Konklúzióként szűrhetjük le a fenti megállapítást annak kapcsán, hogy negyedszázada létezik az önálló Szlovákia, miután 1992 második felében Václav Klaus cseh és Vladimír Mečiar szlovák kormányfő „véghezvitte” a közös állam, Csehszlovákia kettéválasztását. A szlovák politikusok zöme úgy véli, bár kicsi az ország, viszont óriási lépéseket tett előre, főleg gazdasági téren.
Andrej Kiska köztársasági elnök, aki tegnap a pozsonyi Vigadóban kitüntetéseket adott át, újévi beszédében kiemelte: Szlovákia első huszonöt éve nem volt tökéletes, nem volt egyszerű és előre meghatározott, nem mindig és minden körülmények között hozott szép pillanatokat és jó híreket, de mindenképpen egy „erős történet”, amihez csak gratulálni tud. Szlovákia ma egy demokratikus ország, jobb hely az életre, mint 1993 előtt volt, hangsúlyozta beszédében.
Békés államalapítás
Sikerült valóra váltani a szociális állam vízióját, mondta Robert Fico kormányfő az önálló Szlovákia megalakulásának 25. évfordulója apropóján. Szerinte teljesen természetes az is, hogy az itt élő emberek gyorsabban szeretnék elérni a fejlett Európa életszínvonalát, ám ehhez főleg az kell, hogy Szlovákia továbbra is biztonságos, demokratikus, a polgári és szociális jogokat elismerő, Európa-orientált ország legyen. Fico büszke Szlovákiára, elégedett azzal, amit ez a kis ország az elmúlt negyedszázadban elért.. Különösen arra vonatkozóan, hogy békés módon sikerült az önálló állam létrehozása.
Andrej Danko házelnök rámutatott, hogy sokan nem tudatosítják kellőképpen, mit is jelent ez az önállóság, amire az elődök oly sokáig törekedtek, és úgy véli a nemzeti érdekek nincsenek eléggé védelmezve külföldön. Úgy látja, Szlovákiára még sok teendő vár, reformokra van szükség. Az embereknek azt kell érezniük, hogy a befizetett adók nem vesznek el, hogy átlátható és jól értelmezhető a szociális juttatások rendszere. „A polgároknak tudniuk kell, hogy ha csődöt mond az egyén, az állam igazságos lesz” emelte ki a parlament elnöke, aki szerint az államigazgatás menedzserrendszerén javítani kell.
Már nem lehet másra hárítani a felelősséget
Szlovákia már felnőtt ország, még ha vannak is hibái, véli Bugár Béla, a Most-Híd elnöke, a parlament alelnöke, aki 1990 óta politizál, és Szlovákia létrejötténél is jelen volt. Szerinte arra kell gondolni, hogy az elmúlt 25 évben mi mindent tettünk az átláthatóságért a korrupció elleni harc során. Úgy gondolja, sikerült szűkíteni a politikai pártokban a korrupcióra alkalmas teret, megerősödött a jogrendszer és a demokratikus elvek. Persze, bőven van még min javítani. „A felnőttek is hibáznak. Ami hibás, azt meg kell javítani” – nyilatkozta Bugár.
Az 1989-es forradalom egyik vezéralakja, Milan Kňažko szerint – aki a kilencvenes évek elején miniszterként és miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedett – huszonöt éve készen álltak ez emberek az önálló ország megalapítására. Szlovákia megalakulásáról elsőként a felelősség jut az eszébe – amit szerinte ekkor már nem volt kire áthárítani. Emlékszik arra is, hogy bizony az embereknek meg kellett magyarázni, a szétválás nem az ellenségeskedés aktusa volt, hanem sokkal inkább a jó viszony megmentésére tett törekvés. „Az idő megmutatta, hogy igazunk volt” – nyilatkozta Kňažko.
