Bár a gombaszögi-völgyben először, de a Gombaszögi Nyári Táborban már többször fellépett a Quimby. A zenekar frontemberének, Kiss Tibornak és Varga Liviusnak is elnyerte tetszését a helyszín. A velük készített interjúnkban erről, valamint új klipjükről is olvashatnak.
Milyen szálak fűzik a zenekart Felvidékhez?
Kiss Tibor: Főleg a hangulatok és emocionális szálak. Általában jól éreztük magunkat itt, ahol nagy szívvel és kis gázsival várnak minket.
Varga Livius: Rokoni szálak is fűznek ide. Igaz, hogy nem kimondottan Felvidéknek nevezhetjük, de apukám zagyvarónai. Salgótarjánban született és az ízes beszédet otthon, a konyhában is hallottam, ha megkértük rá, hogy egy kis palóc ízelítőt adjon. Nagyon sok történetem van innen és a fentebbi vidékről is.
Milyen gyakran kaptok meghívást az elszakított részekre, illetve a Felvidékre?
Kiss Tibor: Erdélyben volt, hogy feltettem a költői kérdést: Nagyon jó itt nálatok, vagy nálunk? Itt is ezt érzem. Szívben nálunk mindenképp. Jó jönni. Mindig kihívás, bonyolultabb, nehézkesebb és mindig kaland.
Varga Livius: Minden évben van három-négy meghívásunk, előfordul, hogy több is. Elmondható, hogy amikor megérkezünk egy-egy ilyen helyre, akkor ez a nagy szívvel várás – nem akarok senkit megsérteni Magyarországon – kiemelkedő.
A Gombaszögi Nyári Táborban már többször adott koncertet a Quimby. Mi a véleményetek a táborról?
Kiss Tibor: Aranyos, házibulis emlékeink vannak, és most számomra is furcsa ez a nagy tér, a nagyobb színpad, mert nem ehhez szoktunk. Arra emlékszem, hogy nagyon aranyosak voltak, és nehezen tudtunk hazamenni. Azon is gondolkodtunk, hogy itt kellene aludni.
Láttok-e valamilyen különbséget a magyarországi és a felvidéki közönség között?
Kiss Tibor: Én szeretem az emberekben az azonosságot keresni és nem a különbséget, mert az visz minket előrébb. De ha nagyon kell valamit mondani, akkor itt nincs negatív, mert rendkívül pozitívan fogadnak. Kisebb pénztárcával, de nagyobb szívvel. Otthon pedig mindenféle játszóterünk van, ezért nagyon nehéz az összehasonlítás. Mindegyik egy más-más világ.
Varga Livius: Inkább azt lehet kiemelni, hogy vannak érzelmileg megmozgató terek. Egy színházba bemenni egészen más, mint egy budapesti parkba, vagy egy nagy fesztiválra. Itt is az szaladt ki a számon, ahogy felmentem a színpadra, hogy ez az Orfű extra, ami az egyik kedvenc helyszínem. Kicsit hasonlatos, bár itt nagyobbak a fenyők, nagyobb a domb, azonban hasonló a felállás és a természetközeliség. Mégis itt van benn a modern rock and roll, együtt a természettel, sátorozással, mögöttünk a kőbányákkal. Kies és kietlen világok egymás mellett. Vad romantika. Szinte westernfilm pörög már a fejünkben.
Alig két hete jelent meg az új klipetek „Üzenet nincs” címmel. Mégis, mi az üzenete?
Kiss Tibor: Üzenet mindig van, és abban is van üzenet, hogy üzenet nincs. A legkevesebb, amiben el tudtam mondani a sztorit, az a pár sor, amiről a dal szól. Emil Goodman szürreális, futurisztikus világa ez, ami nagyon illik hozzánk. Egy tengerparti városban járunk, és közben párhuzamosan a főhős fejében lévő gondolatok. Érezzük, halljuk, látjuk a környezetet, és közben pedig a főhősnek jár az agya. Ez a két sík összeér néha, érezzük, hogy hol vagyunk. Ez igazából egy játék a hangulatokkal, a gondolatokkal. Amikor lenyugszik a zene, akkor megnyugszik a szöveg, és hogy neki a lelke mikor lenne rendben, elmondja a következő versszakban: „Ha majd a beach-en kószáló ebek/És a gyerekzsivaj egy/lelencmosolyban üdvözül.”
Tehát amikor rendben lesznek a dolgok, megbékélnek egymással az energiák, akkor tud rácsodálkozni a világra. És van egy mellékvágánya, az Üzenet van, amikor folytatódik a sztori, de az már egy másik történet.
