünkösdi sortáncjárás és vámkerékállítás hagyományát még őrzik.
Pünkösd ünnepéhez rengeteg néphagyomány kapcsolódik, amelyek a tavaszról, az újjáéledésről, a párválasztásról és az örömről szólnak. A pünkösdi szellemiség hírvivői a sortáncjárók is.
Sortáncjárás
Ez a néphagyomány élt még a két világháború között is és a második világháború alatt veszett ki. Majd a háborút követően, a hontalanság éveiben sem szervezték meg a sortáncjárást Gútán. A Csemadok megalakulását követően, pár éven belül felélesztették ezt a néphagyományt, amelyet évtizedek óta megtartanak, egyedüliként a régióban. A hagyomány szerint a fiatalok – régen még pünkösd hétfőjén – összejöttek, mulatságot szerveztek, de előtte legénybírót választottak, aki a legények vezetője, bírája volt. Ehhez a mulatsághoz adománygyűjtő népszokás csatlakozott, ez maga a sortáncjárás, amikor táncolva végigjárták a falut cigányzene kíséretében és felköszöntötték a település vezetőit: a plébánost, a jegyzőt, a bírót. A kiszemelt házaknál köszöntőt mondtak, a háziak borral kínálták őket, majd a legénybíró zsebébe pénzt nyomtak. Ezt követően megtáncoltatták a háziakat is.
Vámkerékállítás
Ehhez a hagyományhoz szorosan kapcsolódott a vámkerék állítása is. A vámkerék egy magas rúdra erősített kocsikerék, amelyre zászlót, színes szalagokat akasztottak. A sortánc végeztével a táncosokat itt várta a csősz és a szervezők. A legénybíró itt is elmondott egy köszöntőt, majd táncra perdültek. A csősz a táncoló párok közül kiválasztott egyet és játékosan azzal vádolta meg őket, hogy a tilosban jártak, „lehemperegték a búzát“.
A legényt ezért a vámkerékhez láncolták, akit a párja pénzért kiválthatott. Mókás, színjátékszerű alkudozás után kiváltotta a lány a fiút, és ezt követően folytathatták a párok a táncot. Közben a csősz már hozta is következő áldozatait a vámkerékhez. Az összegyűlt adományokból, pénzből aztán kifizették a cigányokat, akik – az akár több napig is tartó vigadalom alatt – húzták a nótát a táncosoknak. Ebből a pénzből biztosították a mulatozás költségeit is.
Idén is több helyszínen – köztük a városi hivatal, iskolák, intézmények és magánszemélyek – fogadták a Kikelet néptánccsoport sortáncjáróit, akiknek a talpalávalót a Pósfa zenekar húzta, természetesen vámkereket is állítottak a gútai vízimalom szabadtéri színpada előtt. Mivel egy igazi ritkaságról van szó a hagyomány kapcsán, amelyet, mint említettünk, már csak Gútán őriznek, bekerült a Gútai Helyi Értéktárba is. Ennek elnöke, Langschadl Dávid megkeresésünkre elmondta, a gútai sortáncjárást és vámkerékállítást felterjesztették a Felvidéki Magyar Értéktárba is. Innen lehet majd hungarikummá nyilváníttatni, de ahhoz komoly minőségbiztosítási feltételrendszernek kell megfelelni – tudtuk meg.
Szinek János felvételei
https://www.facebook.com/pg/FELVIDEK.ma/photos/?tab=album&album_id=1539551429400501
