Szomorú eredményeket hozott a 2016-os Magyar Ifjúságkutatás, legalábbis, ami a felvidéki eredményeket illeti. A felmérésben a magyarországi és a határon túli nagyrégiók 15-29 éves korosztályát kérdezték. Nyolcezer magyarországi és négyezer külhoni magyar fiatal vett részt a felmérésben, Szlovákiában ezer fiatalt kérdeztek meg.
A Magyar Ifjúságkutatás 2016 eredményei a Gyorsjelentés a Kárpát-medencei fiatalokról alcímet viseli. Tudtam, hogy készül ez a jelentés, és azt is tudtam, hogy valószínűleg negatívabb eredményeink lesznek, mint a többi régióban, de ahogy az egyik készítő fogalmazott, ha az igaz, ami nálatok van, akkor nagyon szomorú vagyok.
A kiadvány köszöntőjét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Novák Katalin, család-, ifjúsági- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár fogalmazták meg: ebben arról szólnak, hogy a kutatás eredménye egy iránytű, amely „eligazít bennünket a Kárpát-medence magyar fiataljainak gondolatvilágában.” Hát talán itt lenne az ideje, nekünk magunknak is elgondolkodni és kiutat találni.
Összefoglaló megállapítások
A Kárpát-medencei magyar fiatalok legalább kétharmada szerint a külhonban élő magyarok részét képezik a magyar nemzetnek. A megkérdezettek háromnegyede magyar nemzetiségűnek (is) vallja magát, és többségük magyarul érintkezik közvetlen kapcsolataival, legalább hattizedük magyarul is gondolkodik. A megkérdezettek jelentős része gondolkodik azon, hogy külföldön vállaljon munkát, így van ez egyébként az anyaországi fiatalok körében is. A magyar fiatalok a legjelentősebb problémának az anyagi nehézségeket, a létbizonytalanságot és az elszegényedést jelölték meg.
A nemzeti identitás kutatásában arra a megállapításra jutottak a felmérés készítői, hogy a megkérdezett fiatalok túlnyomó része szerint a külhonban élő magyarok a magyar nemzet részei. A legkisebb arányban a felvidékiek vélekedtek így, mindössze 67 százalék, míg a kárpátaljai fiatalok 90 százaléka van ezen a véleményen. A felvidéki magyar fiatalok mintegy negyede szkeptikus a nemzethez tartozás vonatkozásában, míg a többi régióban ez az arány tíz százalék alatt van. De nézzük a részleteket.
Kommunikáció
A felmérést készítők arra is kíváncsiak voltak, milyen nyelven kommunikálnak egymással, családon belül, a határon túlra szorult magyarok. A legrosszabb helyzet ennél a kérdéskörnél a Felvidéken van. A szlovákiai megkérdezetteknek csupán a 65 százaléka vallotta azt, hogy családon belül kizárólag magyarul kommunikálnak. A felvidéki családok negyede az eredmény alapján szlovákul is kommunikál, míg hét százalékuk csupán szlovákul. Összehasonlításképpen a többi régióban a vegyes nyelvhasználat 4-7 százalék, míg a tisztán államnyelvi kommunikáció 3 százalék alatt van.
A munkahelyi nyelvhasználat szempontjából is mi állunk a legrosszabbul, míg a kárpátaljai fiatalok több mint fele kommunikál magyarul kollégáival, az erdélyi fiatalok 44 százaléka, a vajdaságiak pedig 45 százalékban, addig a felvidéki fiataloknak csak a 29 százaléka beszél magyarul kollégáival.
Az orvosnál és a hivatalokban is a felvidékiek használják a legritkább esetben az anyanyelvüket, holott erre hivatalosan lehetőségük lenne. Az orvosnál mindössze 23 százalékunk beszél magyarul.
A felmérés szerint nálunk van a legkevesebb olyan fiatal is, aki kizárólag magyar nyelven néz televíziót, vagy magyarul olvassa a híreket az online felületeken. A fiatalok 44-45 százaléka tájékozódik csak magyarul, két nyelven pedig 35-39 százalékuk. A többi régióban a fiatalok háromnegyede teszi mindezt. Az újságolvasás terén hasonló a helyzet, a felvidéki magyar fiataloknak csupán 39 százaléka vallotta azt, hogy kizárólag magyar újságot olvas.
Azt a kérdést is feltették a kutatók, milyen nyelven gondolkodnak a fiatalok. Arra kérdeztek rá, milyen nyelven számolnak magukban. A felvidéki megkérdezetteknek csupán 62 százaléka vallotta azt, hogy magyar nyelven számol magában. A másik három régióban az arány 92-93 százalék volt.
Anyanyelvi oktatás
A régiók összehasonlításából kiderül, hogy a nyelvhasználat után az anyanyelvű oktatás terén is nálunk, a Felvidéken van a legrosszabb helyzet. A kutatás kiértékelői ugyan nem írták le, de a két kérdéscsoport nyilvánvalóan összefügg egymással.
