Az év mérkőzésére került sor Dunaszerdahelyen november 3-án, a Fortuna liga 15. fordulójában. A szlovák nemzeti csapat, a Slovan ellen lépett pályára a DAC. Az örökrangadók számát tekintve ötvenkettedszer mérte össze erejét a két csapat. A legkülönlegesebb dolog ezen a napon azonban az volt, hogy a MOL Aréna harmadik főtribünjén most először ülhettek nézők.
Akik érkeztek is a Csallóköz szívébe, mint az eddigi mérkőzések alkalmával ugyancsak az egész Kárpát-medencéből. A szlovákiai sporttörténelem nagy napja lesz ez. Kőbe, papírra, internetbe és emlékezetbe vésett örökség, hiszen Dunaszerdahelyen, a klub futballmérkőzésén eddig még soha nem volt 10 226 néző.
Az ünneplés nemcsak a komplexumban kezdődött, hanem már kinn a városban. Az erdélyi magyarság húsztagú rézfúvós zenekarral és hatalmas Erdély zászlóval vonult végig. A felvidéki drukkerek csatlakoztak hozzájuk, s közösen énekelve foglalták el a tribünökön a helyeiket. A mérkőzés kezdetét várva – a Slovan drukkerek nélkül – közel tízezer magyar ünnepe lett ez a nap.
Az érzések áradtak, mint karácsonykor a bejgli illata, magával ragadott mindenkit, aki élvezni akarta a pillanatot. A szurkolói klubok önkéntesei által előkészített elemekkel a C- és B-lelátón ülők szemet gyönyörködtető koreográfiával köszöntötték a MOL Aréna zöld füvére lépő játékosokat. A kezdősípszó után a magyarok Istenének zengő dicsőítése, a Himnusz több mint tízezer torokból és szívből való éneklése tette teljessé ezeket a perceket.
Nemcsak az örömtől remegett meg azonban a hazai szurkolók szíve, hanem a 4. percben Macej kapuja mellett éppen elguruló Slovan lövéstől is. Mondhatjuk, hogy a sárga-kékek óvatosan kezdtek, az egyéni teljesítményeket nézve Kalmár volt leginkább agresszív, küzdött a labdákért, helyzetekért. A hazaiak többször előreívelték a labdát, Divkovićot igyekeztek helyzetbe hozni. Rossi Vidát és Mervót is a kispadon tartotta, de a pálya szélén az első percektől melegítettek.
A 22. perctől három-négy gólhelyzethez is jutott a DAC, a csapatkapitány Ljubicic és Kalmár is betalálhatott volna, csak Greif-en, a Slovan kapusán múlott, hogy nem szerezte meg a vezetést a DAC. S az örökrangadók örök igazsága, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Davis ártatlannak tűnő támaszkodását a bíró szabadrúgással büntette, és a közel húsz méterről beívelt labdát Hološko a 31. percben befejelte Macej kapujába. DAC-Slovan 0:1.
Megroggyant a DAC játéka. Ötlettelenül passzolgattak a középpályán. Eladott labdákkal hozták helyzetbe a Slovant. A szurkolók azonban egyöntetűen a csapat mellett álltak, harcolásra buzdították kedvenceiket. A játék képét mutatja, hogy Pačinda csak a 41. percben lőtt először kapura, amikor a bíró előnyszabályt alkalmazva, a kisebb, de sorozatos szabálytalanságokat továbbengedte és így hosszú passzokkal felért az ellenfél kapujához. Az első félidő a pozsonyiak vezetésével zárult.
Állva énekelt, ünnepelt a tízezer magyar
Marco Rossi elégedetlennek látszott a pálya szélén, a második félidőt mégis csere nélkül kezdte meg. A küzdelem tovább folyt, Ljubičić az 53. percben a szerdahelyiek kihagyott helyzeteinek a számát növelte. Majd Čmelík fejesét szinte már a hálóban látta a tízezer ember, de kimaradt. A csatársort erősíteni kellett, ha győzni akart a DAC. Rossi is így látta, pályára küldte Mervó Bencét. A bírói döntések sem segítették a csapatot, Rossi ennek hangot is adott. Van az a sípszó, ami csak a sárga-kékek ellen szólal meg?
De a közönség nem adta fel, zúgott a „mindent bele”. Baloldalról, a tizenhatos vonalánál aztán mégis sikerült kierőszakolni egy szabadrúgást, s míg a rúgásra készültek, Mervó kiintett a B-középnek, hogy még erősebben szurkoljanak. A sípszó után Davis beadását Pačinda befejelte és szétrobbant a stadion. DAC-Slovan 1:1.
Míg a szurkolók teljes meggyőződéssel a győzelemben, addig a játékosok végre magukban kezdtek hinni. Rossi becserélte Vidát. Három magyar nemzetiségű játékos volt a pályán. László Csaba idejében volt ilyen utoljára. Egy-egy egyéni megvillanás reményre adott okot, de egyelőre ez volt a legtöbb, amit a játékban látni lehetett. A percek pedig vészesen fogytak.
Aztán szintén a baloldalon, a Slovan térfelén, a félpálya közepén Davis átadta a labdát Kalmárnak, aki két csellel megiramodott a pálya közepe felé és tizenhat méterről rábombázta a labdát a kapura. Védhetetlen volt a lövése, így a 83. percben megszerezte a vezetést a dunaszerdahelyi csapatnak. DAC-Slovan 2:1.
Az örömtől extázisba került Kalmár kiugrott a B-közép szurkolóihoz, a csapat többi tagja követte és a határtalan szenvedély végleg magával ragadott mindenkit. Állva énekelt, ünnepelt a tízezer magyar, olyan nagy számban, mint ezelőtt még sohasem, de reméljük ezentúl minél többször!
