Fotó: aktuality.sk

Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Az utolsó fejezetben a Bonaparte lakótömb előtti tüntetésekről és a Robert Fico nélküli Smerről ír a szerző.

Fico döntése, miszerint kiáll Kaliňák mellett, még inkább mozgósította az ellenzéket, amely aláírásgyűjtésbe kezdett a miniszter leváltása érdekében a parlamentben és az utcákon is. 2016 nyarának elején tüntetéssorozatot indítottak a Bonaparte lakótömb előtt, ahol a nyári szabadságok idején több ezer ember tiltakozott a „tolvajok ellen a politikában”. További százak a kerületi városokban tiltakoztak Szlovákia-szerte. A Bonaparte lakótömb előtt zajló egyik tüntetés idején a Fico által bérelt lakás teraszára kijött a felesége, Svetlana, és a mobiltelefonjával fényképezte a tömeget. „Amikor a tüntetők integetni kezdtek neki, ő is visszaintegetett” – írta a Denník N napilap. Ficót a tiltakozók nem izgatták, szerinte az „ellenzék gyűlöletének” az eredményei voltak. Marek Maďarič, a Smer alelnöke azonban elismerte, hogy a belügyminiszter esetében összeférhetetlenség lépett fel. „Robert Kaliňáknak érdeke a Bašternák-ügy mihamarabbi kivizsgálása, ettől függ a további sorsa, meg a támogatás is, amelyet jelenleg még élvez a Smer és a koalíciós partnerek részéről is.”

A Bašternák-ügy a Smer európai képviselőit – Monika Beňovát és Boris Zalát – is megmozgatta. Mindketten közvetve felszólították Kaliňákot, hogy távozzon a tisztségéből. „Ha 1999-et írnánk, és Mikuláš Dzurinda háza előtt hasonló tüntetés zajlana, másnap óriási sajtótájékoztatót tartanánk, amelyen határozottan felszólítanánk a felelősöket, hogy minél gyorsabban oldják meg a helyzetet, és csillapítsák le a kedélyeket az országban. Az az érzésem, mintha nem lennénk képesek felfogni a valóságot” – jelentette ki Beňová. Bírálatának van logikus alapja, ennek ellenére nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy személyes okok miatt torpedózza a Smert. Ismeretes ugyanis, hogy Beňová viszonya Kaliňákkal már régóta feszült.

Boris Zala még messzebb ment, amikor másokat is lemondásra szólított fel a párt vezetéséből. „Hogy a Smer megmeneküljön és szociáldemokrácia maradjon, a hangadó politikai garnitúrájának nagy részét le kell cserélni. Mégpedig nem valamikor 2020-ban, hanem most, egy, legfeljebb másfél éven belül.”

Beňovának az sem tetszik, hogy a pártban nincs nyílt párbeszéd. „Mintha becsuknánk a szemünket és a fülünket minden előtt, ami jelenleg történik, nem keresve megoldásokat, és azt várva, hogy valahogy majd lecsendesül ez az egész.” Zala szerint nagyjából 2009-ig a Smer vezetése körülbelül havonta egyszer tanácskozott. „Most évente talán háromszor, attól függően, hogyan dönt az elnök” – mondta Zala. Utoljára az elnökség 2016 nyarán találkozott, és a Bašternák-ügy is a tanácskozás témáját képezte. „A régiók minden képviselője támogatta a belügyminisztert” – állította Martin Glváč. Valójában azonban minimum Boris Zala és a Smer kassai járási főnöke, Monika Smolková Kaliňák távozását sürgette. Ráadásul Zala azt mondta, hogy a miniszter tisztségben maradásáról az elnökségben nem is szavaztak.

A Bonaparte előtti utolsó tüntetés 2016 szeptemberének elején zajlott. A politikai küzdelem visszatért a parlamentbe, ahol az ellenzék megpróbálta leváltani Ficót és Kaliňákot. A kormányfővel szemben azonban csupán 36 képviselő szavazott bizalmatlanságot, a belügyminiszterrel szemben pedig néggyel többen. Az ellenzék megbénult, mivel a vezetőik közül kettőnek olyan gondokat kellett megoldania, amivel nem számoltak. Daniel Lipšic néhány nappal a parlamenti ülés előtt elütött egy 72 éves gyalogost, aki belehalt a sérüléseibe. A képviselő ezt követően lemondott a mandátumáról. Igor Matovičot pedig az a veszély fenyegette, hogy elveszíti a vállalkozását, mivel elfelejtette szüneteltetni azt. A Bašternák-ügy a viharos nyár után eltűnt a televízió képernyőjéről és a szlovákiai napilapok címoldalairól is.

