A középkorban is jellemző volt, hogy a faliképeken több szentet is ábrázoltak. Gyakran előfordult, hogy Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót együtt ábrázolták, de az is, hogy több magyar szentet festettek meg egy templomban.
Így van ez a Zsolna-Rudina-i Szent István-templomban is, amely 1220 körül épült. A templom napjainkig megőrizte román kori jellegét, belső terében négy magyar szent faliképe volt látható.
Rudina Zsolnához csatolt egykori önálló település. Templomát Szentistvánpatak területén építették a 13. század elején, későromán stílusban. A hagyomány szerint a templom elődjének építését még I. István király rendelte el az I. Boleszláv lengyel király ellen vívott csata emlékére.
A magyarországi szentté avatásokban László uralmának megszilárdulása és államának gazdasági megerősödése nyilatkozott meg. Az államalapító, István halála óta eltelt zűrzavaros négy évtized elfeledtette azokat a sebeket, amelyeket István rendjének bevezetése okozott, visszasírták a „régi jó időket”, amikor béke és rend honolt az országban. Lászlóból hiányzott a nagyapja, Vazul megvakítása miatti ellenérzés, szívvel-lélekkel István műve folytatójának tekintette magát – tudhatjuk meg a Szél-járás Szent Lászlóról szóló különszámából.
A Szél-járás kulturális magazin azt írja: a kereszténység magyarországi hirdetőinek és mártírjainak helyi tisztelete a sírjaikat őrző egyházakban már évtizedek óta folyt, László célja azonban a pápa által szentesített kanonizálás volt, ezért megíratta István és Gellért életrajzát. A Rómában IV. Henrik által szorongatott VII. Gergely pápa nem tudta a kérelmet zsinat elé vinni, csupán annyit tett, hogy elvi engedélyt adott rá, hogy „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették”, s legátust küldött Magyarországra. 1083. július 25-én Csanádon felemelték Gellért testét, majd augusztus 20-án a székesfehérvári bazilikában a király, a főurak és óriási tömeg jelenlétében István hamvait. A Szent István sírját borító kőlapot állítólag csak akkor tudták felemelni, amikor László kiengedte börtönéből Salamont.
Salamon azonban nem volt túl hálás a kegyelemért, hiszen rögtön Németországba távozott, mivel ott már nem álltak vele szóba, a Moldvában lakozó besenyők segítségét kérte László ellen. Vezérük Cselgü (Kutesk) betörését László visszaverte, és a bizánci hadvezérek is szétszórták a Cselgü és Salamon vezette besenyőket. Az elkeseredett Salamon fegyverrel a kezében halt meg, röviddel kiengedése után.
István szentté avatása ideje tájt került sor a zobori remeték, Zoerard és Benedek, valamint a cölibátusnak példaképül állított Imre szentté avatására. „Apostoli tekintéllyel” történt kanonizálásukra csak később, valószínűleg Kálmán király idejében került sor, egyházi tiszteletük azonban máris megindult az országban. István szentté avatása politikai lépés volt: elsősorban a fennálló társadalmi rend stabilizálását jelentette, másodsorban az István alkotta egyház megerősítését, amit immár az alkotó szellemében lehetett továbbépíteni – tudjuk meg a kulturális magazin különszámából.
Számos templom épült ebben az időben Magyarországon, ezeket freskókkal díszítették, sokszor néhány évtizeddel a megépülés után, amelyeken gyakran éppen az uralkodó család szentté avatott tagjait ábrázolták. Ezekből számos fennmaradt, többet pedig a huszadik század végén vagy napjainkban tártak fel. Előfordul azonban ennek ellenkezője is, hogy a huszonegyedik század rejti el az értékes freskókat.
A rudinai templom a 13. század elején épült. A 15. században a plébániatemplom mellett, amely több település híveit szolgálta, egy kápolnát építettek. A templomról az apsida.sk azt írja, hogy a 19. század elején hadi eszközök raktáraként használták, majd az 1840-es évek végén felújították. A múlt század negyvenes éveiben fedezték fel freskóit, ekkor találták meg az eredeti román stílusú ablakait is. A templomot 1955-56-ban restaurálták.
Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvben így írnak a Zsolna-Rudina-i templomról: „A félköríves szentély kupolájában lévő freskódíszt 1948-ban fedezték fel. A festmény keletkezési idejét az 1400-as évek végére teszik. A kupola festett boltívének ívmezeiben a négy magyar szent volt látható. Szembeni jobb oldalról haladva: Szent László, Szent Imre, Szent István és Szent Erzsébet. Sajnos a szentély egész kupoláját 2009-ben lemeszelték, így az értékes freskódísz ma már nem látható.”
Az apsida.sk is megemlíti a négy magyar szentet ábrázoló kép lefestését, amelyet azzal indokoltak, hogy művészileg a legkevésbé értékes képekről volt szó, amelyet a többszöri lefestés miatt nem tudtak rendbe hozni. A magyar művelődéstörténet szempontjából szerencsétlen lépésről van szó, hiszen ritka volt a négy szent ilyen ábrázolása.
