Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző az SNS botrányairól ír az első Fico-kormány idején.
Egy kormány sikeressége attól függ, előmozdítja-e az országot. A Smer, HZDS és SNS esetében senki sem várt csodákat. Mindenkiben, aki egy kicsit is ért a politikához, és az emlékezete hosszabbra visszanyúlik egyetlen választási időszaknál, ennek a felállásnak a láttán nyilván felsejlettek az emlékek Mečiar túlkapásairól a 90-es évek elejéből. Részben az új koalíció bizniszhátterében is átfedések voltak, mivel a Vladimír Mečiarhoz közeli oligarchák csupán pragmatikus okokból pártoltak át Robert Ficohoz, akinek nagyobb volt a hatalma. Másrészt viszont Fico nem volt egyenlő Mečiarral. Sokkal intelligensebb volt, és nem akarta ugyanazokat a hibákat megismételni. És persze megváltoztak a külső körülmények is. Szlovákia már az Európai Unió része volt, így hát Fico igyekezett, hogy a Nyugat standard politikusként tekintsen rá.
Ján Slota azonban gondot jelentett, aki rögtön az elején levetette az álarcát, és elkezdett ugyanúgy üzletelni, mint a régi szép időkben. Azt is mondják erre, hogy „paraszt módra”. Ha a felmérések kérdezőbiztosai ma megkérdeznék az utca emberét, milyen összefüggés jut azonnal az eszébe Slota nevének hallatán, akkor tízből kilenc valószínűleg azonnal rávágná, hogy a vulgáris beszéde és alkoholgondjai. A nemzeti érdekek védelmezőjének álarca mögött, aki egy kicsit gyakrabban kirúgott a hámból, azonban valójában egy kompromisszumot nem tűrő kereskedő rejtőzött. Slota ugyanis nagyon jól tudta, hogy a Ficoval való kormányzása talán az utolsó esélye arra, hogy jól megszedje magát. S nemcsak az SNS elfogadhatatlansága miatt a standard politikai közegben, hanem a párton belüli konfliktusok veszélye miatt is, amelyek 2002-ben kirekesztették a parlamentből. A négyéves böjt után ezért aztán Slota villámgyorsan felmérte a terepet, és igyekezett kihasználni minden lehetőséget, amit a koalíciós kormányzás kínált. Történelmi nézőpontból elsősorban két botrány érdemel említést. Az egyik az ún. faliújságtender 2007-ből, amelyre elsőként a Pravda napilap hívta fel a figyelmet. Tanácsadói és jogi szolgáltatásokról volt benne szó az építésügyi minisztériumban, amelyet az SNS jelöltje, Marián Janušek irányított. A botrány azonban teljes fényében csak egy évvel később robbant ki. A Plus 1 deň napilap ugyanis egyik cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy a versenypályázatról egyedüliként tudó Zamedia és Avocat cégek konzorciuma számára az állami megrendelés 120 millió eurós volt. Ráadásul a felelős hivatalnokok a minisztérium egy zárt folyosóján lévő faliújságon tették közzé az információkat a versenypályázat feltételeiről, ott is csak négy napig volt a kiírás kifüggesztve. Slotának azonban mindettől csöppet sem fájt a feje, és Janušek miniszter mellett, akit az ellenzék megpróbált leváltani, a maga sajátos módján állt ki. „Ugyan már, még ha egy füzetben lett is volna, akkor mi van? Ha a törvény lehetővé teszi ezt, akkor lehetővé teszi.”
A versenypályázatot később a Közbeszerzési Hivatal, a Számvevőszék és az Európai Unió is megkérdőjelezte. Gond volt ugyanis azzal is, hogy a „győztes” konzorcium mindkét cége közel állt Slotához, illetve az SNS-hez. A Zamedia társaságot Slota barátja, Viktor Tretina alapította, akivel legalább tizenöt éve ismerték egymást. Ráadásul Slotának Tretinára és a cégére akkora befolyása volt, hogy személyesen elintézte, hogy a botrány nyilvánosságra kerülése után távozzon onnan. Az Avocat társaságnak Juraj Hatvany és Juraj Mravčák voltak a tulajdonosai. Az első Ján Slota jogásza volt, valamint az SNS jelöltje a Szlovák Posta felügyelőtanácsában. A másikat pedig a Szlovák Államvasutak igazgatótanácsába ültette be a nemzeti párt elnöke. Janušek minisztert azonban nem sikerült Slotának a tisztségében megtartania.