A Felvidéken az óvodai oktatás esetében az érintettek 60 százaléka vett részt anyanyelvű oktatásban, ettől rosszabb arány csak a Kárpátalján volt, ahol viszont nagyon sokan egyáltalán nem jártak óvodába, annak hiánya miatt.
Alapfokon, a felmérés szerint, a felvidékieknek mindössze 55 százaléka tanult kizárólag az anyanyelvén, a kutatás szerzői szerint a Vajdaságban a fiatalok 95 százaléka tanul anyanyelvén. „Ahogy az óvodai képzésről, úgy az általános iskolai képzésről is elmondható, hogy a Felvidéken élők további 18 százaléka vett még részt magyar képzésben, de jellegét tekintve vegyesben, vagyis amelyikben a magyar tanítási nyelv mellett a szlovák is helyet kapott” – e sorok szerzője szerint ez a megállapítás egy félreértés következménye lehet, hiszen a Felvidéken minden iskolában kötelező a szlovák nyelv oktatása, miközben a magyar tanítási nyelvű iskolákban a többi tantárgyat magyarul oktatják. A felmérés szerint a felvidéki fiatalok ötöde (22 százalék) szlovák alapiskolába járt.
A felvidéki fiataloknak csupán a 38 százaléka mondta azt, hogy magyar nyelvű középiskolai képzésben részesült, a többi régióban kétszer ennyien tanultak az anyanyelvükön az általános iskola elvégzése után is. A felvidéki fiatalok 23 százaléka vegyes nyelvű képzésben részesült, 25 százalékuk pedig szlovák nyelven tanult. Hozzá kell tenni, hogy a felvidéki fiatalok között volt a legmagasabb aránya a szakközépiskolát végzetteknek, miközben több olyan szakirány van, amelyet kizárólag az államnyelvén sajátíthatnak el a fiatalok.
Magyar nyelven oktató főiskolára vagy egyetemre a felvidéki diákok 13 százaléka jár, míg például Erdélyben 32 százaléka a fiataloknak magyarul végzi el az egyetemet is.
Identitás, gyermekvállalás, elvándorlás
A nemzeti identitás fennmaradását, tehát a magyarság fennmaradását, nagyban befolyásolják a demográfiai trendek. A legalacsonyabb gyermekvállalási kedv a Felvidéken van, a megkérdezettek átlagosan 1,9 gyermeket vállalnának, míg a Kárpátalján ez a szám 2,4.
Az elvándorlás is nagyban befolyásolja a magyarság életét. Úgy tűnik, ebben a kérdéskörben értünk csak el „jó eredményeket” A külföldi munkavállalás szempontjából ugyanis a felvidéki fiatalok a legkevésbé mobilak. Az országon belüli népvándorlást a felmérés nem kutatta.
A felvidéki fiatalok 7 százaléka dolgozott már Magyarországon, három százalékuk pedig más országban. A felvidékieknek csupán kétötöde vállalna magyarországi munkát, fiataljaink fele egyáltalán nem szeretne az anyaországban vagy más külföldi országban dolgozni.
A szerző véleménye
A felmérésben több olyan szlovákiai fiatal vett részt, aki nem az anyanyelvén tanult, nyilvánvalóan ez meghatározza az otthoni nyelvhasználatot, mint ahogyan az is, hogy a barátaival, a legközelebbi ismerőseivel, milyen nyelven beszél. Szlovákiában viszonylag kevés a magyar érdekeltségű vállalkozás, ha pedig van ilyen, nem az az elsődleges szempont, hogy magyarokat alkalmazzanak. Ennek következtében a kollégák között sok a szlovák nemzetiségű, ezért a munkahelyen az emberek egymás közt szlovákul beszélgetnek, még akkor is, ha csak egy kolléga nem tud magyarul.
Lényegében mindezek a tények is befolyásolják a magyarság helyzetét a Felvidéken. Több településen nincsen még magyar nyelvű kisiskola sem, nem minden család teheti meg, hogy a gyermekét utaztassa. Másrészt még mindig magas azoknak az aránya, akik gyermeküknek a szlovák nyelvű iskolát választják.
Összefoglalásképpen talán az is elmondható, hogy a negyvenes évektől hangoztatott propaganda és a szlovák nemzetállam kiépítésének terve célt ér, és a legszomorúbb, hogy sokszor mi magunk adjuk fel nemzetiségünket, a látszatra egyszerűbb boldogulás reményében.
Ahogy ismerősöm fogalmazott, ha mindez igaz, akkor nagyon szomorú jövő vár a felvidéki magyarságra. De lehet-e ezt jövőnek nevezni?
Aki elolvasná a teljes dokumentumot, ITT teheti meg.
