Görgey Árpád és Takács Ľubomír önkéntesen és önköltségen újítja fel az elhanyagolt rozsnyói Kálváriát. A felújítási munkálatokba idén kezdtek bele, azonban maga a gondolat és az előkészületek öt évvel ezelőtt fogantak meg.
„Öt éve, amikor elkezdődött a Kálvária kálváriája, többen szkeptikusan álltak hozzá, de sokan drukkoltak is. Mások hibájából okulva, átgondoltan kezdtünk hozzá tervünk megvalósításához a tervrajztól kezdve az építési engedélyekig, mivel két stáció teljesen hiányzott. Ezt követően hozzákezdtünk a gaz eltakarításához, a terep rendezéséhez, a felújításhoz. Idáig eljutni több jóakaratú barátunk segítségével sikerült. Urbán Jolika mérnök anyagilag is támogatott célunk elérésében“ – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Görgey Árpád, aki nyugdíjasként, munkája mellett értékmentéssel is foglalkozik.
Hol vannak a műemlékvédők?
A Kálvária a barokk ormos kápolnával az egész Gömör vármegye legrégibb hasonló műemlékei közé sorolható. Szlovákiában a rozsnyói Kálvária a negyedik legrégebbi, amelyet 1741-ben építtetett Steer Jakab rozsnyói polgár. Az eredetileg hét stációból álló építményt a 19. században tizennégy stációra bővítették színes majolika domborművekkel, amelyek a mai napig üzemelő, Pécsett található Zsolnay-manufaktúrából származnak. Rozsnyó egykor sűrűn látogatott zarándok- és búcsújáróhelyének épületei napjainkra lepusztultak, kápolnájának berendezését szinte teljesen kifosztották. Az új szivattyúállomás építésekor a Kálvárián két stációt tönkretettek, és eltűntek a Zsolnay-porcelánból készült egyes és kettes stációképek is.
A műemléket 1987-89-ben újították fel
Rozsnyón már többen próbálkoztak a Kálvária megmentésével, sikertelenül. A két önkéntesnek, Árpádnak és Ľubomírnak is rá kellett jönnie, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. A tereprendezést, és az odavezető út elkészítését a két önkéntes teljesen önerőből és önköltségen valósította meg. A folyamatot megnehezítette, hogy az egyes elemek, épületek két különböző tulajdonos területén találhatók. A harangláb, a szimbolikus Krisztus-sír és a templom a püspöki erdőterületen, míg a Kálvária további részei városi erdőterületeken állnak.
„A Kálvária elemeinek területi elhelyezkedése nagyon megnehezítette a munka adminisztratív részét. Sajnos, egyes irodákban a segítség helyett nehezítik az értékmentő munkát. Ezen nem rozsnyói születésű emberek teljes közönnyel viseltetnek a régió értékei iránt. Rengeteg kellemetlenséget, gondot okoztak az ügyintézés során“ – osztotta meg velünk Görgey Árpád a bürokrácia útvesztőiben szerzett tapasztalatait.
Amikor az emberek a közösségi oldalakon keresztül betekintést nyertek a Kálvária megmentésének ügyébe, nagyon pozitívan fogadták a projektet. Nem csak a lakosság, az illetékesek is felébredtek végre. Mind a püspökség, mind a városi önkormányzat értékelte a kifejtett felújítási munkákat, az értékmentést, és támogatásukról biztosították az önkénteseket. A város ígéretet tett arra is, hogy jövőre anyagi forrást is biztosít majd a felújításhoz. A rozsnyói püspökségtől pedig nagy segítségnek számított, hogy az erdőtisztításba besegített az egyik cégük. Emellett partnerséget vállaltak egy magyarországi bányaváros által benyújtott közös pályázatban, amelynek sikeressége esetén megoldódik a rozsnyói Kálvária teljes felújítása.
Van B változat is
„Mi ketten nem tudjuk anyagilag véghezvinni a teljes felújítást, csak a stációkat bemutató sétányt tűztük ki célul. Azonban örömmel jelenthetem, hogy a két hiányzó stációnak a nagy része már elkészült. A Zsolnay-porcelánból készülő képekkel is jó úton haladunk. Háromszor jártam Pécsett, ahol a két kép elkészítését felvállalta a porcelángyár. Amint sikerül anyagilag talpra állnunk, elkezdődik a készítésük. A stáció rész idén teljesen elkészül. Jövőre a püspöki hivatal és a város segítségével a harangláb felújítását tervezzük “ – tudatta Görgey Árpád.
Megjelentek a „projektzsiványok” is.
„Annyira szembeötlő a változás, hogy sokan kisétálnak a Kálváriához. Ebben a stádiumban sajnos már megjelentek a „projektzsiványok“ is, azaz tolakodnak olyan személyek is, akik ugyan semmit sem tettek, de a babérok learatásában részt vállalnának. A tevékenységünknek azonban erősebb a pozitív oldala“ – meséli bizakodva Görgey.
Beszélgetésünk alkalmával arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon mi ösztönzi Árpádot és Ľubomírt a felújításra: „Elsősorban szeretem a műemlékeket, a történelmet, a szülővárosomat, és nagyon szeretném, ha Rozsnyó visszakapná a régi fényét. Egykor Rozsnyó híres város volt, és sajnos a jelenlegi helyzetben csak úgy tudjuk ezt ismét elérni, ha történelmi nevezetességeit helyreállítjuk, széppé tesszük“ – magyarázta a projekt vezetője.
A rozsnyói önkénteseknek további terveik is vannak, és adottak az elhanyagolt műemlékek is
Görgey Árpádnál ez nem egyszeri fellángolás. Eddig is kivette részét a történelmi értékek megőrzéséből, és a Kálvária befejezése után további olyan műemléket szeretne megmenteni, amelyek méltatlan állapotban vannak Rozsnyón.
„Amibe még szeretnénk bekapcsolódni, az a város arculatába nem illő építészeti elemek ügye. Ha az egészségem engedi, legalább egy-kettőt orvosolni szeretnék. Mindemellett egy olyan szervezetet szeretnénk létrehozni, amely a történelmi szempontból fontos épületek rendbetételét végezné“ – ecseteli jövőbeni terveiket Görgey Árpád.
