A halálhír mindig lesújtó és váratlanul érkezik. Különösen igaz ez, ha tevékeny, örökmozgó ember halálhírét jelentik be. Ahogy most Nagy Ilona, Szíjjártó Jenő özvegye esetében.
Súlyos betegségének következtében január 12-én délelőtt hunyt el Pozsonyban Szíjjártóné Nagy Ilona. 79 éves volt. A zeneszerző-karnagy hagyatékát ápolta. 2001 januárjában létrehozta és haláláig működtette a Szíjjártó Jenő Művészi Öröksége Egyesületet. 2014-ben átvehette a Szíjjártó Jenő számára odaítélt Magyar Örökség Díjat. Közgazdász-mérnök volt, auditorként tevékenykedett. Támogatója volt a dr. Simek Viktor pedagógus, karnagy által vezetett zsérei Zoboraljai Női Karnak, amely rendszeresen megemlékezett Szíjjártó Jenőről, és kopjafát emelt Zsérén.
Nem volt zenei rendezvény környékünkön, amelyen Nagy Ilonka ne vett volna részt, hiszen ezt férje örökségének továbbéltetéseként alapvető emberi kötelességének tartotta. A kórusmozgalomban való részvétele példaértékű volt csakúgy, mint a Pozsonyi Casinóban való tevékenysége, főleg a zenei rendezvények szervezése terén.
Mindenben munkálkodott, amely boldogabbá, emberibbé tehette környezete, barátai, társai, családja életét. Legutóbb lelkesen szorgalmazta Rázga Pálné, az 1848-49-es szabadságharc pozsonyi mártírja özvegye sírhelyének felújítását a pozsonyi Kecske kapui temetőben. Ezt is és a pozsonyi zenei élet vonalán kifejtett tevékenységét immár mások viszik tovább.
De emlékét, kedves mosolyát, meleg szavait megőrizzük.
Legyen neki könnyű a föld…
***
Dr. Tóth Árpád: Ilonka missziója véget ért
Nekrológ Szíjjártóné Nagy Ilona emlékének
„A felvidéki magyar zenei élet meghatározó alakja, igazi mecénása távozott közülünk. Nem akármilyen örökséget őrzött meg számunkra évtizedeken át. Amellett, hogy könyvelőként országosan elismert szakember volt, minden szabad idejét férje, Szíjjártó Jenő munkásságának ápolásával töltötte.
Mint már annyiszor korábban a zenetörténetben, a zeneszerző özvegyeként az életmű ápolása kapcsán szinte szerzőtárssá emelkedett: Biztosak lehetünk benne, hogy a múltban Clara Schumann, vagy a jelenben Kodály Zoltánné Péczeli Sarolta sem kezelheti alázatosabban, gondosabban férje örökségét, mint Ilonka tette.
Felsorolni is nehéz fáradozásait. Ott volt mindenhol, ahol a magyar zene ügye fontos volt. Filmet készíttetett, könyvet íratott, kottákat adott ki, kutatókat, rendezvényeket és együtteseket támogatott. Anyagi segítséget nyújtott bárkinek, aki közvetlenül vagy közvetett módon hozzájárult ahhoz, hogy Szíjjártó Jenő emléke ne merüljön feledésbe. Tette mindezt miértünk. Azért, hogy továbbadhassa Szíjjártó népzenekutatói, zeneszerzői és pedagógiai örökségét azoknak, akikért Jenő maga is dolgozott: a jövő magyar nemzedékéért.
Munkásságából mindannyian tanulhatunk kitartást, szenvedélyt, állandó reményt és alázatot. Azt, hogy ha megosztod, amid van, attól csak több lesz neked is. Így volt ő végtelenül gazdag.
Drága Ilonka, jelentjük, nem fáradoztál hiába. Bár gyakran maradtál magadra, sikerült megőrizned a felvidéki magyarság elsőszámú zeneszerzőjének emlékét, mi pedig közkincsként tudjuk már továbbadni a majd utánunk jövőknek.
Többé nem tudsz már munkálkodni értünk, de hiszem, hogy küldetésed beteljesedett. Most már mi következünk, hogy éljünk azzal, amit Tőled kaptunk örökül. Nyugodj hát békében!” – írta dr. Tóth Árpád.