Fico kormányfő ugyanis végül leváltotta őt, bár a faliújságtender körülményeinek kitudódása és Marián Janušek lemondása közt majdnem fél év is eltelt. Új miniszternek Fico Igor Štefanovot nevezte ki, aki a versenypályázatokat kiválasztó bizottság elnöke volt, és ő írta alá a Zamedia és Avocat cégek túlárazott számláit is. Bár Štefanov az ellentmondásos szerződést Slota embereivel megszüntette, a minisztérium több mint 12 millió eurót kifizetett nekik. Röviddel a 2010-es választások előtt azután Fico Štefanovnak is útilaput kötött a talpára, de csak kevesen hitték el, hogy valóban fontos volt számára a közélet megtisztítása. Mivel Štefanov minisztert majd egy évig eltűrte a tisztségében, inkább marketinghúzásként volt ez értékelhető, és az SNS-szel szembeni elhatárolódásként, akivel a Smer akkoriban az egyívású választópolgárokért küzdött.
Az SNS másik komolyabb botránya, amelyen keresztül Robert Fico megpróbált egyfajta erődemonstrációt felmutatni, az emissziós kvóták eladása volt, amelyre 2008-ban hívta fel a figyelmet a Trend hetilap. Az emissziós kvóták határozzák meg, mennyi széndioxidot engedhetnek ki a levegőbe az egyes országok. Ha valamelyik országnak kevesebb a szennyeződése, a szabad kvótáit eladhatja más országoknak vagy cégeknek. A környezetvédelmi minisztérium, amelyet Slota embere, Ján Chrbet irányított, 15 millió értékű kvótát adott el az Interblue Group garázscégnek jelentősen áron alul. Az állam csak 5 eurót kapott tonnájáért, bár Csehország és Ukrajna a duplájáért adták el a „forró levegőt”. Az Interblue Group ezt követően a kvótákat előnyösen eladta a japánoknak, miközben Szlovákia minimum 47 millió eurót veszített az üzleten. De kétségeket keltett a mód is, ahogyan az SNS jelöltjei megegyeztek az üzletben az Interblue Group céggel, s a társaság tisztázatlan tulajdonjogi szerkezete sem keltett nagyobb bizalmat.
Bár a környezetvédelmi minisztériumban létezett egy külön szakosztály a kvótákkal való kereskedésre, a tárcavezető Chrbet, valamint Pavol Tehlár és Peter Solčanský, a tárca magasabb beosztású tisztségviselői megkerülték a saját szakembereiket a kvóták eladása során. Ehelyett Chrbet Norbert Havaleccel tanácskozott, akiről később kiderült, hogy az Interblue Group cég egyik projektmenedzsere volt. „Az üzlet (az emissziós kvótákkal – a szerző megjegyzése) sértő tolvajlás volt, rendkívül durva szemtelenség, ami lejátszódott itt, s amit valaki megengedett magának” – jelentette ki az említett szakosztály egyik dolgozója a nyomozóknak. A rendőrség ennek ellenére három évvel ezelőtt leállította a büntetőeljárást az emissziók ügyében.
Robert Fico, aki még néhány hónappal a botrány kirobbanása után azt állította, hogy „kormány elleni támadásról” van szó, végül Chrbet minisztert és az utódját, Viliam Turskýt is leváltotta. De hogy a lehetséges választók tömegeire kifejtett hatás a lehető legerősebb legyen, a kormányfő a környezetvédelmi tárcát is elvette az SNS-től. A gyanú, hogy az emisszióeladás a Smer és az SNS koordinált biznisze volt, azonban megmaradt. Az Interblue Group céget hivatalosan Rastislav Bilas vállalta fel, aki az ellenzék szerint csak egy „fehér ló” volt. A KDH akkori képviselője, Daniel Lipšic közzétett egy sémát, amelyből az eredt, hogy az emisszióeladásból Jozef Brhel oligarcha is hasznot húzott. Az azonban tagadta ezt.
