Baráti kézfogás a szoboravatáson (Fotó: Szamák Zsuzsánna)

A Horthy Miklós Társaság és a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány kicsi, ám annál lelkesebb csoportja tegnap a Nyitra melletti Felsőelefánt községbe látogatott, hogy részt vegyen Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona asszony mellszobrának felavatásán. A grófnő ebben a faluban töltötte boldog gyermekkorát.

A mellszobrot a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány adományozta a község lakóinak, s a helybéliek szeretettel fogadták ezt a számukra megtisztelő ajándékot, és méltó módon helyezték el a községháza előcsarnokában.

Jaroslav Jazvinský, a település polgármestere és a helybéliek baráti szeretettel üdvözölték Horthy Istvánné tisztelőit, akik lélekemelő pillanatok közepette hajthattak fejet a magyarok talán utolsó nagyasszonya előtt. Ilona asszony mellszobrát Pőcze István evangélikus tábori lelkész áldása után a polgármester úr, valamint Zetényi Csukás Ferenc, az alapítvány elnöke közösen leplezték le. Az ünnepség után az érdeklődők megtekintették az erre az alkalomra készült értékes kiállítást, melyet Ilona asszony gyermek- és fiatalkorában készült fényképeiből valamint tárgyi emlékekből állítottak össze.

A kétnyelvű emléktábla (Fotó: Szamák Zsuzsánna)

A nyelvi nehézségek ellenére nagyszerűen megértették egymást a szlovák és a magyar emberek és egyetértés volt abban, hogy hidat kell építeni nemzeteink között, megtalálva azokat a pontokat, ahol sikeresen tudunk együttműködni.

A bensőséges ünnepség után a jelenlévők meglátogatták az Edelsheim-Gyulai család kastélyát, mely jelenleg állami tulajdonban van s üresen áll, jobb sorsára várva. A kastélyról érdekes dolgokat mesélt Mészáros Péter, a család történetének kutatója.

A felújításra váró kastély (Fotó: Szamák Zsuzsánna)

Csodálatos élményekkel és lelkiekben feltöltekezve indulhatott hazafelé az emlékezők lelkes csoportja. Adódik a kérdés: miért nem sikerült október 29-én Nemeshodosban, magyarok között ilyen felemelő hangulatban felavatni a kormányzó mellszobrát? A mára már teljesen szlovákká lett Felsőelefánton magyar és szlovák emberek barátsággal s szinte már testvérként fogadták egymást, és kéz a kézben hajtottak fejet egy törékeny asszony előtt, kinek nehéz sorsa ellenére példaadó élete útmutatóul szolgálhat mindannyiunk számára.