Furik Csaba (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)

Ismét eltelt egy év. Ilyenkor szokás szerint megállunk, és számot vetünk. A számvetésen és értékelésen túl a tervezésre is lehetőséget ad ez az időszak. Eredményekről, sikerekről, nehézségekről és jövőbeni tervekről beszélgettünk Furik Csaba megyei képviselővel.

Furik Csaba, a bodrogközi Kisgéres polgármestere, Kassa megyei képviselő, az MKP OT tagja, a járási szervezet elnöke, és jelenleg a kerületi tanács megbízott elnöke is. A sok funkció teljes embert, és nagyon szigorú időbeosztást igényel. Mérleget vonva, röviden megfogalmazva összességében mit hozott a 2017-es év?

Munkát, nagyon sok munkát, ez az, ami elsőként eszembe jut. De az is, hogy az elvégzett sok munka megalapozta a bátrabb, reményteli jövőbe tekintést.

Tekintsük át, hogy tevékenysége egyes területein milyen eredményeket hozott az év?

Kisgéres polgármestereként elmondhatom, hogy a hatékony gazdálkodásnak köszönhetően olyan anyagi stabilitást hozott az év, amelyet először tapasztalhatunk 2014 óta. Sikeres pályázatokat és még várakozóban lévő, de eredményesnek mutatkozó pályázatok sorát mondhatjuk magunkénak, melyek eredményeit már élvezi is a falu lakossága, és a községünkbe látogatók. MKP-s megyei önkormányzati képviselőként sikerként könyvelhetem el, hogy megtartottuk az eddigi pozícióinkat, a megyei fenntartású kulturális és egyéb intézmények dolgozóinak létszámát, a bodrogközi középiskolák osztályainak számát, és a támogatott rendezvények számát is. A megyei önkormányzati választások előtt már összegzett eredmények közül a Bodrogközben megvalósult útfelújításokat emelném ki. Nagy reményeket fűzünk a beinduló új határon átnyúló együttműködési programok megvalósulásához is.
Az MKP regionális eredményeit tekintve a megyei választásokon elért eredmények tükrében elmondható, hogy a jelenlegi erőnkhöz, körülményeinkhez és adottságainkhoz képest derekasan igyekeztünk helytállni. A megyei önkormányzatban továbbra is képviselőként dolgozom. Az eredmények elemzése után kezdetét vette, illetve folytatódik a hibák kiküszöbölését célzó, és a jövőbeni eredményes politizálást előirányzó munka. Járási szinten megtörténtek azok a változások, amelyek az alapszabály szerint, az országos és a helyi vezetés egyetértésében előbbre vihetik közösségünk ügyét. Temérdek munka vár ránk, s megválasztott járási elnökként ezt most még inkább a vállamon érzem. Ennek ellenére nem teherként, hanem bizakodó előretekintéssel, átgondolt lépésekkel igyekszem tenni a dolgomat. Minden új helyzetre igyekszem előre felkészülni gondolatban, időbeosztásomat átszervezni, hogy minden területen helyt tudjak állni.
Háromgyermekes családapaként a legnagyobb lemaradást ezen a területen érzek. Közéleti tevékenységeim, a választási időszak pedig különösen sok alkalommal szólít el a családtól esténként és a hétvégeken is. Mindennek ellenére igyekszem megfelelni, pótolni a kimaradt együttléteket, és minél több időt a családdal tölteni.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a 2017-es év során?

Minden területen van olyan feladat, amivel nehezebben küzd meg az ember. Polgármesterként azt mondhatom, hogy a földügyekkel kapcsolatos hivatali ügyintézés rengeteg időmet és energiámat emésztette fel. A pártban, a helyi közösségekben leginkább az a követelmény ütközik még mindig sokszor akadályba, hogy önmagunkat kell elsősorban legyőznünk, és hinnünk kell önmagunkban, az erőnkben, az összefogásban, és abban, hogy mindig lehet másként csinálni dolgokat. Sokszor érzem a feladatok súlyát, újabb és újabb megbízatások felelősségét, és azon gondolkodom, hogy ezt is, azt is nekem kell csinálnom? Elég nehéz volt feldolgoznom, hogy egyedül kerültem be az MKP színeiben a megyei önkormányzatba, mert rengeteg kérdés merült fel… Hogyan tudok majd egyedül helytállni és képviselni az érdekeinket? A feladat a többi teendő mellett nem volt könnyű első látásra. A hitem ad erőt, mert biztos vagyok benne, hogy annyi feladatot mér rám a sors, amennyit el tudok viselni. Úgy érzem, minden feladattal egy tanulási folyamat részese vagyok.

Furik Csaba (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)

A megyei választások és az azóta eltelt időszak próbára tette a teherbírását. Hogyan élte meg és hogyan jellemezné ezt az időszakot, és az azóta eltelt napokat?

