(Fotó: Koszticsák Szilárd, MTI)

Szerintem, aki kicsit is ismeri a szlovák vagy/és a cseh mentalitást, annak egy pillanatig sem volt kétsége afelől, hogy ezek az államocskák az első adódó alkalommal otthagyják a V4-nek keresztelt álközösséget. Nekik a magyarokkal és/vagy a lengyelekkel, vagy bárki mással csak addig fontos együttműködni, míg az ilyen együttműködés „bevétele” magasabb a „ráfordításoknál”.

Természetesen a nyugat vezető politikusai tökéletesen tisztában vannak Fico úrelvtárs prostitúcióhoz közeli alaptermészetével és addig hagyják önállóan üzletelni, amíg elérkezettnek nem látják a pillanatot  az orrára koppintani. Innen kezdve aztán megindul a hagyományos kettős játék, amiben az érintett hol az egyik, hol a másik szerepében tetszeleg és kelleti magát, amíg a másik oldal kényszerűségből eltűri ezt a színházat.

Ez a játék folyik a mi vidékünkön már több, mint 100 éve, csak a futtatók változnak időnként, de ezt a játékot minden erővel igyekszik fenntartani mindkét futtató, mert nagyon tisztában vannak azzal, hogy a legolcsóbb kordában tartás az „oszd meg, és uralkodj”. Akinek ez meglepő volna, azt csak sajnálni tudom. Azonban tény és való, hogy a pénz feltalálása óta egyre könnyebb jutalmazni a megosztásra kapható belső ellenséget, és a nagyobb pénzek birtokosai mindig találnak némi aprót, ami a megosztóknak vagyont jelent és ennek reményében képesek eladni akár a saját édesanyjukat is, nemcsak valamiféle vélt vagy valós közös megállapodást.

Kérdés viszont, hogy a fizetővendég kedvére elég lesz-e fellebbenteni némi alsóneműt, vagy el kell menni a végső és teljes kiszolgálásig? Azt hiszem, a futtatók beérnék az első verzióval is, ám kérdés, hogy a hölgy időközben nem vált-e annyira rabjává az élvezeteknek, hogy ha kell, ha nem, ő mindenáron az ágyban akar kikötni? Ettől függ az ügy végkimenetele. Nehéz volna előre megjósolni, hogy mivel járnánk jobban, egy elhúzódó adok-kapok játékkal, vagy egy kiélezett harccal. Sajnos van egy rossz hírem is. Az Orbán Viktorral és ellenzékével irányított szervezkedések üzleti mivolta senkinek se legyen kétséges egyetlen pillanatig sem. Már csak az a kérdés, hogy az együttműködés „vásárlóit” mennyire lehet baleknak tekinteni és mikor derül ki, hogy a beígért üzletből kihátrálókkal szemben felkészültek-e kellő mértékben, vagy csak úgy vaktában üzletelgettek ezidáig. Ám erős a kétségem afelől, hogy komolyabb biztosítékuk nincs Robikáék ötletelésének kordában tartására és a nyugat kénye kedve szerint játszadozhat még vagy száz évig velünk.