Ennek a gyűjtésnek a célja a szilicei táncokkal, a táncélettel kapcsolatos szokások, emlékezések, a hozzájuk kapcsolódó elbeszélések, mókák feltárása, rögzítése. A leírt észrevételek, ha egy személy mondta is el, az egész faluközösség véleményét tükrözik.
A mai részben azt kutatjuk, vajon mitől tréfás a verbunk.
Adatközlők: Figur János prímás (1907) Berzéte, ifj. Bokros Lajos (1927), Bokros Zoltán (1930), Máté Géza (1922), id. Mezei Sándor (1910), ifj. Mezei Sándor (1933), Kovács Imre (1928), Kovács János (1922), Zs. Bodnár László (1910) szilicei születésű helyi lakosok.
Itt a tréfás verbunkot csak lakodalmakban vagy bálokban is táncolták?
Lakodalmakban is, meg bálokban is.
Mikor került sor a lakodalmakban a tréfás verbunkra?
Éjfélkor, amikor a fiatalasszonyok mentek kontyolni a menyasszonyt és a férfinépség egyedül maradt az öregebbekkel. Akkor aztán a táncvezető, a „káplár” bekiáltott: „No fiúk, verbunk”. Mi pedig már mentünk is verbunkozni. Volt, aki csak nézte, de mindig többen kedvet kaptak rá.
A tánc neve tréfás verbunk, s látom, mosolyogva mesél róla. Ez azt jelenti, hogy személy szerint is átélte vagy csak látta a táncot? Mitől volt tréfás? (kérdezem ifj. Mezei Sándortól)
Tudja, azelőtt egymást szórakoztatta a nép. Aki vezette a táncot, kigondolt egy rímes verset. Például: (lehetett az jó barátja is, de bemondta neki) „Termeted látván, elég nagy,/Olyan a fejed, mint egy kerékagy,.” Jót nevettek a többiek, a nézők is, meg aki mondta, az is, de akinek mondta, az sem haragudott meg érte.
Nem lett belőle harag, hogy így kicsúfolta?
Nem, nem lett soha.
Csak ilyen szelíd bemondásokkal tűzdelték a szöveget, vagy valami más is történt a tánc közben?
„Hivatalos” szöveg nem volt, csak ilyen.
Mi következett egy ilyen bemondás után, az illető, akit megszólított a káplár, beállt katonának a többi besorozott közé, vagy hátat fordított?
Beállt katonának, muszáj volt neki. Ha nem akart beállni, a vezetőnél volt egy pálca, azzal odasuhantott a szófogadatlannak. Akkor táncoltak egy sort. Amikor beállt, ment tovább a tánc dallama. Táncoltak egy sort, a vezető leállította a zenét és egy másik legény elé állva mondta a szöveget, az újabb tréfás verset. (Az előző cikkben közöltük). Így folytatódott tovább a táncos játék.
Ennél a tréfás verbunknál csak az lehetett a káplár, aki elkezdte a táncot, vagy lehetett menet közben feladatkört cserélni?
Aki kezdte, az is fejezte be.
A többiek kötelesek voltak szót fogadni a káplárnak?
Muszáj volt, ha egyet ráütött, akire rámutatott, hogy álljon be, az a második ütést nem várta meg, mert az első is elég nagy volt. Inkább beállt, nehogy a másodikat is megkapja. Ezért sem lehetett megharagudni. Kinevette volna a terem. A többiek mindig a káplár pártját fogták. Nem is tette meg senki, már a mulatság kedvéért is szót fogadott mindenki, még az idősebbek is.
Mikor beverbuváltak egy új táncost, mi következett?
Megint játszott egy sort a banda, és a táncosok táncolva ismét megtettek egy kört a teremben, a szobában.
A körben táncolva mindenki szabadon figurázott, vagy volt valamilyen mindenki számára kötelező figura, amit táncolni kellett?
