(Fotó: Podtatranské noviny)

Biztos sokan emlékeznek még a 2014-es köztársasági elnöki kampányra, amikor a második fordulóban mindenki feltétel nélkül felsorakozott Andrej Kiska mögé, csak azért, nehogy Fico legyen az államelnök. Akkor éles kritika fogalmazódott meg az MKP irányába, hogy ezt feltétel nélkül miért nem szeretné megtenni. Berényiék ugyanis akkor úgy gondolták, a támogatás fejében legalább egy aprócska ígéretet vagy gesztust gyakoroljon a „Jó Angyal” magyar közösségünk felé is.

Nem tett. Azóta sem. Nemhogy gesztust, de még csak szóba sem került nála soha, hogy magyarok is élnek itt, és a helyzetük hagy némi kívánnivalót maga után. Dél-Szlovákiában egyszer volt elnöki látogatáson, kisebbségi ügyekben hallgat, ilyen tanácsadója egyébként nincs is.

Pedig reménykedni szerettünk volna, hiszen a karitatív szférából érkezett, fő kezdeményezője volt a Jó Angyal (Dobrý Anjel) nevű adakozó szervezetnek, és elnöki fizetését is a kezdetekben rendszerint felajánlotta jótékonysági célokra. Azóta ez a nimbusz omladozóban van nála. A hiábavaló messiásvárás befuccsolt, a politikai túlkapásokba, az ország helyzetének formálásába csak formálisan képes beleszólni, a dolgokra való ráhatása pedig szinte elenyésző, tenni ellene és érte alig tud. Ellenben keserű szájízt hagyott az emberekben, hogy bár fizetése egy részét jótékonyságra költi, elnöki különgépét meglehetősen gyakorta használja ki (ami nem kevés terhet ró az állam költségvetésére), sőt haza, Poprádra is heti (akár többszöri) rendszerességgel magángéppel jár.

2016-ra vonatkozó adóbevallásából már azt tudjuk meg, hogy hivatalából mintegy 113 ezer eurós jövedelme származott, ezen kívül pedig 257 ezer eurónyi jövedelme volt különböző (feltételezhetően legális) ügyletekből. A törvény ezt nem tiltja számára, csak vállalkozást nem folytathat. Mi lenne még, ha folytathatna? Tetemes vagyonát egyébként a Triangel nevű céggel szerezte, mely nem túl kedvező kamattal tette lehetővé az apróbb cikkektől a nagyobb tételekig való részletfizetést, amivel ha finoman szeretnék fogalmazni, nem jártak túl jól az ügyfelek.

Mindezt még talán le is nyelte a közvélemény, hiszen a mai politikai palettát elnézve – ahol csupa gazemberek láthatóak – Kiska még mindig a becsületesebb politikusok nimbuszában tetszelgett, és bár kampányígéreteit szinte alig váltotta be, nem tudott a Fico-kormány túlkapásainak fékezője lenni, és sok esetben inkább a politikai passzivitás jellemezte.

Arra ugyanakkor kevesen számítottak, hogy személyét valaha is adócsalási vádak fogják beárnyékolni. A felmerült, tévedésből nem befizetett illetményeket végül meglehetősen kínos sajtótájékoztatóján kimagyarázta, és miután befizette az „elfelejtett” 27 ezer eurót, a hatóságok a nyomozás lezártával, nem indítottak ellene eljárást.

Ugyanakkor az ügy végérvényesen rámutatott arra a tényre, hogy az a „szent hegy”, ami felépült körülötte a kampánya során, már messzemenően nem éri el a Tátra magaslatait. Amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Progresszív Szlovákia felkérését sem fogadta el, hogy a pártpolitikai szinten legyen a jelenlegi hatalommal szembeni közös mozgalom vezére.