Igor Matovič, az OĽaNO elnöke továbbra sem hajlandó részt venni a parlament ülésein. Az újságíróknak azt nyilatkozta, a képviselői fizetésére sem tart igényt. „Jelenleg egy szégyenteljes elnöke van a parlamentnek” – jelentette ki az ellenzéki politikus, hozzáfűzve, Andrej Danko házelnök „gond nélkül fedezi az oktatásügyünk terén zajló lopkodást”, amiért egyetlenegyszer sem kért bocsánatot.
Pedig Matovič szerint azért is bocsánatot kellett volna kérnie, hogy utasítást adott a képviselőknek írt levelek elolvasására, amivel megsértette a levéltitkot. „Amíg egy ilyen ember áll a parlament élén, biztos, hogy nem fogok az üléseken részt venni, és a béremre sem tartok igényt” – fűzte hozzá. Annak ellenére, hogy hiányzásairól rendszeresen igazolásokat küld, az általa feltüntetett indokokat Danko nem ismeri el. Matovič az állítólagos „üldöztetésére” hivatkozva kérte a parlament elnökétől hiányzásai igazolását.
Bár az OĽaNO elnöke már május óta nem vesz részt a parlament ülésein, szeptember 7-én a Ján Richter leváltására kezdeményezett ülésen felszólalt a parlamentben. Ez alatt az idő alatt sem képviselői fizetést, sem átalánydíjat nem kapott.
Danko többször is felszólította Matovičot, hogy törvényesen indokolja meg a hiányzásait. A törvény értelmében a képviselő hiányzása a parlamenti ülésekről három esetben indokolt: betegség miatt, ez esetben orvosi igazolással kell azt igazolnia, illetve egyéb komoly okok, például hozzátartozóinak elhalálozása vagy más komoly családi ok miatt, illetve külföldi úton való részvétel esetén.
Fico a szólásszabadság mögé bújt
Amint arról korábban hírt adtunk, a pozsonyi kerületi ügyészség Robert Fico kormányfő rágalmazása miatt vádat emelt Igor Matovič ellen. Az ellenzéki képviselő ugyanis 2015-ben a postaládájában talált anonim információkra hivatkozva a közösségi oldalán kijelentette, hogy Robert Fico kormányfő még 2008-ban feleségével együtt egy postafiókcéget nyitott az adóparadicsomnak számító Belizén, és a cég két számláján összesen 674 millió dollár van. Robert Fico kormányfő ezeket az információkat cáfolta, a rendőrség pedig a belizei pénzügyi hírszerző egység igazolására hivatkozva, amely szerint Robert Fico és a felesége nevén nincs számla vezetve a belizei pénzintézetekben, lezárta az ügyet.
Matovič ellen tehát vádat emeltek, Kiska államfővel szemben hajtóvadászat indult állítólagos adócsalás címén, Filip Rybanič volt banki alkalmazottat a Robert Kaliňák belügyminiszterre vonatkozó banki titok megszegésével vádolják, ám Robert Ficót senki sem bünteti vagy vádolja az adótitok megszegésével, amiért közzétette Matovič adóügyeit – írja a Denník N napilap.
Röviden: Rybanič, akinek köszönhetően megtudtuk, hogy Kaliňák hazudott a Bašternákhoz fűződő viszonyáról, azaz fontos információkat tudhattunk meg az állam egyik vezető emberéről, aki azt tisztességtelenül titkolta előlünk, a nyomozó szerint saját maga húzta elő a banki rendszerből a védett információkat, Ficónak viszont valaki más adta a kezébe, ő csak közzétette azt. Ez kettejük közt a lényeges különbség. A nyomozó még hozzáfűzte, bár a kormányfő formailag hasonló tettet követett el, mint Rybanič, Ficót védi a szólásszabadság.
A lap szerint Rybanič valóban törvényt sértett, amiért valószínűleg büntetést kap, és bár az alkalmazott eszközök elfogadhatatlanok, a nyilvános érdek enyhítő körülmény lehet az esetében.
Kérdés, hogy Robert Fico közérdekből cselekedett-e? Azt állítja, hogy a szóban forgó adódokumentumokat egy titokzatos idegentől kapta Gerencsérben (Hrnčiarovce nad Parnou). De ott csak egy börtön van, s nem valószínű, hogy valaki onnan látná el őt lejárató jellegű dokumentumokkal. Sokkal valószínűbb, hogy a hozzá hű államapparátustól kapta azokat akkor is, meg a későbbiek során is, az államfő esetében.
Így aztán a Robert Fico elleni eljárás leállítása a szólásszabadságra hivatkozva, elég perverz dolog. Öntudatos jogi docensként ugyanis, személyi őrökkel az oldalán minimum mindenkit nyakon kellene csípnie, aki törvénytelenül szerzett anyagokat – ebben a konkrét esetben Matovičról szólókat – kínál fel neki. Már maga a tény, hogy nem ezt tette – már ha nem maga volt a megrendelő – a kormányfő nagy kudarca. Mindeközben a szólásszabadság mögé bújni törvénysértés.
(SITA, Dennik N/Felvidék.ma)
