A komáromi születésű, a város iskoláinak padsoraiból kikerülő Kristóf Réka a komáromi református templomban adott jótékonysági koncertet tegnap este. A Virtuózok 2017-es évadának abszolút győztese az Accademia di Monaco kamarazenekar által megszólaltatott korhű barokk hangszerek kíséretében Vivaldi, Fasch és Händel egyházi darabjait adta elő. A csodálatos énekhanggal és tehetséggel megáldott Kristóf Réka közel kétórás koncertjét álló tapssal köszönte meg a lelkes közönség.
Rékával, vagy ahogy itthon nevezik, Kucival a vasárnap délelőtti istentisztelet után sikerült beszélnem. „A barátaim hívnak így, már alapiskolás korom óta ez a becenevem itthon. Ez egy életmódváltás is, amikor hazajövök, Kuci vagyok. Kint meg a dolgozó, komoly felnőtt” – mondja vidáman.
A mindig elbűvölő, bájos fiatal lányt arról kérdeztük, milyen szempontok alapján válogatták össze a koncerten elhangzott darabokat. „Az utolsó darabot, a Händel Glóriáját már többször előadtuk, és nagyon szeretjük. Mindenképpen szerettem volna itthon is bemutatni, a családomnak, a közönségnek. Ehhez válogattunk olyan darabokat, amelyek illenek hozzá, bár kétségtelen, hogy a barokk muzsika nehezen fogyasztható” – szabadkozott.
A Németországban alakult Accademia di Monaco első külföldi útjáról elmondta, a hazaiak, azaz a somorjai és a komáromi közönség is nagyon készült a fogadásukra. Ennek megfelelően a zenekar tagjai igazán élvezték a vendégszeretetet és nagyon tetszett nekik a felvidéki út. „Voltunk városnézőben, fürödtek a Holt-Vágban is. Én magam pedig rendkívül boldog vagyok, hogy az első nagyobb koncertet velük adhattam itthon” – számolt be az elmúlt napok eseményeiről Réka.
A szombat esti koncert hangulata még egy sokat látott tudósító számára is nehezen visszaadható. Az óriási belső térben az Istent dicsőítő dalok Kristóf Réka csodálatos hangján szálltak, mélyen megérintve a hallgatóságot. Volt, aki szemét lehunyva, mély áhítattal hallgatta, mások feszült figyelemmel minden rezdülését követték; fiatal lányok csoportosan, családok kisgyermekkel, nagyszülők unokákkal, apa kézen fogva kisfiával, és ami a legjobban tetszett: gyermekek ültek a templomi padokban, rajongó tekintetüket le nem véve Rékáról.
Amikor arról faggattam a szerény, de annál inkább elhivatott Rékát, vajon érzi-e ezeket a pillanatokat, egészen meglepően válaszolt: „Ezért énekelek és ezért olyan nagy boldogság számomra énekelni”.
Egészen megható hallgatni, ahogyan arról beszél, hogy miközben énekel, szélesre tárja a lelkét és a lehető legtöbbet próbálja átadni önmagából. „A szemekben látom, hogy ez működik. Ennyire személyesen, közvetlenül átélni ezeket a pillanatokat nagyon nagy boldogságot jelent” – fogalmazott. Hangsúlyozta, azért szeret az Accademia di Monacoval játszani, mert ők is ugyanilyen teljes lélekkel zenélnek. „Ez egy csoda, hogy egy nehéz zenével is elérjük a közönséget” – nyilatkozta.
Réka a komáromi közönségnek a koncert végén ráadásként elénekelte a 42. zsoltárt, mert a sok latin szövegű ének között fontos volt számára, hogy magyar nyelven is énekeljen: „Mindenképpen magyar református éneket szerettem volna énekelni”.
Réka beszámolója szerint igazán megtisztelőnek érzi, hogy mind a somorjai, mind a komáromi koncertjére sokan nagy távolságból is eljöttek és láthatóan élvezték, szerették az előadást. A legnagyobb öröme azonban az, hogy a családjának, a távolabbról érkező családtagoknak énekelhetett. „Bevallom őszintén: a legnagyobb örömöm, hogy a családomnak muzsikálhattam. A Glória az egyik kedvenc művem, és nagyon szerettem volna, hogy ezt a családom is hallja. Ezért boldogság hazahozni ezt a zenét, amit annyira szeretek és boldoggá tesz, hogy megmutathatom azoknak, akiket szeretek”.
Az ifjú szoprán énekesnő komáromi koncertjén csodálatos, aranyos színben tündöklő sárga fellépőruháját a Virtuózok döntőjében is viselte már. Arra a kérdésre, miért választotta most is éppen ezt a ruhát, egyszerűen annyit válaszolt, mert szereti. A színek szimbolikája alapján azonban a sárga az örök fény, az emberek és az Isten közötti közvetítés jelképe, a hit, a jóság, a sugallat színe.
