A dunamocsi Orosz Örs 20-as számmal indul a megyei választásokon a Komáromi járás MKP listáján. Orosz a 2016-os parlamenti választásokon a Fiatal Függetlenek vezetőjeként került fel a Magyar Közösség Pártjának választási listájára, és ő szerezte a legtöbb karikát a járásbeli jelöltek közül.
Sokan a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezőjeként ismerhetik, 11 éves munkája során a jövőre 90. jubileumát ünneplő Gombaszög újra a szlovákiai magyarság legnagyobb és legjelentősebb rendezvényévé vált. Csak a Komáromi járásból 1200 fiatal vert sátrat Gombaszögön, ahol 12 színpadon több mint 270 program zajlott, nem mellesleg olyan közéleti témákkal, mint az Új Szó és a Hírek.sk főszerkesztőjének vitája a hazai sajtó helyzetéről, vagy épp a már hagyományosnak mondható MKP-Híd kerekasztal.
Orosz Örs éveken át tagja volt a Szlovák Kormány Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának, valamint a Sine Metu (Félelem Nélkül) Polgári Társulás képviselőjeként a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottságának, melynek több évig ügyvivője volt. Társulásuk célja, hogy a fiatalságot összefogja, közösségünk érdekében aktív munkára buzdítsa, valós célokat és eszközöket kínáljon számukra.
Az elmúlt években több száz aktivistával közel 30 ezer óra közhasznú munkát végeztek el. Emellett elkötelezett munkát végez az értékmentés terén is, jelenleg a gombaszögi pálos monostorrom megmentésén fáradozik.
Miért döntött úgy, hogy az MKP képviselőjelöltjeként indul a megyei választásokon?
A négytagú Fiatal Függetlenekkel egy nagyon jó csapat állt össze a parlamenti választásokra, majdnem 19 ezer karikát kaptunk, ami bátorított, de főként kötelezett bennünket a folytatásra, hiszen a választók megtiszteltek bizalmukkal.
A jelenlegi keretek közt arra volt lehetőség, hogy a négyfős csapatunkból most ketten induljunk: jómagam Komáromban, Zachar Pál a Lévai járásban. A megyei „kis parlament“ hasonlóan működik, mint az országos törvényhozás, itt is csak egy politikai csoport részeként, egy frakciót erősítve lehet tényleges eredményeket elérni. Azt követően, hogy az ellenünkben létrehozott megyei szlovák nagykoalíció recsegni-ropogni kezdett, a megye vezetésének szüksége lett az MKP frakciójára, mely a maga 15 képviselőjével a második legerősebb frakció volt Nyitra megyében. Ennek köszönhetően egészen megváltozott a források leosztása, hiszen az MKP így olyan pozícióba került, ahol erős magyar képviselettel meg tudta valósítani kitűzött céljait.
A déli járások, ahol egyébként a lakosság 60 százaléka él, megkaphatták azt, ami amúgy is járna ennek a régiónak. Azt gondolom, a november 4-i megyei választásokon sok múlik. Feladatunk, hogy minél erősebb frakciót tudjunk alakítani és gondoskodjunk arról, hogy régiónkba eljussanak a megfelelő, arányosan elosztott források. Ehhez azonban a választópolgárok bizalma kell és az, hogy közösségünk iránti felelősségünket szem előtt tartva minden magyar ember menjen el szavazni.
A megyei választásokra jellemző alacsony részvételi arány miatt (20%), minden szavazat 3-4 szavazattal ér fel! Össze kell zárnunk a sorainkat és kiállni jelenünkért és jövőnkért. Nem mindegy ugyanis, hogy középiskoláink – melyeket a megye tart fenn – romos épületekben, szénszünetekkel küszködve működnek, vagy ténylegesen jut pénz a fenntartásukra!
Megyei képviselőként milyen prioritásokat tart majd szem előtt, és mi az, amivel erősíteni tudja az MKP frakcióját?
