A Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság (SZMET) a rendszerváltás után alakult Magyar Egészségügyi Társaság (MET) egyik Kárpát-medencei testvérszervezete; tagjai az orvosi szakmai témák megtárgyalása mellett minden második esztendőben a magyar nemzet „lelki állapotát” is vizsgálják. Ezeket a konferenciákat a Felvidéken a „Ne nézzük tétlenül nemzetünk fogyását” cím foglalja össze.
Június tizedikén immár ötödször jöttek össze Komáromban a Kárpát-medence csaknem mindegyik, magyarok lakta térségéből szakemberek, hogy megvizsgálják, hol tartunk ma, mit hoztak felszínre az újabb kutatások, mi várható az elkövetkezendő években?
A tanácskozás a Selye János Gimnázium dísztermében zajlott, s azon hét előadás hangzott el. Figyelemre méltó, hogy ezúttal csupán egyetlen szakember, a MET elnöke, Kellermayer Miklós pécsi professzor képviselte a férfi nemet, hat nő „ellenében”. Meghallgathattuk Fazekas Zsuzsanna, komáromi református lelkészt, Keresztes Ilonát, a Kossuth Rádió Vendég a háznál népszerű műsorának főszerkesztőjét, Orosz Katalin budapesti és Újpál Emőke komáromi szakpszichológust, Kondor Katalint, a Kossuth Rádió volt elnökét, a Százak Tanácsának tagját és Lampl Zsuzsanna pozsonyi szociológust.
Pillantás Isten műhelyébe
A telt házas hallgatóság nagy figyelemmel követte az elhangzó megállapításokat, elemzéseket, az ismertetett statisztikai adatokat, s azt a rendkívüli látványt nyújtó filmrészletet, amely a fogamzás pillanatát mutatta meg. Mert a kamera rögzítette a férfi ondósejtek útját a női testben, s a lehető leghitelesebben tárta szemünk elé, miként hatol be a petefészekbe a férfi ivarsejtek milliói közül az az egyetlen, amely a petesejttel egyesülve elindítja egy újabb földi ember teremtődését. Számomra ez a pár perces filmrészlet volt a konferencia legizgalmasabb pillanata, pillantás Isten műhelyébe.
E kis tudósítás keretei nem teszik lehetővé, hogy beszámoljak az izgalmasabbnál izgalmasabb elemzések részleteiről. Azt viszont bizonyosra veszem, hogy akinek módjában állt meghallgatni mindegyik előadót, rádöbbenhetett, hogy mind a magyar nemzet, mind a világ, de különösen Európa sorsfordító, történelmi időket él meg napjainkban. Az az út ugyanis, melyen az emberiség a huszonegyedik század második évtizedébe érkezett, nem vezet békéhez és az emberi jóság kiteljesedéséhez.
Ahogyan Kellermayer professzor fogalmazott: az ember Isten helyett bálványokat imád. A Föld hatezer nyelve és sok száz vallása nem összeköt, hanem elválaszt bennünket, szembe állít egymással. Vissza kell térni Krisztushoz, aki megmutatta az élet lényegét: a másik emberhez való szeretetteljes viszonyulás az egyén és a közösségek, s így a béke megvalósításának záloga.
Félünk a felelősségvállalástól
A magyar népesség fogyása sok okra vezethető vissza: hiányoznak az általunk már az anyaméhben millió számra elpusztított magzatok, s egyre ritkábban tapasztalható a társadalomban és családjainkban a jövőért érzett felelősség. A hazai magyarság drámai fogyásában közrejátszik a munkalehetőségek hiánya, s így az elvándorlás, de az asszimilálódás is. Sokan feladják magyarságukat, kultúránkhoz és nyelvünkhöz való hűségüket és sajnos egyre kevesebben „vállalnak” gyermeket mifelénk is.
A tanácskozás résztvevőit Hollósy Tamás, a SZMET elnöke, Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, és Knirs Imre, Komárom alpolgármestere köszöntötte. Az üléselnökök Kellermayer Miklós és Gyurkovits Kálmán professzorok voltak. Nagyné Hollósy Zsuzsanna szavalata és Radi Bernadett énekszáma kiváló hangulatot teremtett az egymás utáni, sorskérdéseinket felvázoló és elemző, színvonalas előadásokhoz.
Az ötödik, Ne nézzük tétlenül nemzetünk fogyását konferencia a Magyar Kormány a (Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága), illetve a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg. Megrendezéséből a SZMET minden tagja kivette a részét. Résztvevői ezután a római katolikus temetőbe vonultak, ahol megkoszorúzták a SZMET egyik volt elnöke, Bajnok István sírját.