Fico Kaliňákkal együtt egy időre fellégezhetett. A Smeren belüli információk alapján azonban a párton belül feszültség uralkodott, bár kívülre a vezetői az egység látszatát igyekeztek kelteni. „Több járási elnök, akikkel beszéltem, nyugtalanságának adott hangot.  A Bašternák-ügyet ugyanis nem tudják a választóiknak megmagyarázni. A napi politikát figyelmen kívül hagyó emberek sem hiszik el, hogy a 12 millió eurót készpénzben fizette ki. Primitív adócsalásnak tartják az ügyet, amelyet a rendőrség nem akar kivizsgálni. Nem értik, miért üzletelt Bašternákkal Kaliňák, és azt sem, miért nem akar Fico a lakásából kiköltözni” – jelentette ki 2016 októberének elején a Smer egyik politikusa.

Röviddel ezután nyilvánosan is megszólalt az addig ismeretlen Renáta Kolenčíková, aki 2000-től a Smer nyitrai kerületi titkára volt. Kolenčíková, aki egyúttal megyei képviselő is, a Denník N napilapnak azt nyilatkozta, hogy kilépett a pártból a mindenütt – országos és regionális szinten is – jelenlévő korrupció és kliensrendszer miatt. „Úgy vélem, hogy Kaliňáknak nincs ott keresnivalója, Ficónak pedig nem kellene a Bonaparte lakótömbben laknia. Nyilvánvaló bizonyíték volt ott az adócsalásra. Amikor a felszínre került, mindkettőjüknek pakolnia kellett volna. Minden értelmes ember számára nyilvánvaló, mi történik. Már csak a politikai kultúra miatt is távoznia kellett volna Kaliňáknak. A védhetetlent védelmezi, és nagyon árt ezzel a pártnak.”

Kolenčíková a Smer nyitrai csoportjának praktikáit is bírálta, amelynek Tibor Glenda és Ján Richter a vezetője. Kolenčíková a rendőrségen is vallomást tett. A párton belüli korrupció bizonyítékait állítólag három helyen is letétbe helyezte, és „tanúk előtt közjegyzőnél” hitelesítette azokat. Kolenčíková szerint a Smer vezetése nem kommunikál a párttagokkal. „Amikor parlamenten kívüli pártként elindultunk, fantasztikus társaság voltunk. Ahogy azonban a társaim tisztségekbe kerültek és képviselők lettek, fokozatosan megváltoztak. Meglátszott ez a párt vezetésén is. Idejöttek, bezárkóztak a VIP-szalonba, a nép meg kint maradt. A kollégáimban már nincs egy szikrányi alázat sem. Úgy vélem, a Smer úgy végzi, mint a HZDS és az SDKÚ.”  Renáta Kolenčíková bírálata annyira felbosszantotta a Smert, hogy büntetőfeljelentést tettek ellene. „A Smer nem hajlandó tolerálni az ismétlődő, bizonyítékokat nélkülöző rágalmakat az olyan emberektől, akiknek nem teljesültek a személyes politikai becsvágyai, és a csalódottságukat a párt ok nélküli rágalmazásával ellensúlyozzák.”

Renáta Kolenčíková nem tartozik egy súlycsoportba a párt alapítójával, Bohumil Hanzellel, aki 2010-ben nyíltan megszólalt a Smer oligarchahátteréről. Ám a Smer meglepően éles reakciója azt jelezte, hogy a pártban nincs minden rendben, bár hivatalosan azt a látszatot keltik, hogy egységes csapatot alkotnak. A belső viszonyok több bírálója azonban eddig még nem talált annyi elszántságot magában, hogy nyilvánosan is megszólaljon, mivel egzisztenciálisan függ a Smertől. Az a politikai párt ugyanis, amely már ilyen régóta hatalmon van, képes biztosítani a tagjainak és azok családtagjainak a lojalitását, államigazgatási vagy helyi szintű tisztségekkel. „Nem minden smeres hülye, vannak köztük okos emberek is, de aggódnak a munkájuk miatt” – jelentette ki Kolenčíková.

Ebben a pillanatban nehéz megbecsülni, milyen lesz a Smeren belüli további fejlődés. Bár a  párt alelnöke, Marek Maďarič kulturális miniszter elismerte, hogy a vezetőcsere csak idő kérdése. „Egy nagyon erős vezető jellemez bennünket, akinek az adottságai kivételesek, de senki sincs itt örökké. Gondolni kell arra a Smerre is, amikor Robert Fico nem lesz kormányfő vagy nem ő tölti be a legmagasabb párttisztséget” – jelentette ki a Postoj című konzervatív napilapnak. A Smeren belüli források szerint azonban sem Fico, sem a párt „öreg politikusi gárdája” nem készül távozásra a közeljövőben.

A párt az ellenzék bizonyos fokú hanyatlásának köszönhetően erősebbnek érzi magát, mint azelőtt bármikor. „Fico nem hagyja el csak úgy a pártot, ez az ő gyermeke. Ellenkezőleg, arra készül, hogy megnyerje a következő választást, kormányt alakítson, és újra kormányfő legyen. Amennyiben nem lesznek egészségügyi gondjai, ebben a választási időszakban nem távozik a politikából” – vélekedik a Smer egyik politikusa, aki kiismeri magát a párt kulisszái mögött. Fico lelkesítette az övéit a programalkotó konferencián is, amelyet 2016 októberének végén szervezett a Smer. „Fel a fejjel, négyszer megnyertük a parlamenti választást, és az az ambíciónk, hogy ötödször is megnyerjük azt.” Ez a fajta mozgósítás ugyan a hasonló rendezvények velejárója, ám Fico nem olyan benyomást keltett, mint aki csomagolni készül. A kérdés az, hogyan rendezi végül az ügyet a párt Robert Kaliňákkal, aki jelenleg a Smerben ugyanolyan bálvány, mint valaha Pavol Paška volt.