Gazdasági felemelkedés
Az önálló Szlovákia elmúlt 25 évének talán legnagyobb sikere az a gazdasági fellendülés, amit produkált. A bruttó hazai termék mértéke a kilencvenes évek eleji zuhanórepülés után növekedni kezdett és a 2009-es válságos évet leszámítva a mai napig emelkedik. Az elmúlt negyed évszázad alatt az ország gazdasága – egy főre átszámolva – több mint 500 százalékkal nőtt.
A gazdasági növekedés ellenére az ország nagy csatákat vívott a nem akármilyen mértékű munkanélküliséggel. 2001-ben, Dzurinda kormánya alatt volt a legrosszabb helyzet, aki ennek orvoslására olyan reformokat vezetett be, amelyek felpörgették a gazdaságot. Ma ott tartunk, hogy a legalacsonyabb a munkanélküliség – 227,7 ezer ember van megélhetés nélkül.
Az elmúlt évekre jellemző nagy munkanélküliség miatt a bérek lassúbb ütemben emelkedtek nálunk, mint a környező országokban. Ennek ellenére az 1993-as 200 eurós átlagbér mára több mint 920 euróra emelkedett.
Egy átlagember szemével
Valahol érthető, hogy a tegnapi nap főleg az ünneplésről szólt, és olyankor nem szokás arról beszélni, mi az, ami nem sikerült. Mert az átlagpolgár bizony tapasztal egyet s mást, aminek már régen nem így kellene lennie. Például az ügyintézés, a bürokrácia szinte ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt. A mai modern, számítógépes világban is előfordul, hogy egy-egy engedélyre, igazolás kiadására heteket, hónapokat kell várni. Vajon miért? A bíróságok sem lettek gyorsabbak, évekig elhúzódó perekből nálunk nincs hiány.
Vagy itt van az oktatásügy. A nemzetközi felmérések sorra bizonyítják, hogy ezen a területen bizony még nem vettük fel a tempót a fejlettebb országokkal, jól le vagyunk maradva… Átfogó reform, talán éppen a Tanuló Szlovákia program és felkészült pedagógustársadalom szükségeltetik, hogy valami itt is változzon.
Nem fújnak nagyon új szelek az egészségügy háza táján sem. Ez az örökös pénzhiányban szenvedő, ám létfontosságú szektor egy átláthatatlannak tűnő rendszer, amiben a kisember elveszik. Amit érzékel, hogy a rendelők előtt a várakozási idő nem csökkent, ugyanúgy sorakozunk, mint harminc évvel ezelőtt, ráadásul most már gyakran fizetnünk is kell az orvosnál. Vajon mire megy el a havonta befizetett – nem kevés – egészségbiztosításunk?
Elsősorban a keletebbre fekvő régiókban élőknél veri ki sokszor a biztosítékot az átlagbér nagysága, mert ott annak csak töredékét keresik, már ha van hol dolgozni, hiszen ezek a régiók mind a mai napig kétszámjegyű munkanélküliséggel küszködnek. Az ország nyugati és keleti fele közt egyre élesedik a határvonal, míg Pozsony és környéke gazdagodik, addig a 100-150 kilométerrel odébb lévő, főleg déli irányú, magyarok lakta, vidékek leszakadnak.
S ha már itt tartunk, mit tettek az eddigi kormányok a mezőgazdaság újraélesztése érdekében? Az egykor virágzó ágazat, ami több tízezer családnak biztosított megélhetést vagy legalább tisztes mellékjövedelmet, feltámasztásra vár!
Végezetül pár szót ejtsünk még arról is, hogy ez a kis Szlovákia valóságos autógyártó nagyhatalommá nőtte ki magát az elmúlt években. Ez örvendetes, de mi van akkor, ha valamelyik autógyár úgy dönt, hogy máshova telepíti át a gyárát? Mert ez is benne van a pakliban. Mi lesz akkor a GDP-vel és a munkáját elvesztő több tízezer emberrel?
(TASR, aktuality.sk/Felvidék.ma)
