Áder János köztársasági elnök jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett, a Himnusz hangjaira vonták fel ma nemzeti lobogónkat az Országház előtt.
A ceremónián Áder János, Simicskó István honvédelmi miniszter, Benkő Tibor, a Honvéd Vezérkar főnöke, a kormány több képviselője, továbbá állami és katonai szervezetek és a diplomáciai testület képviselői, valamint – az esős idő ellenére – több száz érdeklődő is részt vett. A lobogó felvonása után a honvédtisztjelöltek tették le katonai esküjüket.
Simicskó István honvédelmi miniszter a tisztavatáson mondott köszöntőjében úgy fogalmazott: a haza semmivel sem pótolható értéket jelent mindannyiunk számára. „Amíg vannak ilyen magyar fiatalok, akik a katonai hivatást választják, és esküjük szerint akár életüket is feláldoznák az ország védelmében, addig van nemzeti jövőnk” – mondta a miniszter. Simicskó István hozzátette: az augusztus 20-i államalapítási ünnepünk egyben keresztény hitünk ünnepe is. Idén 92 honvédtisztjelölt tette le katonai esküjét. Ennek részeként, folytatva a 2011-ben újraindított ludovikás hagyományt, fogadalmukat kardrántással, „a hazáért mindhalálig!” felkiáltással erősítették meg.
A hazaszeretet fölött nem járt el az idő
A tisztavatáson beszédet mondott Áder János köztársasági elnök is, aki elmondta: csaknem három évtizeddel szabadságunk visszanyerése után „újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni”. A haza ezért most azt várja az esküt tett honvédektől, hogy „legyen biztonságban nemzetünk, otthonunk, személyes életünk, védjék meg szabadságunk és önállóságunk, és biztosítsák közös nyugodt jövőnket.” Szavai szerint Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle. Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez „minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni” – tette hozzá.
A köztársasági elnök szerint ha ők nem lettek volna, „ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór”.
Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen: nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, a fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről, azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, „szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés” – sorolta.
Áder János beszéde végén úgy fogalmazott: hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő. “Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt” – zárta szavait.
(MTI/Felvidék.ma)
