Nána település, az írások szerint, az egykori Esztergom megye egyik legősibb települése. A 860 év a történelem viharaiban mindent hozott, olykor bánatot, máskor apró győzelmeket is. Minderről egy helytörténeti könyv (Dániel Erzsébet: Őseim emlékére) s egy az évfordulóra megjelent kis brosúra ad számot.
A község a falunap keretében emlékezett az évfordulóra. A Csemadok alapszervezete Itt élned, halnod kell címmel rendezett tartalmas ünnepséget a hősök emlékművénél. Ezen több mint száz, helyi hősi halált halt lakos neve olvasható, akik a hazáért a két világháború idején életüket áldozták, köztük azé a tíz emberé is, akiket 1919 májusában lőttek agyon a cseh légiósok. Molnár Dezső polgármester az ő példaértékű hazaszeretetüket, hősies harcokban kitartó magatartásukat idézte. Verssel, énekkel, koszorúzással tisztelegett a helyiek egy kis csoportja.
A hálaadó szentmisében Magyar Károly esperes az ősök hitéhez, nemzetükhöz hű elődeinket idézte. A mai kor veszedelmeiben a hit nélküli élet pusztulását jövendölte és a jövőnkért is kérte Isten segítségét.
A templomban előadással folytatódott az ünnep. Ifj. Tompó László budapesti történész, hitvédő Szent István király mának is szóló üzenetét közvetítette. Idézve a kort, elmondta, hogy miért volt szükség az akkori időszak radikális lépéseire. Ma, mi magyarok nem léteznénk az első szent királyunk cselekedetei nélkül. S feledni nem szabad, hogy István király (aki az Úr szolgája volt) halála előtt Máriának ajánlotta fel országát – nem idegen kezekbe adta. S Mária, Boldogassony, Anyánk oltalma alatt állunk azóta és mindig. Az izsai Sámson Gizella egy csodálatos Mária éneket és a Béke himnuszát adta elő.
A szabadtéri színpadon az esztergomi Rozsár Brigitta kamarazenész régi korok slágereit, dallamait idézte. Népdalcsokorral fellépett a helyi asszonykórus. Az egykori híres nánai Halász Miska vezette cigányzenekar emlékére szólt a magyar nóta. Dóka Zsuzsa és Bősi Szabó László csallóközi nótaénekesek igazi mulatós hangulatot teremtettek a kis létszámban megjelent közönség körében. Viszont jó érzés megtapasztalni, hogy az esztergomi barátok, „civilesek” egyre több alkalommal jönnek át, és lassan összenő, ami összetartozik.
