A Gombaszögi Nyári Tábor a népi kultúra irányában is bővítette esti programjait. Négy alkalommal szórakoztatták a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes tagjai más folklóregyüttesek közreműködésével a táborlakókat.
„Most adódott először lehetőség arra, hogy egy pályázat útján ezt létrehozzuk, bár már többször volt róla szó, hogy legyen ilyen Gombaszögön. Úgy láttuk, van rá igény, ezért is nagyon örülünk, hogy sikerült megvalósítani. Ezzel a rendezvényünkkel is a szlovákiai kisebbségi kultúrát szeretnénk bemutatni és támogatni, igyekeztünk a legnagyobb és legnépszerűbb etnikumok örökségét elhozni a táborba. A csángók folklórja nagyon jellegzetes, és teljesen eltér a mi kultúránktól. A táncra jellemzőek a körtáncok, az emberek szinte transzba esnek az egyforma lépések és ütemek ismétlésekor. Nagyon változatos, annak ellenére, hogy szűk a mozgásvilága, hiszen több mint hatvanféle tánc van, amit itt be tudunk mutatni. Az alapötlet onnan ered, hogy úgy gondoltuk, erre az ifjúsági fesztiválra nem érdemes kemény folklórt hozni, mert az nagyon összetett és nehéz. Vannak átjárási lehetőségek a zenészeknél – kialakult egyfajta világzenei stílus, ami ötvözi a folklórt a komoly-, esetleg a rockzenével. A táncnál ez már nem működik. Próbáltuk úgy összeválogatni a vendégeinket, hogy egyszerűbb, könnyebben emészthető anyagot hozzunk ide” – nyilatkozta portálunknak Barát Kitti, a Szőttes tagja.
A Folksziget résztvevőjeként Balázs Lilla, a komáromi Hárompatak zenekar énekese és tánctanára nyilatkozott élményeiről hírportálunknak: „Én úgy látom, különleges kincse Gombaszögnek, hogy van egy ilyen lehetőség azok számára, akik más népek kultúrájával szeretnének foglalkozni, a magyar népzene kincseiben még inkább elmélyedni, vagy belekóstolni. Számomra egy különleges élmény az, hogy a nagyszínpad mellett, az éppen készülődő dobok, behangolás, villanygitár mellett, megszólal a hegedű, az akusztikus muzsika. Feltekintek a hegyek vonulatára és tudatosul bennem, hogy itt a völgyben történik valami, ami megdobbantja az ember szívét. Nagyon jó dolognak tartom, hogy van táncoktatás, ilyen formában is kiengedik a gőzt, nemcsak amolyan céltalan tombolással egy zenekar jó zenéjére, hanem valamilyen gazdagodás nyomán, mely által egy népnek, nemzetiségnek a világszemléletét is megismerik a fiatalok. A Parno Graszt-tal először a Sziget Fesztiválon találkoztam. A cigány táncok kifejezetten nehéz és bonyolult táncok. A gyönyörű népviselet még kifejezőbbé tette az egyes estéket. Számomra teljes mértékben kielégítő az, hogy ha valaki még nem találkozott a néptánccal, itt megteheti. A tomboló diszkó és rockzene mellett belekóstolhat egy nagyon komplex világba a táncok révén is. Itt vannak a táncok szakértői, akik ezt a lehetőséget megadják.“
Nagy sikere volt a Szőttes által szorgalmazott nemzetiségi koncert- és táncházsorozatoknak is Gombaszögön. Minden este más-más nemzetiség kultúrája mutatkozott be. A szervezőknek négy koncertet sikerült megpályázniuk a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalánál. Egyelőre ez egy indítás a részükről, de a továbbiakban komolyabb terveik vannak, szeretnének egy folksátrat kialakítani, külön helyszínként, mint a Pajtaszínház, ahol népzenei jellegű koncerteket és programokat lehetne megvalósítani.
A szerdai csángó est hangulatát a Tindia zenekar koncertje alapozta meg. A moldvai táncházba sok fiatal kapcsolódott be, együtt tanulva a lépéseket és élvezve a ritmust. Ez egy nagyon jó indítás volt, mert ez a magyar néptánckultúra egyik legegyszerűbb szerkezetű összetevője, ezért könnyen oktatható. Csütörtökön a ruszin hagyományok keltek életre a kis színpadon, ahol Vlado Michalko ennek a nemzetiségi táncnak a fortélyait mutatta be. A talpalávalót Radoslav Kertis és zenészei biztosították. A roma est is óriási népszerűségnek örvendett. A Parno Graszt fergeteges koncertjére hajnalig ropták a fiatalok. A népzenei, néptáncos estek sorozata szombaton a magyar folklór kincseivel érte el csúcspontját. A tábor utolsó éjszakáján a Dobroda zenekar játszott a Folkszöglet táncházában.
