Rozsnyón november 3-án emléktáblát avattak az 1956-os forradalom és szabadságharcban hősi halált halt rozsnyói születésű Holmann Gábor főhadnagynak. A táblaavatás a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének és a Csemadok Rozsnyói Alapszervezetének közös szervezésében valósult meg.
„Holmann Gábor 1932-ben született, a bátyámmal együtt jártak gimnáziumba, Rozsnyón. Jött a kitelepítés és eltűnt. Mindent elkövettem, rokonokat kerestem, de egyszerűen eltűnt a család, ugyanúgy, mint számtalan magyar. Utána a levéltárakban találkoztam azzal, hogy 1956. október 28-án hősi halált halt. Nagy pompával temették el a kerepesi temetőben. Ő nem szájhős volt, hanem harcolt. Amikor elkezdtem ezt a kezdeményezést, én tulajdonképpen Holmannra emlékeztem” – nyilatkozta Mattheidesz Konrád, az emléktábla elhelyezésének kezdeményezője.
Könnyek közt így folytatta: „Két nagyapám tíz évet ült itt. Kirúgtak bennünket. Mindenünket elvettek. Megadta az Isten, hogy a televíziónál dolgoztam, és ez lehetett a fő témám. Én mindennel, anyagiakkal is támogattam az ügyet. Boros Péter úr segítségével megvalósítottuk. Számomra ez a tábla azt jelképezi, hogy azokra a magyarokra emlékezünk, akik itt voltak honosok, de kitaszították őket. Társadalmi kezdeményezést indítottam. Erkölcsi kötelességem volt” – fejtette ki a gömörpanyiti születésű Mattheidesz Konrád.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Haraszti Attila kassai főkonzul, aki köszöntötte a jelenlévőket, és beszédében kiemelte az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségét. „Rendhagyó alkalommal gyűltünk ma itt össze, hiszen Holmann Gáborra emlékezünk, az 1956-os magyarországi forradalomnak és szabadságharcnak rozsnyói származású áldozatára, rozsnyói származású hősére. Holmann Gábor személyén keresztül Rozsnyó város és a környékén élő emberek is személyes kapcsolódási pontot találhatnak a magyarországi 56-os forradalomhoz, és magukénak érezhetik emlékét, a forradalom ügyét” – mondta Haraszti Attila.
A táblaavatás egyik szónoka volt a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének budapesti elnöke, Szalay Zoltán, aki beszédében kiemelte Holmann hősiességét: „Holmann Gábort 1956-ban a Kilián laktanyára vezényelték. Az itt levő katonák parancsnoka Maléter Pál ezredes volt, a későbbi hadügyminiszter. Egy T 34-es tankkal beszorult a laktanya kapujába. Közben tűz alatt tartották az egész laktanyát, nem tudtak kiszállni. Ekkor Holmann Gábor gondolt egyet, lyukas zászlót csináltak, kijöttek kúszva ezzel a zászlóval a harckocsi mögé, és kitűzték a harckocsira. A támadók a zászló kitűzését a tűzszünet jeleként értelmezték. A felkelők erre beszüntették a támadást, és éljen, éljen a hadsereg velünk van kiáltásokkal fejezték ki örömüket. Ezután történt, hogy október 28-án, a lefegyverzésnél ebben a harci műveletben Holmann Gábort halálos lövés érte.”
A rendezvény történelmi hátteréről, a Felvidékre átterjedő hatásáról szólt beszédében Köteles László, a Csemadok alelnöke. „A csehszlovák államvezetés mindent megtett annak érdekében, hogy az 56-os magyar eseményeket teljesen más fényben tüntessék fel az országban. Ehhez hozzájárult, hogy Csehszlovákiában a magyarok annyira meg voltak félemlítve, hogy a forradalom napjai alatt egyáltalán nem gondoltak tömeges megmozdulásokra. A Csemadokot, mint a legnagyobb magyar szervezetet, külön megfigyelés alá helyezték, és vezető tisztviselőinek megszabták, hogyan kell viszonyulniuk a magyarországi eseményekhez” – ismertette a történelmi tényeket Köteles László.
Az emléktábla megszentelését követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
