Tájainkon közel száz éve téma a felvidéki, magyar vonatkozású települések hivatalos megnevezése. Nemcsak a helyieknek van saját (ősi) neve a lakóhelyre, hanem 1918-tól a hivatalok is beazonosítanak az állam nyelve alapján, de az anyaországi köznyelv is törekszik a pontos lokalizálásra.
Ebből adódóan a közgondolkodásban minimum két megnevezés került egymás mellé, míg az állami szándék szerint jelenleg alárendelve „kisebbségi” megkülönböztetéssel (pl. Komárno-Komárom) egymás alá, máskor meg a tolerancia teljes hiánya miatt a hivatalosat kizárólagossá téve (csak Komárno).
Komárno, Komárom, Révkomárom, Öreg-Komárom, Észak-Komárom vagy „Komárnó”
Az egy település hat megnevezése, három szemszögből nézve (szlovák, felvidéki magyar, anyaországi magyar) lehetne mintapéldája egy olyan kérdéskörnek, amelyet az elmúlt száz év során gyakran feszültségforrásként használtak, illetve kihasználnak. Pedig az ún. „európai műveltségbe” bőven beleférne a két nép helyneveinek kölcsönös elfogadása egymás mellett, a szomszédos nemzet nyelvének, értékeinek megbecsülése által.
A közelmúlt eseményei azonban újra más irányba terelték a Duna; Dunaj; Dunaj/Duna; Dunaj (Duna) írásmóddal megjelenő folyónk mentén élők figyelmét. Nem is olyan régen, még a szlovákiai magyar iskolákban, a magyar földrajzi nevek tankönyvi használatának mellőzése, zárójelezése, egyéb más eszközökkel való megkülönböztetése, esetleg háttérbe szorítása volt terítéken. Közben pedig a józanul gondolkodók számára érthetetlen okból, a Kárpát-medence használata miatt húzták félre a harangokat. Most pedig újra előkerült a nagy kérdés: a szlovákiai városban „Járási Hivatal Komárom” vagy „Járási Hivatal Komárno” megnevezés-e a helyes?
Miért lehetséges az, hogy régiónk még mindig ezektől az ügyektől hangos? A válasz megadása nem is olyan egyszerű. Véleményem szerint az okok jóval mélyebben gyökereznek, mint ahogyan azt a felületesen szemlélő gondolná. A kölcsönös megértés nehézsége pedig a tolerancia hiányából vagy a műveletlenségből ered.
Komárno, mint hivatalos törekvés
Az államnyelv használatának törvényi szabályozását megelőzően már 1918 májusában, a pittsburghi szerződéssel is kimondták a szándékot: Szlovákia területén a szlovák lesz a hivatalos nyelv. A nyelvhasználathoz szorosan kötve a névhasználat kérdését is megnyitva, az állami törekvést a cseh/szlovák korszakok éppen aktuális eszköztárához igazították: „Komárno” volt már használatban kizárólagosan is, míg jelenleg ennek alárendelve, kisebb betűmérettel, eltérő fehér betűszínnel és kék alapon ott lehet a magyar „Komárom”.
Legalább helyben a Komárno és Komárom lehetne egyenértékű, egymás mellett, azonos betűmérettel és színnel. Majd egyszer…
Komárom és „Komárnó”, a magyar nyelvhasználatban
A szlovákiai magyar nyelvhasználatban, az általam megtapasztalt nyelvi környezetben, a város neve egyértelműen Komárom. Esetleg a Duna jobb partján található „másik” Komáromtól megkülönböztetve Révkomárom (ritkábban Öreg-Komárom vagy Észak-Komárom). Meg is kell becsülni ezt a következetes névhasználatot olyan helyen, ahol a szomszédos megye központjának számító Nagyszombat szinte kizárólagosan, az itt élőknek is Trnava. Például a „Trnaváról ezt az utasítást kaptuk” – földrajzi névhasználat már inkább jellemző a Felső-Csallóközben, még az értelmiségi körökben is.
Érdekes és tanulságos téma ez, amikor a Komárom használatához (egyébként jogosan) ragaszkodunk a Komárno írásmód kizárólagosságával szemben, míg Nagyszombat esetében minden gond nélkül „trnavázunk” (ezzel is lemondva Nagyszombatról).
Ha pedig a magyar nyelvhasználat felvidéki Trnava-példáját idéztem, akkor nézzük a Dunaj jobb partján tapasztalható „Komárnó” névhasználatot. Az anyaország bármely részén járva, iskolai végzettségtől függetlenül, Jókai csallóközi városára értve, elsősorban a „Komárnó” megnevezést hallom. Még olyanoktól is, akik élénken figyelik a szlovákiai magyarok nyelvhasználati küzdelmét, és támogatják a határon túl élő nemzettársaik jogait a szülőföldön való megmaradáshoz. Ám a város nekik is „Komárnó”. A „komárnói” formában hallottam már a piaci kofától, a pláza ászától és cicájától, de megütötte már a fülemet egyetemi hallgató beszédében és az értelmiségi pedagógusok iskolai megnyilatkozásában is. Persze, nem olyan arányban megy Magyarországon a „komárnózás”, mint a Csallóközben a „trnavázás”, de azért egészen stabilan tartja magát. Még mindig, a határok átjárhatósága ellenére is.
Maradjunk a Komáromnál, „Komárnó” meg legyen inkább a szúnyogoké…
Sértődés helyett odafigyelés
Van különbség a csallóközi „trnavázás” vagy az anyaországi „komárnózás” között? Lényegét tekintve nincs. Pedig a Dunaj/Duna mindkét oldalán élő magyarok (többségében) egyetértenek abban: az anyanyelv és a saját név használatához minden nemzetnek (és nemzetrésznek) joga van. Látott már az Olvasó sértődött csallóközi és szigetközi magyart, amikor az egyiknél a Trnavát Nagyszombatra, a másiknál a „Komárnót” Komáromra javították? Nem is olyan egyszerű beszédhelyzetekhez vezet még a tapintatos kijavítás sem.
Tájainkon valóban közel száz éve téma a felvidéki, magyar vonatkozású települések hivatalos megnevezésének kényszere. Éppen ezért a „Komárnó” a magyarban legyen Komárom, míg a révkomáromi hivatal épületének falán, az önmagunk anyanyelve iránti tiszteletből, maradjon a „Járási Hivatal Komárom” feliratú tábla.
Kölcsönösen figyeljünk oda egymás nyelvhasználatára! Hivatalosan Komárno Komárom, ha pedig ez valakinek nem tetszik, akkor Komárno komárom. Lehet választani.
