Az idei évadban idegenben elszenvedett első veresége után telt ház előtt lépett a hazai pálya zöld füvére a DAC. Mostani ellenfele, Sároseperjes a nyolcadik, Dunaszerdahely pedig a negyedik helyen tanyázott hat forduló után, a Fortuna liga tabelláján.
A szervezők a mérkőzés előtti hangolódást az EDDA és a Tankcsapda zenéjével tüzelték, míg a lelátókra érkező több ezer ember lassan megtöltötte a MOL Arénát. S mire a nap a látóhatár alá bukott, elkezdődött a hagyományos névsorolvasási ceremónia, zengett a stadion a DAC tizenegy játékosának a nevétől.
Jól kezdődött a mérkőzés, mert már a harmadik percben szögletrúgásból veszélyeztette a DAC az ellenfél kapuját, de a kezdeti lendület hamar elfogyott. A tizenhatos vonalra felálló sároseperjesi védelem megtört minden támadást. Többnyire az ő térfelükön folyt a játék, de a pontatlan passzolások és a szemmel láthatóan jelentős fizikai fölény miatt hiába birtokolta a DAC többször a labdát, komoly helyzetet nem tudtak kidolgozni. A szurkolók érezve ezt a bizonytalanságot, ráerősítettek a szurkolásra.
Passzív, védekező játékukból a 21. percben támadást intéző Sároseperjes gyenge helyzeteit Kalmár és Huk mentette. Majd az eladott labdák, rossz passzok, a bíró döntéseivel elégedetlen szurkolók jellemezték az első félidő jelentős részét. Küzdött a csapat, bár a sároseperjesiek játékának az ellenszerét nem találták. A félidő szünetét már sokan várták, hátha Rossi mester kitalálja, hogyan törjék meg az ellenfél védelmét, amikor a 40. percben Pačinda gyönyörű passza után Vida lövése áthaladt a gólvonalon. Ám Vida találatát les miatt nem adta meg a bíró. A lendületet viszont nem a DAC, hanem az ellenfele fordította javára, az utolsó percekben két helyzetükből is Kalmár szabadított fel a tizenhatoson belül. Rossi a gesztusai alapján rettenetesen idegesnek látszott. A szünetre vonulva már a pálya szélén szakembereivel tanácskozott, valószínűleg a megoldást keresve a játék sikeressé tételére. Az első félidőben DAC – Sároseperjes 0:0.
A második félidő szép összjátékkal kezdődött Malec, az újonc, valamint Vida és Pačinda támadásából, azonban Pačinda kapura lövése gyenge volt. A második helyzete is reményteljes volt, de ezt sem találta el elég erősen. Az 59. percben Davissel frissített Rossi, aki rögtön helyzetbe is került, de gól nem született belőle. A vendégek az iram és a támadó szellemű foci helyett az időhúzás és a passzív játék biztonságát választották, míg a 6788 ember egyszerre tapsolt, harsogta a D. A. C. rigmust, de a játék sajnos nem lett jobb. Davis javított a játék képén, de az eredmény továbbra sem változott. Az amúgy is elégedetlen szurkolók parázs hangulatba kerültek, amikor a 77. perc környékén Kalmár két olyan helyzetbe is került, hogy a bíró nem ítélte meg az ellene elkövetett szabálytalanságokat. Majd amikor lökése után a kapus Taliant átugrotta, a kapus feldobta magát, azt mutatva, hogy szándékosan taposta meg a kezét.
Az óriási füttykoncert közepette a két egymásnak ugró csapat játékosait a bíró próbálta szétválasztani, még a testével is igyekezett távol tartani őket egymástól. Eközben Talian kapus teljesen felépült, fájó keze pár perc alatt meggyógyult! A hátralévő percek szabálytalanságai a DAC játékosait sújtották, szintén bírói következmények nélkül. A dunaszerdahelyi pálya inkább hasonlított küzdőtérre, mint stadionra. A szurkolók azonban nem adták fel, az utolsó percekig buzdították szeretett csapatukat, de a helyzetek nem jöttek, s Ljubičič utolsó fejese sem talált be.
A pálya szélén Vida Kristopherrel beszélgettünk, aki elmondta, hogy nagyon csalódott a csapat, mert Rossi mester születésnapját győzelemmel szerették volna megünnepelni. A mérkőzést tekintve véleménye szerint nem hiányzott a lelkesedés vagy a tűz a csapatból, a szerencsén és a bírói döntéseken viszont sok múlott. Ha az érvényes gólt megadta volna a játékvezető, az lendületet adott volna a DAC-nak, ám a testi fölény és az ötemberes védekezés nagyon megnehezítette az ellenük való eredményes játékot.
