A felvidéki magyarság körében, a magyar kisebbség anyanyelvű ügyintézésében, nyelvi jogaink érvényesítése terén végzett munkája mind szakmai, mind társadalmi szempontból fontos. Nem szereti az öncélú tudományt, a tudománynak is az embereket kell szolgálnia – vallja. Munkássága nélkülözhetetlen a szakfordítás módszertanának, a szaknyelvi terminológia kidolgozásának területén, az egyetemi szakfordítóképzésben és a közigazgatásbeli anyanyelvi jogokért való folyamatos küzdelemben.
Jelenleg a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet oktatója. Saját bevallása szerint minden fontos projektben részt vett, amely a magyar nyelv használatának kibővítését szolgálta Szlovákiában.
Szabómihály Gizella nyelvész az Arany János-érem (2010) és az Implom József-díj (2011) után decemberben Magyar Nyelvőr Díjban (2017) részesült. Az elismerést olyan személyek kaphatják meg, akik sokat tettek a magyar nyelv ápolásáért Magyarországon és a külhoni területeken. A nyelvpolitikával, nyelvtervezéssel, szociolingvisztikával is foglalkozó nyelvészt újévi beszélgetésünk során arról kérdeztük, milyen szerepe van a nyelvnek a politikában, mivel foglalkozik jelenleg, valamint milyen tervei vannak a jövőt illetően. Arról is faggattuk, mit gondol a nyelvi asszimilációról, és oktatóként milyennek látja diákjait, de beszélgetésünk során kiderült az is, hogy ma már olvashatóbb cikkeket írnak az újságírók.
Feltűnt, hogy az idén már nem a határon túliakat, hanem a külhoni területeken élőket díjazták. Mint nyelvész mit gondol, mi a különbség a két szó használata között és vajon ez már nyelvpolitika?
Ahogy a politika a társadalmi viszonyok szabályozásával, úgy a nyelvpolitika a nyelvhasználat és a nyelvi viszonyok szabályozásával foglalkozik, e mögött mindig van valamiféle ideológia. A jelenlegi magyar kormány esetében megfigyelhető, hogy nyelvhasználatával is a magyar nemzet egységét szeretné kifejezni, ilyen például a külhoni kifejezés is. Jellemző még, hogy a szomszédos országokban élő őshonos magyarokat nem szlovákiai, romániai magyaroknak, hanem felvidékinek, erdélyinek nevezik. Bár én nem foglalkozom a kérdéssel, azt gondolom, egyértelműen ehhez a jelenlegi kormányhoz köthető és a nemzet egységét kifejezni akaró ideológia nyelvi megnyilvánulása a külhoni szó.
Szlovákiában milyen formában használják a nyelvpolitikát?
A nyelvpolitika gyakorlati megvalósulása a nyelvtervezés, amelynek során megkülönböztetünk úgynevezett státusztervezést – ez a nyelv státuszáról szól (például hivatalos, vagy regionális hivatalos, vagy kisebbségi nyelvnek minősül-e valamely nyelv), illetve korpusztervezést – ez kimondottan a nyelv kifejezéseire vonatkozik.
Magyarországon, mivel egynyelvű ország, inkább ez a másik szempont a hangsúlyosabb, bár megjegyzem, hogy az egy reklámtörvényt kivéve Magyarországon törvényi szinten nem szabályozzák a nyelvhasználatot. Ezzel szemben Szlovákiában erőteljes nyelvpolitika van mind státusztervezési, mind korpusztervezési szempontból, amely egyértelműen a szlovák nyelv helyzetére vonatkozik Szlovákián belül. Ez jelenik meg az államnyelvtörvényben is, amely szerint a szlovák nyelv előnyt élvez minden más nyelvvel szemben. Korpusztervezési szinten ez úgy nyilvánul meg, hogy a szlovák nyelv standard változata, a művelt köznyelv minősül államnyelvnek. Egyébként általában ott kell szabályozni a nyelvhasználatot, ahol több nyelv, vagy nyelvváltozat létezik egy területen.