A Smeren belüli információk szerint csak azzal a feltétellel kerülhet sor jelentősebb változásokra, hogy az „új hullám” politikusai, mint Peter Pellegrini, Richard Raši és Peter Kažimír szót kérnek. „Ha elkezdik körbejárni a struktúráinkat”, s elegendő támogatást szereznek ahhoz, hogy elnökjelöltet állítsanak, amit Fico tudomásul vesz, és önként visszalép. Egyelőre azonban nincs olyan érzésem, hogy nagyon meg akarnák ezt tenni” – jelentette ki a Smer egyik elnökségi tagja. Az említett politikusok ügyes marketinggel és a nem konfrontatív stílusukkal meg tudják nyerni a különböző környezetből származó embereket. A Smer alapító generációjával összehasonlítva még újszerűnek hatnak, nincsenek híján az energiának, és legalább egy esetben a megoldásnyújtás készségének sem (Kažimír). Másrészt viszont mindhárman inkább technokraták, akik Ficóval ellentétben semmilyen érzelmeket sem váltanak ki, és kérdéses az oligarcháktól vagy a párton belüli érdekcsoportoktól való függetlenségük is. A részvénytársaságban ugyanis más szabályok érvényesek, mint egy standard politikai pártban.

Robert Fico kisebb szünetekkel már tíz éve van hatalmon. Ebből a szempontból sikeres politikusnak és tiszteletnek örvendő vezetőnek tekinthető. Rendszeresen dolgozik a közönségével, amelynek képes megmagyarázni a legnagyobb bukásokat is, olyan módon, hogy abból végül győztesként kerül ki. A populizmus és a kommunikációs készség kombinációja ugyanis a mai világban, amikor gyakran nem az érvek döntenek, hanem a precíz PR, elengedhetetlen feltétele a politikus élettartamának. Történelmi perspektívából azonban Robert Fico csak egy epizód. Ha majd egyszer a történészek az 1989 utáni szlovákiai történéseket fogják vizsgálni, nagy a valószínűsége, hogy a történelemkönyvek mindössze néhány mondatban említik majd a Smer elnökét. És az nem lesz vidám olvasmány. Ezt a legkifejezőbben Tomáš Němeček cseh újságíró foglalta össze, aki Ficóról azt írta: „Még senki, aki ilyen hosszú ideig rendelkezett ilyen nagy hatalommal, nem javított Szlovákia helyzetén ilyen keveset.”

Robert Fico elfecsérelte a tehetségét. A mečiarizmus sötét korszaka és a régi jobboldal felbomlása (Gorilla) után esélye volt megmutatni, hogy másképpen is lehet politizálni. Fico azonban eladta az országot az oligarcháknak. Az egészségügy, oktatásügy, közigazgatás vagy igazságszolgáltatás terén végrehajtandó rendszerszintű változtatások helyett főleg arra összpontosított, hogy minél tovább hatalmon maradjon. Bár szerény viszonyok közül jött, a politikában gyakran csak látszólag viselkedett baloldaliként. A karácsonyi nyugdíjak és a szociális csomagok éles ellentétben voltak a baráti vállalkozók mesebeli bizniszeivel. Ugyan nem Fico találta ki őket, de a minden áron való csúcson maradás vágyának köszönhetően a vazallusuk és adósuk lett. Mindig, amikor a szociális államról beszél, eszembe jut a 20 ezer eurós karórája, vagy a luxuslakása a Bonaparte lakótömbben.

Robert Ficóra nem úgy fogunk emlékezni, mint Vladimír Mečiarra. Az ő kormányai idején nem hurcolták el az államfő fiát, és fizikailag sem likvidálták a kényelmetlen tanút. Szlovákia nem volt fekete lyuk, nem kapott diplomáciai figyelmeztetéseket. A levegőben azonban érezni, hogy valami elromlott. A politikai garnitúra, amely koalícióban az üzletemberekkel a háttérben kifosztotta az országot, tudatosítja, hogy túl messzire ment. Ezért is szaporodnak a politikai ellenfelek és a bíráló újságírók lejáratási kísérletei. Félreállítják a rendőröket és az ügyészeket, akik szerették volna tisztességesen kivizsgálni a konspirációs lakások és luxusrezidenciák gyanúját. A hidegháború nyílt küzdelemmé változott, korlátok és szabályok nélküli küzdelemmé. Úgy tűnik, hogy valaki számára a minden a tét.

(Aktuality.sk/Felvidék.ma)