Az ünnepi asztal mellett (Fotó: Horváth Ernő)

A legtöbb településen, így karácsony táján, kicsik, nagyok, nyugdíjasok különböző módon, külön vagy együtt ünneplik az év legszebb ünnepét, a karácsonyt. A Csemadok Nánai Alapszervezete és a Szülőföldért Polgári Társulás már ötödik éve a fenti címmel szervez adventi találkozót, amikor főleg lelkészekkel, egyházi emberekkel beszélgetnek, elmélkednek, adventről, karácsonyról, értékrendről.

Míg tavaly a helyi káplánt, Hegyi Pétert hívták meg a hangulatos teadélutánra, idén az örömvasárnap előtti pénteken a szentendrei Kovalcsik Cirill OFM szerzetes volt a vendégünk.

A ferences Cirill atyát ismerik a Felvidéken, és főleg Érsekújvárban, ugyanis minden hétvégén Szentendréről három órán át utazik (a bonyolult csatlakozások miatt) vonattal Érsekújvárba, hogy a ferences templomban magyar misét szolgáltasson (az ott élő szerzetesek közül egy sem tudja elvégezni a magyar szertartást). Ilyenkor, advent idején a szombat reggeli rorátét is elvégzi, sőt koncerteket, színházlátogatást szervez, s még gyermekkórust is vezet. A 2001-től Érsekújvárban magyarul miséző szerzetes atyát különös egyénisége miatt nagyon megszerették. Az otthon tanárként is ismert lelkiatya igen közvetlenül „bánik” kicsikkel és nagyokkal, szeretik őt a fiatalok és idősek is.

Vágyakozás a csendben megélt várakozásra

„Értelmes idő – adj magadnak időt” mottóval szólt a meghívó a nánai Szent Vendel templomba a délutáni szentmisére, majd az azt követő beszélgetésre a helyi kultúrházba. A muzslai ANIMA egyházi énekkar közreműködése és Cirill atya közvetlen, szokatlan nyitottsága egy különös hangulatú szertartást hagyott a Párkányból, Esztergomból is szép számban érkező hívek lelkében.

Az ANIMA (Fotó: Horváth Ernő)

A kultúrházban az adventi koszorú, a forró tea és sütemény illata és az ANIMA énekkar csodálatos előadása várta az érkezőket.

Cirill atya a bevezető előadásában sajátos, egyedi humorával előbb mesélt önmagáról, gyermekkoráról, a gyermekkori adventek tisztaságáról. Azokról az egykori, „semmiről” nem szóló adventi napokról. Az akkori hajnali rorátén kívül az adventi várakozás az elcsendesedésről szólt. S a mostani csillogó-villogó készülődésben, vásárlási őrületben vágyakozik (s lehet, valamennyien) a csendben megélt várakozásra, mely elhozza a csodát. Jó lenne újra megélni a gyerekkori Jézus születését váró karácsonyt. Mert ez az ünnep, születésnapi ünnep!

Arról is beszélt, milyen csoda egy gyermek születése, békességet, örömet hoz a családba. Jézus is kisgyermekként jön közénk, hogy megszelídítsen bennünket. Erről kellene szólni a születésnapnak, az ünnepnek. Sajnos, ennek az ünnepnek mintha ezt az igazi értelmét elfelejtenék az emberek.

Az adventi várakozás értelmezését átvetítette az életünket jellemző három várakozási időszakra is: a születés, a gyermek- és felnőtt kor, majd életünk utolsó szakasza is várakozás az Istennel való találkozásra.

A humorral is teli, hangulatos, estébe nyúló beszélgetés, elmélkedés Molnár Dezső polgármester köszönő szavaival és az ANIMA énekkar csodálatos ünnepi hangulatú zenéjével, énekével ért véget.