A megyei önkormányzat munkájában eddig is aktívan vettem részt, csak egyetlen ülésről maradtam távol egyéb hivatali elfoglaltságaim miatt. Három bizottságban dolgoztam, a bizottsági üléseken is igyekeztem mindig jelen lenni. Ha visszatekintek az utóbbi fél évre, talán mindössze két hétvégém volt szabad. Az önkormányzatunknak évente négy nagy rendezvénye van, amelyek megszervezése többhetes előkészületet igényel. Kisgéresben azonban sok más falutól eltérően jól működnek a kulturális, egyházi, sport- és civilszervezetek, valamint az óvoda és iskola csapata is. Az általuk szervezett rendezvényeken is mindig igyekszem részt venni, és az önkormányzat támogatja is ezeket. Mindezek mellett igyekeztem és a csapat minden egyes tagja igyekezett helytállni a megyei választások előtti, és az azt követő időszakban is. A választások eredményeit el kell fogadnunk. Tudatosítanunk kell, hogy a választónak mindig igaza van a maga szemszögéből. A választókat nem lehet „lecserélni”, ők döntenek. Sokszor felteszem a kérdést, hogy minden választó tudatosítja-e azt, hogy mennyi mindent tesz kockára a szavazatával, s hogy a választása felelősséggel jár… Úgy gondolom, hogy az érezhető ellenszél, és nyomás miatt még nagyobb aktivitást kellett volna kifejtenünk. A legfontosabbnak viszont azt tartom, hogy közösségünk minden tagjának hinnie kell abban, hogy képesek vagyunk győzni.
A megyei önkormányzatban nagyon lassan indultak el a folyamatok a választások óta, a korábbi időszakokhoz képest több független került be, és ezáltal még több érdek feszül egymásnak. A Híd párt bejutott képviselői semmilyen formában nem kerestek meg együttműködési szándékkal. A politikai mozgások viszont úgy alakultak, hogy az MKP Kassa megyében „kormánypozícióban” van, hiszen három bizottsági elnöki pozíciót és öt helyettesi pozíciót is kapott az a tízfős független klub, amelyhez én is csatlakoztam. Ezenkívül a többi bizottságban is lesz képviseletünk. Fontosnak tartom a függetlenek szereplését is a választásokon, és el tudom fogadni azokat a függetleneket, akik felvállalják az egyenes utat, hitüket, a nemzeti hovatartozásukat, és azt a közösséget, melyhez tartoznak. A visszajelzések is nagyon fontosak számomra. Megerősítenek abban, hogy jó úton, jó irányba haladunk. Úgy érzem, az emberekkel, a falu lakosságával való törődés, odafigyelés megtérül elismerésekben, szavazatokban egyaránt.

Milyen tervekkel indítja a 2018-as évet?

A jövőbeni terveket mindig megalapozzák az eddigi sikerek, és a már elindított programok. Polgármesterként elmondhatom, hogy községünk reménykedve tekint a jövő év elébe, hiszen multifunkciós pálya kialakítására, az óvoda felújítására, tornaterem létrehozására, és park kialakítására is lehetőség lesz a már megítélt pályázati támogatásokból. Az önkormányzat stabil anyagi helyzete is további tervek megvalósítását teszi majd lehetővé. A megyei önkormányzatban szeretnénk megtartani az eddigi eredményeinket, az eddigi támogatásokat, és megyei fenntartású intézményeink stabilitását. Jó lenne, ha az önkormányzatok fejlesztései nem lennének pályázatfüggőek, mert az nagyobb stabilitást és biztonságérzetet adna a településeknek. Fontosnak tartom, hogy az MKP a 2018-as önkormányzati választásokon meg tudja tartani, s jó esetben még javítani is tudja a jelenlegi helyzetet.
Szeretnék sokkal több időt tölteni a családdal, hogy kevésbé érezzék azt, hogy néha háttérbe szorulnak.

Milyen útravalót, üzenetet fogalmazna meg a 2018-as évre?

Ady két költeménye jut eszembe, A hőkölés népe és Az értől az óceánig című versek. Ne legyünk a hőkölés népe! Ne kavarjuk csak úgy hanyagul dolgainkat, hanem döntsük el mindig, hogy amit felvállaltunk, azt tegyük teljes erőbedobással, tisztességgel, becsülettel! Hinnünk kell abban, hogy van jövőnk, mi nem egy vesztes nép vagyunk, hanem győzelemre születtünk. Bárki, bárhonnan, bárhová eljuthat. Nincsenek lehetetlen helyzetek, minden helyzetből optimistán, előretekintve kell kihoznunk a lehető legtöbbet. Fontos, hogy hinni tudjunk, és legyen tiszta jövőképünk. Sok már a veszteség, előre kell nézni, a „léha kavarást” el kell felejteni, meg kell állítani a fogyást, és gyarapodnunk kell. Szabad ember sorsát kell akarnunk megélni. Hinnünk kell abban, hogy van jövőnk itt, a szülőföldünkön. Ha nem hiszünk, elveszünk. Lelkésznek, tanárnak, politikusnak és minden magyar embernek ezt kell átadnia gyerekeinknek. Reménységet, hitet és sikeres jövőt kell mutatni önmagunknak, és a jövő nemzedékének egyaránt!