Hivalkodóan nyílik gazdája parancsára a távirányított, kovácsoltvas kapu az erdőszéli utca végi palota előtt, s mire sarkig tárul, már be is fordul rajta a tankszerű státuszszimbólum. Csendes a felvidéki szórványtelepülés, szentestére készülődnek az emberek. A szőnyegpázsiton fényszarvasok hirdetik a konzumkarácsony tündöklését a pár hete birtokba vett új portán.
Ajtó csapódik, a ház ura káromkodik, a fülére tapadt okostelefonba üvölti államnyelven a parancsait, közeleg az év vége és annyi még a teendője, hiszen egy profit nem engedheti pihenni a profit.
Rosszkor van ez a karácsony és ez a szenteste, morogja az éterben vigyázban hallgató ügyvédjének, éppen az a két-három nap hiányzik egy sikeres biznisz nyélbe ütéséhez, ilyenkor a bennfentesek is elérhetetlenek. Ahogy belép a hallba, a hófehér palotapincsi éktelen csaholással fogadja. Egy jól célzott selyempárnával próbálja semlegesíteni az ebet, hogy ne ugasson bele az üzleti beszélgetésbe, de az élő szobadekoráció nem ért a fegyelmezésből. Majd még hívlak, fejezi be köszönés nélkül a monológját, mert valami gyanúsat észlel: hideg a lakás. Kikapcsolta az a …?! Visszafogja magát, ezt már megtanulta az üzleti életben, hogy nincs kifakadás, nincs érzelem, csak kimért viselkedés, és a jelenlegi párja is inkább üzleti, mint érzelmi alapon lett kiválasztva… Az elharapott mondatban megszólított célszemély éppen házon kívül van barnulni a frissen nyílt csokiszoláriumban, hogy az újévi kubai út előtt méltó módon felkészülhessen a luxusreszortban való koktélszürcsölésre és a tökéletes biodíszlet szerepére.
Megteheti, mert a karácsonyi menü elkészítése nem az ő feladata volt, lefoglalta a nagyvárosban a legmenőbb étterem bárjában a kedvenc asztalukat, ahol külön karácsonyi kutyavacsorát is készítenek a gyerekpótló kis házi kedvencnek. Annyiban maradtak, hogy ott találkoznak hát az érdekbarátokkal, de így nem indulhat vissza a városba, kemény fagyot jelzett a rádió és ez a nyüves padlófűtés éppen most kapitulál. Hol találok én ezen az estén szakembert, zsörtölődik magában, amikor a szeme sarkában megvillan a gyertyafény a szemközti kis házikó ablakában…hát persze, hiszen az a szomszéd villanyszerelő, villan fel a fény a profittól terhelt agyában, és már indulna is feléje, csak még ingerülten oldalba rúgja a lábatlankodó pincsit.
A kapuban egy pillanatra visszahőköl, hiszen nem is tudja, mi a keresztneve a szemközti őslakos magyar szomszédnak, nincsenek egy szinten, nem szokott foglalkozni az „ilyenekkel”, mindegy, gondolja, a pénz mindent megold. Jól megrázza a kaput, hogy tekintélyt parancsoló legyen a belépője. Kisvártatva kijön a házigazda, szó bennszakad, hang bennakad, mit akarhat vajon a nemrég ideköltözött milliomos vállalkozó éppen most, amikor a kis palóc család már az ünnepi vacsorához készülődik?! Nehezére esik a vállalkozónak a kérés, de a kényszer nagy úr. A következő pillanatban már az alagsorban guggolnak egymás mellett a fűtési rendszer biztosítékait ellenőrizve. Lopva végignézi a szomszédja kissé agyonhasznált, ünnepi fehér ingjét, amelyen hiába keresi a márkajelet.
Pár perc alatt hozzáértően megoldja a problémát a szaki, a fűtés újraindul. A kapuban egy ötvenessel honorálná a szívességet, de a szomszéd szerényen szabadkozik, és egy merészet gondolva arra kéri őt, jöjjön már be egy pár percre hozzájuk, kóstolja meg az idei szilvapálinkáját. Vonakodva ugyan, de belép a szerény hajlékba, ahol már ott gőzölög az asztalon a szenteste családi menüje. Esetlenül topog az ebédlő kopott szőnyegén a bőrcipőjében, amelyhez kéjes örömmel dörgölődzik a család macskája. Gyors koccintás, nem érdekes, hogy pillanatokon belül kocsiba ül, ő megengedheti magának… Aztán még egy koccintás, miközben egy óvatlan pillanatban az egyik szalvéta alá csúsztatja az ötvenest. Köszöni a segítséget, sietnie kell, szabadkozik, de a háziasszony már csomagolt a meggyes-mákos házi rétesből, anélkül nem engedik el.
A városi étterem lobby bárjában már a harmadik fogásnál tart a harsány társaság, mire leül az asztalhoz és szabadkozva mesélni kezdi az otthoni történéseket, de a párja egy idő után rosszalló pillantásokkal szakítja őt félbe, mert a körszakállán és a pár száz eurós fehér ingén a meggy és a mák idő előtt elárulja a történet végét. Kelletlenül tolja el magától a párolt lazacot, miközben a kutya az asztal alatt az idegen szagú bőrcipőjét ugatja veszettül.
Mindeközben a szórványfalu erdőszéli utcájának végén, az ünnepi asztalnál a háziasszony szalvétája alól kikandikál egy ötvenes…mosolyogva csúsztatja a zsebébe, hiszen tudja, már meg is van a helye, az ünnep utáni árleszállításkor szép új fehér inget kap majd apa és fia, és még talán neki is futja belőle egy szép sálra, a fiuk tervezett tavaszi eljegyzésére…