Ahogyan a káplár táncolt, úgy kellett táncolniuk a katonáknak is, azt a figurát kellett járniuk a többieknek is. Ő figyelt, és aki nem úgy járta, ahogyan mutatta, az kapott a fenekére a bottal.
Tehát a káplár mozgását kellett utánozniuk a többieknek is?
Igen, amíg a tánc tartott, azt kellett utánoznia mindenkinek, mindenben.
Mindenben? Ha megcsókolt egy menyecskét, vénasszonyt a lakodalmas nép közül, ha átbújt az asztal alatt, ha kimászott az ablakon, akkor is?
Igen, akkor is, még az ablakon is kiugrottak.
Hogyan fejeződött be a tánc, mert a végtelenségig csak nem tartott?
Mikor már befejeződött a legények besorozása, volt már 12-20 férfi, néha még több is, még jó ideig táncoltak, körbejárva a szobát s ezzel vége lett a sorozásnak.
Mikor került sor a katonák esketésére?
Amikor már teljes volt a létszám.
A káplár ilyenkor mit csinált?
Térdre kényszerítette a katonákat és azok esküdtek, a káplár után mondták az eskü szövegét.
Az eskü még jobb hangulatra derítette a táncosokat és a nézőket is?
Igen, mert olyan volt a szövege.
Mi volt ennek a táncnak a zenéje?
Ez volt. ( Figur János prímás eljátszotta a dallamot, klasszikus verbunkdallamból 16 taktusnyi részt.)
Nem volt más dallam, mindig csak ezt játszották?
Nem, amíg játszották a táncosok a verbunkot, addig mindig ezt kellett muzsikálnunk. Semmi mást, csak ezt – mondja a prímás. (Ezt a 16 ütemnyi verbunkos zenedarabot csak a verbuválás alatt játszották. Utána, az eskü utáni táncolásnál a zenekar az egész dallamot játszotta, mely 36 ütemnyi terjedelmű és három részből áll.)
Ez tehát tipikusan a tréfás verbunkos zenéje?
Igen, olyankor más nótát nem muzsikálhattunk.
Asszonyokat is beverbuváltak a táncba?
Nem, asszonyokat nem, csak férfiakat.
Amikor felbomlott a tréfás verbunk, illetve véget ért, új tánc következett, vagy mentek egy pohár borra?
Amikor vége volt, leült mindenki, A káplár megköszönte a táncot, „üljetek le, fiaim” mondta, aztán a banda elkezdett mást muzsikálni, de volt úgy is, hogy le sem ültünk, hanem mindjárt csárdással folytattuk és csak aztán ültünk le, mondja Kovács János. Ez a szokás, illetve tánc időkitöltő funkcióval bírt. Amíg a menyecskék kontyolták az új asszonyt, addig a lakodalmas népet szórakoztatták vele, hogy gyorsabban teljen a várakozási idő.
A tréfás verbunknak táncban soha nem volt folytatása?
De volt. A kontyolásból bejött menyecskék, ha a táncosok már leültek, párt fogtak maguknak és azzal egy jót csárdásoztak és csak azután került sor az menyasszony (új menyecske) táncoltatására.
A mulatságokban mikor kezdték táncolni a tréfás verbunkost?
Ott is úgy éjfél fele. Sándorka is volt káplárjuk, már az én gyerekkoromban is járták ‒ mondja az 1902-ben született Vincze Béláné.
Mikor járták Szilicén utoljára a tréfás verbunkot?
Vagy huszonöt éve, vagy talán több is.
A front után járták még?
Járták, édesapám még táncolta ‒ mondja ifj. Mezei Sándor.
A ma ötvenévesek még járták?
Még jártuk, mondják többen is.
A front után ki hozta vissza a mulatságokba, a lakodalmakba a táncot?
Gottlíber László meg id. Mezei Sándor.
Mindkettő elismert káplárja volt a verbunknak?
Különösen a Sanyi apja – mondja a prímás és rámutat ifjú Mezei Sándorra. Boros Béla és Ádám Lajos is tudta.
(Folytatjuk)
