Magyarországon az olimpia megfúrásával robbant be a Momentum Mozgalomra keresztelt ifjú politikai tömörülés, mely mögött valószínűsíthetően Soros György áll azzal a célzattal, hogy a tetszhalott állapotban lévő baloldalt végre leváltsák.
A hupilila tömörülés meglehetősen merészen és feltűnően erős hátszéllel vágott bele a politizálásba, olyannyira, hogy rendezvényeikre a szegényes jelző nem éppen használható. Gyakorlatilag minden eddigi megmozdulásuk forintmilliókba került, amit azzal magyaráznak, hogy közadakozásból szedték össze. (Csak zárójelben jegyezzük meg: ha Magyarországon egy párezres tüntetésen két-három óra alatt össze lehet kalapozni 3-4 millió forintot, akkor miért is akarnak változtatni bármin is?)
Ilyen volt a nyári fesztiváljuk is Bodajkon, amelynek költségvetésével a transzparencia kereszteslovagjai máig nem tudnak elszámolni. Egyes szakértők becslései szerint a kiadások akár a 45-50 millió forintot (durván 150 ezer euró) is meghaladhatták, a látogatottság viszont az esti megakoncertekkel sem haladta meg az ezer főt.
A fesztivál modellje klasszikus volt, napközben politikai beszélgetések, este főleg alternatív zenéket játszó koncertek voltak. Itt akadt meg a szemem az egyik panelbeszélgetés résztvevőin, tekintettel, hogy Szlovákiából is érkezett rá előadó. A beszélgetés az „Új szelek fújnak a térségben. Kik az új pártok a régióban?” címet viselte, melyen „a térség új politikai erőinek képviselői” vettek részt. Név szerint: Nowoczesna (Lengyelország), Rafał Kuźmicki, NEOS (Ausztria), Stefan Windberger, USR (Románia), Cristian Seidler, és végül, de nem utolsósorban a Progresszív Szlovákiából Michal Šimečka.
A beszélgetésről sok tudósítást sajnos nem lehet fellelni, mindössze annyit sikerült kideríteni, hogy a felek a régi és az új rendről, lehetőségekről, kihívásokról beszélgettek angolul.
Ez a Progresszív Szlovákia nálunk nagyjából olyan, mint Columbo felesége. Mindenki hallott már róla, de látni még senkinek sem volt szerencséje. A suttogó propaganda úgy harangozta be, mint a romokban heverő jobboldal újjáélesztéséért felelős projektet, mely finoman fogalmazva külföldi hatásoktól sem mentes. Korábban felröppent a hír, hogy a szuperpozitív szerepre felépített Andrej Kiska fog az élére állni, aztán, amikor ő ezt cáfolta, újra elkezdték mindenki Ivetáját, Radičovát emlegetni, hogy ő lesz a megváltó, de hallani lehetett azt is, hogy a Hídban magát egyre kellemetlenebbül érző szlovák hármas: Žitnanská, Šebej és Kresák is szívesen igazolna ide.
Mindenesetre a momentumos fórum résztvevőinek összeállításából arra lehet következtetni, hogy az egyes országokban ezek a pártok (mozgalmak, szervezetek) lehetnek a Soros György érdekeltségébe tartozó előretolt helyőrségek, melyek majd a hatalmat és az egyes érdekeket kontrollálni kívánják.
Amikor ezt a cikket írni kezdtem, nem gondoltam volna, hogy mire bukkanok közben. Nem is kellett messzire mennem, csupán a Progresszív Szlovákia honlapjára, ahol példaértékű módon három nyelv közül lehet választani a tartalom böngészésében. A szlovák és az angol mellett magyarul is elérhető a honlap minden egyes tartalma. Ez persze banális dolognak tűnhet, és akár legyinthetünk is, de ha jobban belegondolunk, hogy még azok a honlapok sem működnek ilyen szépen, melyeket magyarok üzemeltetnek, vagy amelyekre például törvény vonatkozik, akkor elgondolkodhatunk ezen a több, mint gesztuson. (Bár újabban már nem annyira tré magyarul is kampányolni, hiszen korábban Hrušovsky a KDH-ban, vagy akár Fico és újabban Sulík is igyekszik már minket anyanyelvünkön megszólítani.)
Persze ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat, de a hátteret és a gesztust elnézve könnyen lehet, hogy a szlovákiai jobboldal újraszervezését zászlajára tűző mozgalom akár a Híd retorikáját (és szerepét) is átveheti, beverve ezzel az utolsó szöget is Bugár Béla és pártja koporsójába.
Érdemes lesz odafigyelni ezekre a szervezetekre, mert bár Magyarországon Orbán felismerte a rá irányuló veszélyt, addig Szlovákiában egyelőre mélységes csönd övezi a kezdeményezést, pedig könnyen akár pillanatok alatt rendezheti át a politikai erővonalakat. Bár ezekért, mostani állapotukat elnézve, nem biztos, hogy kár lenne…