Szakmámat tekintve politikai geográfus elemző vagyok, jártam a megye, illetve az ország mind az 535 magyarlakta településén, így szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jó helyismerettel rendelkezem. Szerintem ez hasznos lehet a csapatmunkában.
A kulturális események, fesztiválok, borfesztiválok szervezésében is van tapasztalatom, bizonnyal ez az a portfólió, amihez hozzá tudok a saját szakértelmemmel járulni. Fontosnak tartom azokat a rendezvényeket, melyek nemcsak a honi magyar kultúrát erősítik, hanem támogatják a régió mikrogazdaságát is, hozzájárulnak a regionális arculat megteremtéséhez. Ilyenek a borfesztiválok, melyekben magam is ténykedtem az elmúlt években.
Csak a Komáromi járásban 4-5 említésre méltó ilyen rendezvény van, melyekkel nemcsak a fellépők és a közönség jár jól, hanem a helyi kistermelők is. A Bátorkeszi Borfesztivál, melynek újragondolásában aktívan részt vettem, az elmúlt néhány évben több mint húszezer fizetőképes turistát vonzott a régiónkba, amelynek mérhető gazdasági eredménye volt. Következetes munkával így a régiónk turisztikai vonzereje is erősíthető.
Ez a feladat pedig ránk, Dél-Szlovákiában élőkre hárul, lévén az országos turisztikai desztinációs menedzsment mostohagyermekként tekint a szülőföldünkre.
Mi az, amin mindenképpen javítani kéne?
Ugyan nem teljesen megyei kompetencia, de a Komáromi járáshoz tartozó csallóközi szakaszon több olyan vasúti átkelőhely van – amely megyei úttal találkozik –, s ahol nincs se fénysorompó, se hagyományos sorompó. Fontos, hogy ezek megvalósulását a rendelkezésre álló eszközeinkkel előmozdítsuk. Ha csak az elmúlt egy évet nézzük, rengeteg felesleges tragédia történhetett azért, mert ezek az átkelőhelyek nem eléggé biztonságosak.
A megye déli járásai ötször kevesebb kulturális támogatást kaptak az elmúlt ciklusban, mint az északiak, ez ellen is fel kell lépni, meg kell szüntetni az aránytalanságokat.
A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom egyik legismertebb aktivistája. Mit gondol a kulturális minisztérium államnyelvi főosztályának közelmúltban kudarcba fulladt próbálkozásairól, melyekkel szerették volna több megyei hivatal nevéből száműzni a magyar megnevezést, épp Komáromban is?
Nem ért váratlanul, az elmúlt években megértünk ebben a témában mindenféle szituációt, többször kerültünk összetűzésbe a hatóságokkal, melyek igazságtalanul, sőt törvénytelenül tüntették el az általunk kihelyezett magyar megnevezéseket. Csak az ekeli vasúti megállóhelyen erre tizenegy ízben került sor és bár a kormánypropaganda ezt máshogy igyekszik láttatni, Ekelen máig hiányzik a magyar megnevezés. Konkrétan a komáromi esetekben megyei fenntartású intézményeket zaklattak névtelen feljelentés alapján, amit nyilván nem lehet megelőzni, hiszen rosszakarók mindig lesznek.
Nekünk az a dolgunk, hogy helytálljunk és képviseljük közösségünk érdekeit, hiszen teljes jogú állampolgárként nem lehetünk nemzetiségünk miatt az állam játékszerei. Lehet, hogy a tömbterületeken ennek a jelentőségét most még nem érezzük, hiszen mindennapjaink része a magyar szó. Ha viszont megvárjuk, míg érezni fogjuk, sajnos már késő lesz.
Hiszem, hogy a vizuális kétnyelvűség kulcsfontosságú identitásunk és anyanyelvünk, ha úgy tetszik, megmaradásunk érdekében. A dolgunk tehát az érdekvédelem és érdekérvényesítés félelem nélkül, de úgy is mondhatnám, hogy Sine Metu!
