„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk” éneklik sokan a mai napon, vagy az elmúlt vasárnapon a szentmiséken, főleg ott, ahol Nagyboldogasszonynak szentelt templom található. A katolikus egyház ma üli egyik legnagyobb ünnepét, Szűz Mária halálát és mennybevételét, elterjedtebb nevén Nagyboldogasszony napját.
A Boldogságos Szűz Mária mennybevitele főünnep a Mária-ünnepek között, amit XII. Piusz pápa hirdetett ki 1950-ben hittételként, hogy halála után Mária fölvitetett a mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna. A krónikák szerint Szent István király e napon, augusztus 15-én ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába, vagyis Patrona Hungariae-nak és Nagyboldogasszony napján hunyt el, 1038-ban.
Hogy mikor halt meg a Szűzanya, azt pontosan nem tudjuk. Feltételezések szerint Jézus Krisztus halálának évében vagy nem sokkal azután. Egyes számítások szerint Jézus 30-ban halt meg, amikor Mária körülbelül 54 éves lehetett.
„Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé”
Jeruzsálemben már az V. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról, amit a szentséges Szűz elszenderülése elnevezéssel illettek. Rómában I. Sergius tette hivatalos ünneppé, amit hamarosan vigíliával ünnepeltek. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték.
2003 óta a Szeplőtelen Fogantatás december 8-án ünnepelt napja mellett Nagyboldogasszony a második kötelező Mária-ünnep. Magyarországon pedig Szent István óta parancsolt ünnep.
Nagyboldogasszony Szűz Máriának a magyarok által használt neve. A krónikák Szent Gellért érdemének tulajdonítják, hogy Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta. Az Érdy-kódex szerint „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” Mivel a keresztények Szűz Mária születését is megünneplik, így annak az ünnepnek a neve Kisboldogasszony lett, míg a Boldogságos Szűz mennybevétele a Nagyboldogasszony ünnepe elnevezést kapta.
Az Árpád-ház megkeresztelkedett nemzetsége Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Ebben a korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma; a koronázótemplomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáróhely és templom az ő pártfogása alatt álltak.
Nagyboldogasszony napján több napig tartó főbúcsút ünnepelnek nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton is, ahová sok ezren zarándokolnak el az egész Kárpát-medencéből. Az idei vasárnapi, körmenettel végződő ünnepi szentmisét – amit a Duna Televízió is közvetített – Dominik Duka prágai érsek celebrálta.
„A mennybe felvett Máriában az emberi teremtmény Isten világa szerinti teljes megvalósulását szemléljük”
„Hisszük, hogy Mária – szent fiához, Jézus Krisztushoz hasonlóan – legyőzte a halált, és az égi dicsőségben van; teljes valójában, testestül-lelkestül. A mennybe felvett Mária nincs messze tőlünk, a menny ugyanis nem a világegyetem egy bizonyos helyére utal, hanem valami sokkal nagyobbra, amit emberi fogalmakkal nehezen tudunk meghatározni. Az ég, a menny szóval arra utalunk, hogy a közénk eljött Isten nem hagy bennünket sorsunkra sem a halálban, sem a halál után, hanem az örökkévalóságot ajándékozza nekünk. Isten sohasem múlik el, mindnyájan szeretete erejében létezünk. Isten szeretete győzi le a halált és ajándékozza számunkra az örökkévalóságot. Ez a szeretet fogalmazódik meg a menny szóban. Isten befogadja örökkévalóságába mindazt, ami most életünkben szenvedés, szeretet, remény, öröm, szomorúság. Istenben az egész ember megtisztul, és így elnyeri az örökkévalóságot. A mennybe felvett Máriában az emberi teremtmény Isten világa szerinti teljes megvalósulását szemléljük” – mondta Mária mennybevételéről XVI. Benedek pápa 2010-ben, a Castel Gandolfó-i Villanovai Szent Tamás-templomban bemutatott Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisén.
Régi magyar himnuszunk
A már említett Boldogasszony anyánk című egyházi ének egészen a 19. századig, amíg Kölcsey meg nem írta a Himnuszt, a katolikus magyarság néphimnuszának számított az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű énekkel együtt. A reformátusok ugyanezen célból a Tebenned bíztunk, eleitől fogva kezdetű zsoltárt énekelték.
A sokak számára mind a mai napig legszebb Mária-ének a 18. században keletkezett, szövegét 1715-ben egy pannonhalmi bencés szerzetes énekeskönyvéből ismerhetjük. A verset Lancsics Bonifác bencés szerzetes költötte. 1793-ban már nemzeti énekként említik a régi írások, melynek egy rövidebb és hosszabb változata is ismert. Amikor nagy ünnepekkor felhangzik a Kárpát-medence magyar templomaiban, akkor összetartozásunkra emlékeztet bennünket.
(Forrás: magyarkurir.hu, wikipedia)
