Egyre gyakrabban hallgathatjuk a kormányfő fényes hazai sikerekről szóló, Švejket is megszégyenítő modorban előadott vég nélküli dicsekvését az ország népe érdekében tett szolgálatáról.
A miniszterelnök talán most lépett a politikai felnőttkor küszöbére és kéjes európai álmokat szövögetve egyre sűrűbb „magöml(eng)ései” vannak. Mert legyen bármiről is szó a bel- és külpolitikában, csak a mag jut az eszébe és Emmanuel, s mivel mint köztudott, Európa egy gyönyörű nő, ne is csodálkozzunk, hogy lassan minden második szava a mag-Európa lesz.
A harmadik általa legtöbbet használt kifejezés pedig Sulík neve, nem múlhat el úgy sajtótájékoztató, hogy ne rúgna egy nagyot politikai ellenfelébe, bizonyára ezzel is azt kívánva bizonyítani, hogy nincs jobb, szebb, kedvesebb, megfelelőbb és főleg szerényebb vezető Szlovákia részére, mint a jelenlegi miniszterelnök.
Egy újabb választásra készülve nem is érdemes változtatni a bevált módszereken, bátran meg kell ígérni a 13. és a 14. fizetést és nyugdíjat, valamint üdülést a párt szponzorai által működtetett üdülőkbe. Egy kis műperpatvar az ellenzékkel, de még a koalíciós partnerrel is, aztán a párthoz közeli emberkék csendben osztogatnak és fosztogatnak, majd csak eltűnnek az újabb uniós milliók.
Nincs megállás, folytatni kell ezt a gazdasági csodát, hiszen ebben az országban mindenki a mag rajongója, mert aki nem, az a nép ellensége, és minimum szégyellhetné magát (egyelőre), hogy nem lelkesedik a géniusz gondolatainak hallatán.
Napi szinten folyik a népbutítás és a hülyítés. Mindegy, hogy mibe kerül és mennyit kell ezért hazudni, a lényeg az, hogy a pártemberek látszódjanak és válasszák meg őket. Igaz, ők már kemény tettekkel is igazolták az elszántságukat, hiszen négy év után kerek 16 centtel emelték a családi pótlékot!
Most pedig a generalisszimusz alkotmányos garanciát adna a minimálbérre, csak éppen a munkára nincsen alkotmányos joga az embernek, ha netán a keleti végeken pottyantotta le őt az a bitang gólya.