A 2008-as évről Robert Fico valószínűleg a legszívesebben elfeledkezne. Abban az időben, amikor a szlovák gazdaságnak jól ment a szekere, az SNS korrupciós botrányain kívül saját miniszterei és államtitkárai hasonló hibáit is magyarázgatnia kellett. És nem csak Ján Počiatekra meg Martin Glváčra gondolok. Több mint problémás volt ugyanis az autópályadíjak beszedésére kiírt versenypályázat is, amelyért Ľubomír Vážny közlekedési miniszter viselte a politikai felelősséget. A versenypályázatba, amelyet a Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság (NDS) írt ki, négy cég kapcsolódott be. Hármat közülük azonban az NDS kizárt, így aztán a 852 millió eurós előnyös állami megrendelést a francia SanToll és a ciprusi Ibertax társaság konzorciuma nyerte el. Annak ellenére, hogy a végösszeg 221 millió euróval drágább volt, mint a legolcsóbb ajánlat. Az Ibertaxot két ciprusi fiókcég alapította, amelyeket a J&T kezelt. A befektetői csoport azonban azt állítja, hogy az útdíjtenderhez semmi köze. Az említett fiókcégeket állítólag még azelőtt kezelte, hogy az Ibertax bejelentkezett volna a versenypályázatba. „Ezeket a cégeket mi sohasem irányítottuk, és sohasem voltak a tulajdonunkban. Az adminisztrátorok (akik a J&T-nek dolgoztak – a szerző megj.) csupán az ügyfél utasításai alapján végeztek el feladatokat” – magyarázta a befektetői csoport szóvivője, Maroš Sýkora. Vážny miniszter a ciprusi Ibertaxot a következőképpen védelmezte: „Még ha csak egy garázs, postafiók is lenne a cég székhelye vagy akár egy tojáshéj, nem lehet a versenypályázatból kizárni, ha eleget tesz a játékszabályoknak”. A gondot az okozta, hogy a konkurens cégek kizárásával Szlovákia megsértette az Európai Unió szabályait. Ľubomír Vážnyt, sem Robert Ficot azonban ez nem állította meg.
Az NDS aláírta az útdíjbeszedésről a szerződést a SkyToll konzorciummal, amelyet a SanToll és az Ibertax cégek alkottak. Idővel a J&T is felfedte a kártyáit, és elismerte, hogy a ciprusi Ibertax kisebbségi részvényese lett. A túlárazott állami megrendelésen valószínűleg Milan Fiľo oligarcha is megszedte magát, aki a Ficohoz fűződő jó kapcsolatairól ismert. Fiľo is jelen volt Vážny miniszter ötvenedik születésnapján. Ami azonban kulcsfontosságú, Fiľo járt tárgyalni a J&T pénzembereivel az útdíjszerződés változtatásairól. Fiľo embere (Milan Mojš) volt ráadásul annak a bizottságnak az elnöke, amely a győztes versenypályázatot kiválasztotta. A bizottságban ott ült Rastislav Noskovič is, aki a múltban együttműködött Vladimír Poórral. Vážny miniszternek azonban nem kellett Ficoval elszámolnia, bár az állam az útdíjtender során több mint 200 millió eurótól esett el.
Robert Fico egyszer Ján Slotáról is azt mondta, amit egyébként inkább Mikuláš Dzurindának vagy Ivan Miklošnak szokott címezni. A Smer elnöke szerint az SNS elnöke a politikában „megszedte magát”. Abban az időben még barátok és koalíciós partnerek voltak, így a kijelentése kisebb kavarodást okozott. Fico biztosan tudta, miről beszél, ám az ő szájából nem hangzott ez hitelesen. Politikusként ugyanis nagyon szelektív módon értelmezte a felelősségre vonást. „Három percen belül leváltok minden kormánytagot, akinél a korrupciónak vagy a pártpatronázsnak akárcsak a jele is megmutatkozik” – jelentette ki még 2007-ben. A kormányfő többször is megbüntette Ján Slotát vagy a pártját, a Smer oligarcha háttérrel rendelkező politikusai esetében (Počiatek, Glváč, Vážny) azonban sohasem engedett meg semmilyen nyomásgyakorlást magának.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
