Ma van a történelmi nyugati keresztény egyházakban elterjedt háromszemélyű egy Isten, vagyis a Szentháromság ünnepe, melyet a pünkösd utáni vasárnapon tartanak meg. Székelyföldön ezt az ünnepet kicsipünkösdnek is nevezik.
A Szentháromságról szóló tanítás Jézus igehirdetésének elidegeníthetetlen lényegéhez tartozik. Eszerint az örök Atya – az emberiség megváltását akarva – elküldi a Fiút a földre, s átad neki mindent („Minden, ami Atyámé, enyém is.”). A Fiú beteljesíti az Atya akaratát („Engedelmes lett értünk a halálig.”). Az Atya elfogadja Krisztus áldozatát („Ezért Isten felmagasztalta őt.”). A feltámadásában megdicsőült Krisztus pedig elküldi az Atyától a Szentlelket.
A Szentháromság fogalma sok hívő számára megfoghatatlan, de lényege, hogy mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, ezáltal az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé és a Szentlélek templomává váltunk. Szentháromság vasárnapján abbéli hitünket ünnepeljük, hogy az Isten Szentháromság. Ez azt jelenti, hogy hisszük, hogy egyetlen Isten van, aki három személyben él. Ez a három személy az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Háromszög, közepén nap vagy szem
Az idők során rengeteg Szentháromság ábrázolás, Szentháromság-szobor, vagy -oszlop keletkezett. A legtöbb a barokk korban, s jellemző, hogy a szobrok, tetején közös felhőtrónuson vagy a világmindenséget jelképező glóbuszon egymás mellett látjuk az Atyát és a Fiút, fölöttük lebeg a galamb-Szentlélek.
A Szentháromság képszerű ábrázolása csak megközelítően, szimbolikus eszközökkel lehetséges. Leggyakrabban egy háromszögben látható sugárzó nap vagy szem formájában „találkozunk vele.” Ugyanis amint a háromszög is egyetlen háromszög, mégis három csúcsa van, úgy az Isten is egyetlen, mégis három személyben él. Oltalmazó céllal ezek az ábrázolások felkerültek a házak homlokzatára, kapubejáratokra is.
(Forrás: vikipedia.hu, ujember.hu)
