A szlovák köztársasági elnök USA-beli munkalátogatásán járt a Volkswagen Research Lab társaságnál, ahol annak képviselőivel a kutatóközpontok létrehozásáról tárgyalt, valamint arról, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ilyenek nálunk is létrejöhessenek. Útja során találkozott Andrej Karpathy, Szlovákiából származó kutatóval is.
Kiska szerint a kutatáshoz, a kutatóközpontokhoz elsősorban kiváló szakemberek szükségesek. Ők viszont a kiváló egyetemekről kerülnek ki. „Legalább a főiskoláink harmadát be kellene zárnunk. A bezártakból ki kellene emelnünk a minőségi karokat és pénzt csak a valóban legjobbaknak adni” – nyilatkozta, ami szerinte talán a legjárhatóbb út a kutatásfejlesztéshez, a csúcsközpontok létrehozásához.
A szlovák államfő találkozott Andrej Karpathyval is, aki jelenleg a Tesla társaságnál a mesterséges intelligencia kutatását végző csoportot irányítja. A fiatal kutató Szlovákiában született és 15 éves volt, amikor szüleivel Torontóba költözött. Kiskának bemutatta a világ leggyorsabb autóját, amely mindössze 2,3 másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 kilométer/órás sebességre. A kutató arról is tájékoztatta a szlovák küldöttséget, hogy a jövő autója már sofőr nélkül fog közlekedni. A rendszer már működik, de egyelőre még csak az autópályákon, a városon belüli forgalomban még nem.
„Mindig azt mondjuk, hogy Szlovákia büszke lehet kreatív fiataljaira, és nagyon örülök, hogy egy ilyen áll mellettem. Pontosan az ilyen emberek csinálnak jó nevet nekünk az egész világon, no, és nekünk azon kell gondolkodnunk, mit tehetünk azért, hogy hazacsábítsuk őket” – fejtette ki a találkozót követően az államfő.
Andrej Kiska és a szlovák küldöttség ellátogat még a Facebook és a LinkedIn társaságokhoz is. A köztársasági elnököt, a szlovákiai vállalkozók csoportján kívül, elkísérte amerikai munkalátogatására Peter Pellegrini, befektetésekért és informatizálásért felelős kormányalelnök is.
Mikor lesznek nálunk tudósműhelyek?
A köztársasági elnök nem először mutatott rá, hogy talán túl sok főiskola és egyetem van cseppnyi országunkban, amelyeken a képzés messze jár a világ sőt az európai színvonaltól. Hiába, a fejpénz akkora csáberő, hogy míg 20-30 évvel ezelőtt és még régebben zömében csak a valóban rátermettek kerülhettek be a főiskolákra, most gyakorlatilag bársonnyal leterített út vezet minden fiatal előtt valamelyik felsőoktatási intézménybe. Igaz, akkor talán harmadannyi felsőfokú intézményünk volt, mint manapság.
Pedig ebben az esetben is érvényes a mondás, a kevesebb néha több. Talán, ha csak néhány erős egyetemünk, kutató- és tudósnevelő felsőoktatási intézményünk lenne, messzebbre jutnánk, hiszen oda csakis gondosan válogatott „emberanyag” kerülhetne. Persze, ez is csak akkor érne kis országunk számára valamit, ha a kinevelt intelligencia itthon maradna, és nem húzna el az első adandó alkalommal a tengerentúlra vagy valamelyik fejlett európai országba. Az agyelszívást csakis komoly laboratóriumok, kutatócsoportok, tudósműhelyek létrehozásával lehetne megakadályozni, vagy legalábbis fékezni. De hogy ilyenek mikor lesznek nálunk, az még a jövő titka.