BATTA GYÖRGY: BAJNOK ISTVÁN SÍRJÁNÁL
“Lehet, hogy e Szent Koronánkkal ékesített sírnál szavak nélkül is megértenénk, ki volt Dr. Bajnok István elmegyógyász, a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság volt elnöke, aki csaknem négy esztendeje hiányzik mindnyájunk számára, s akit most mifelénk ritkán tapasztalható megbecsülés ér: megköszönjük a magyarságért végzett sok évtizedes munkáját.
Az ipolysági születésű Bajnok Pista Prágában egyik alapítója, s egyben elnöke volt a magyar egyetemisták Ady Endre Körének; Rimaszombatban a CSEMADOK Tompa Mihály Klubjának létrehozását szorgalmazta, s ott is elnök lett; Komáromban újra indította a Klapka György Művelődési Klubot, s vezette azt; közreműködött a máig működő Concordia vegyes kar megszervezésében és énekelt a kórusban; a múlt rendszerben kulcsszerepet játszott az őrsújfalui nyári ifjúsági táborok lebonyolításában; az elsők között hívott meg anyaországi és erdélyi előadókat és művészeket a Felvidékre… Mint a CSEMADOK országos alelnöke többször bejárta tájainkat, a rendszerváltás után pedig Duray Miklós Együttélés politikai Mozgalmában parlamenti képviselőként szolgálta Prágában nemzeti ügyeinket. Mindezt folyamatos önképzéssel és három kultúrában élve tette. Közéleti és gyógyító munkásságának értékes része volt – és maradt! – a kétnyelvűség vizsgálata a felvidéki magyar családok óvoda- és iskolaválasztása tárgyában, hiszen ő, aki elsősorban gyermekpszichiáter volt, rendelőjében a gyakorlatban tapasztalhatta meg a rossz szülői választás neurotizáló ártalmait; jól tudta, hogy nem csak a gyermek szenvedi meg a számára idegen környezetet, hanem a nemzet is, hiszen a nem anyanyelvi iskola nem teszi lehetővé ifjúságunk egy tetemes részének beavatását a magyar szellembe és ízlésbe a hagyomány által.
Köszönjük Pista, hogy Márai Sándor magyarság szemléletével azonosultál egész életedben: mindent odaadtál a hazádnak, és cserében nem vártál el semmit.
A Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság tovább él, a te lelkesítő példádnak köszönhetően is. És végre idén, Trianon kilencvenhetedik léleksebző esztendejében a Felvidéken is tapasztalni, hogy a mi határon túli nemzeti közösségünk is képes lesz a magyarsághoz méltó cselekedetekre.
Augusztus tizenkilencedikén a Csallóköz szívében, Királyfiakarcsán felavatják-felszentelik-megáldják a Magyarok Nagyasszonya gyönyörű bronz szobrát. Rieger Tibor alkotása két méter magas; Nagyasszonyunk márvány hármas halomra helyezett földgömbon áll, kezében, párnán, Szent Koronánkat tartja. Eljön közénk az Isten anyja, hogy jelezze: kapaszkodjunk belé, mint hajdanán édesanyánkba, mert megsegít bennünket most is, ezekben a harmadik világháborúnak is nevezett szörnyű időkben.
Szeptember huszonharmadikán Nyitra közelében, a zoboraljai Alsóbodokon, magánterületen felavatják-felszentelik-megáldják az Esterházy János emlékhelyet, melyet már most picinyke Csíksomlyónak látnak sokan. Az emlékhely vértanúnk szülőhelyétől, Nyitraújlaktól pár kilométerre fekszik; a hegyecske, s az alatta elterülő kis völgy két oldalról erdőszéllel határolt. Az emlékhely „szíve” zoboraljai sziklákból épített, Krisztus sírját idéző barlang, s fölötte a hagyományos kis kápolna. Lám, Esterházy Isten akaratából mégiscsak a szülőföldjén lelhet örök nyugalomra, abban a kis faluban, ahol hajdanán a falubeliekkel vadászott, s ahol volt egy kedves cseresznyefája is…
Kedves Pista, nemzetünk az akadályoztatások ellenére is emelkedik. Érezzük, hogy lélekben minden lépésünket veled együtt tesszük meg.
Éltet bennünket Szent Koronánk, amely/aki a béke jelvényeként is felfogható, s melynek Katona Pista faragta mása a sírodon szavak nélkül is elmondja rólad, ki voltál.
Pihenj békében!”
(Elhangzott a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság konferenciájának résztvevői előtt a komáromi római-katolikus temetőben június tizedikén.)
