Jozef Bednárikkal együtt ők voltak a „kis nagyemberek” a szlovák színházi életben. Alacsony, köpcös termet, hatalmas szívvel. Labuda a komédiában a lehetséges tragédiát, míg a tragédiában a mindig megbúvó rejtett fénysugarat tudta megmutatni. Több magyar filmben is játszott, legnagyobb sikere mégis Jiří Menzelhez és Bán Jánoshoz, vagyis Az én kis falumhoz köti. Pénteken, január 5-én a szlovák színjátszás egyik legnagyobb egyénisége távozott az élet színpadáról.
Holott a színházi deszkáktól betegségei miatt már búcsút vett, utoljára tavaly áprilisban lépett a Szlovák Nemzeti Színház színpadára, amely társulatnak 1965 és 1968, majd 1990 óta volt a tagja, s ahol szerepek sokaságát játszhatta el. 2005-ben lelkileg megviselte egy cseh autósztrádán történt halálos baleset, amelynek során akaratlanul két ember halálát okozta.
Marián Labuda 1944. október 28-án született Hontnémetiben (Hontianske Nemce), s élete végéig ezer szállal kötődött a szülőfalujához. A korponai gimnázium elvégzése után került a pozsonyi színművészetire, ahol 1965-ben szerzett diplomát. Egyik alapítója volt Stano Dančiak, Peter Mikulík, Martin Huba, Zita Furková, Milan Lasica, Július Satinský, Peter Debnár és Martin Porubjak társaságában 1968-ban a Színház a Korzón teátrumnak, s itt játszotta el Becket Godot-ra várva című abszurdjában Estragon szerepét, majd a társulat hároméves működése után az Új Színpadon talált helyet magának. Színházi szerepei mellett számtalan televíziós és játékfilmben szerepelt, többnyire jelentéktelennek tűnő kisemberek figuráit hozta megejtő közelségbe.
Menzel 1985-ben forgatta Zdeněk Svěrák forgatókönyve alapján Az én kis falum című filmjét, s már minden adott volt a filmhez, de Svěrák elképzelni sem tudta, hogy Pávek szerepét Labuda játssza el. Amikor Menzel bemutatta neki, Svěrák csak annyit mondott: ez van, nincs mit tenni. Mint később kiderült, Menzel egyik legnagyobb húzása volt, hiszen Labuda Bán Jánossal és a három Hrušinskýval együtt az utóbbi évtizedek egyik legnézettebb, legszerethetőbb moziját hozták létre. Ezt követően játszott Szabó István Találkozás Vénusszal és Deák Krisztina Jadviga párnája című filmjében is, de az Ivan Csonkin közkatona különleges élete és kalandjai, a Koldusopera, az Übü király, a Tájkép, a Jánošík, Egy igaz történet és az Őfelsége pincére voltam című alkotásokban is. Az én kis falum mellett A kertben című Martin Šulík filmben tündökölt, ahol mintegy saját apja emlékét megidézve egy szabó figurájába bújhatott, s amely szerepért számos elismerésben is részesült, így megkapta a Cseh Oroszlánt is.
Nem csak a magyar filmesek fedezték fel, de otthon volt Csehországban is, ahol számos színpadi szerepet játszhatott el. Amikor az a borzalmas baleset történt, akkor is épp Pardubicére igyekezett. Az utolsó években a Szlovák Nemzeti Színház számos fontos szereppel lepte meg, játszhatott Csehov Három nővérében, Schiller Ármány és szerelem, Brecht Kurázsi mama, Beckett A játék vége, Neil Simon Napsugár fiúk, s Goldoni A legyező című klasszikusaiban, ahogy Václav Havel Távozás című darabjában is. A Nemzeti mellett más társulatok is előszeretettel és lehetőségei szerint foglalkoztatták, a Stúdió S-ben Yasmina Reza Művészet című, világot bejárt háromszereplősében Milan Lasica és Milan Kňažko partnere volt, s 2005-ben az Aréna Színházban Rastislav Ballek őt kérte fel a Tiso című monodrámájában Jozef Tiso megformálására. Ezért az alakításáért elnyerte a Deszkák című elismerést, s még megérhette azt is, hogy a színház évekkel később felújította az előadást, s abban Tiso szerepét a fia vehette át, aki apjához hasonlóan szintén ezt a pályát választotta.
Marián Labuda a szeretnivaló és véreskezű kisemberek megformálójaként egyaránt felejthetetlen figurákat hozott létre, megmutatván a minden emberben megbúvó kettősséget. Ezért szinte alig volt olyan szerepe, amelyet feltétel nélkül szeretni vagy gyűlölni lehetett volna. S valljuk be, ez kizárólag a legnagyobb színészek sajátja, akik közé Marián Labuda is tartozott.
Péntek, január 12 délelőtt a pozsonyi Nemzeti Színház új épületében vesznek végső búcsút tőle.