Mivel foglalkozik jelenleg?
Évtizedek óta foglalkozom oktatási terminológiával, és úgy gondolom, szükséges lenne ennek a szótárát létrehozni. Most úgy tűnik, megvan az anyagi fedezete egy ilyen szlovák–magyar terminológiai szótár létrehozásának, amely egyben felkerül majd az oktatási minisztérium honlapjára, hogy mindenki számára egyszerűbb, és elérhető legyen. A másik munka, amellyel már 1999 óta foglalkozom, a közigazgatási terminológiát érinti. A Pro Civis közreműködésével egy olyan jogi-közigazgatási terminológiai adatbázist és szótárat készítünk, amely nemcsak a kiválasztott szlovák és magyar kifejezéseket tartalmazza majd, hanem megtalálható lesz benne a terminusok definíciója, szinonimáik, és kontextusban is szerepelnek majd az adott szakszavak, szakkifejezések. Az adatbázis online formában lesz elérhető, ezzel is segítve a magyar nyelv minél teljesebb használatát a közigazgatásban. Reményeim szerint ez folyamatosan bővülő, kiegészülő terminológiai adatbázis lesz.
Miben rejlik a terminológiai fejlesztés jelentősége nálunk?
A terminológiai fejlesztés bonyolult kérdés: el kell dönteni, mit lehet és mit nem lehet átvenni Magyarországról. Amennyiben nem lehet átvenni bizonyos kifejezéseket, akkor hogyan kell azt megalkotni. Ez a kérdés érdekes elméleti szempontból, ám kisebbségi és nyelvpolitikai szempontból is fontos, és természetesen a nyelvhasználat szempontjából is. Fontos, hogy a különböző helyeken megjelent fordítások szövegét egységesítsük, hiszen önkormányzatonként eltérő lehet a különböző kérvények, önkormányzati határozatok, rendeletek, jegyzőkönyvek magyar fordításának terminológiája. Ezeket többnyire helyben fordítják, ebből fakadóan óriási a terminológiai változatosság, bizonytalanság. Célunk, hogy az önkormányzatoknak segítséget nyújtsunk ebben, és kialakulhasson egy egységes szlovákiai magyar jogi-közigazgatási terminológia. Ennek ezért nagy a jelentősége, hiszen így visszaszorulhat a szlovák kifejezések használata a magyar beszédben.
Miért érdemes ezt csinálni és mit jelentenek a díjak, elismerések?
Az ember nem azért dolgozik, hogy díja legyen. Nyilvánvalóan jóleső érzés, ha felfigyelnek rá, és elismerik a tevékenységét, ettől függetlenül engem sohasem az motivált, hogy díjakat kapjak. Utólag jöttek a díjak, talán azért, mert felismertem, hogy mit kellene valamely területen tenni, és ezek szerint valamiféle társadalmi igényt elégít ki az én tevékenységem. Elsősorban azért csinálom, mert érdekel az adott probléma. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy nyelv fennmaradásához elengedhetetlen, hogy minél több nyilvános színtéren és főleg a hivatalos érintkezésben is használható legyen. Nekem – mint nyelvésznek és mint embernek is – nagyon fontos, hogy a szlovákiai magyarság ne asszimilálódjon nyelvileg, és fennmaradhassunk. Bár nem mindenütt van így, érdemes tudatosítanunk, hogy a mi esetünkben a nyelvi asszimiláció nemzeti asszimilációt is jelent, vagyis a magyar nyelv visszaszorulása egyben a szlovákiai magyarság mint entitás megszűnéséhez vezethet.
Mit gondol, az asszimiláció mennyire sújtja a felvidéki magyarokat?
Ismert, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a magyarok létszáma. Ennek ellenére aránylag jó helyzetben vagyunk, hiszen közvetlen kapcsolatban vagyunk a magyar nyelvvel és a magyar nemzet többi részével, erőteljesebb a kapcsolatunk, mint mondjuk a szocializmus alatt volt. Ezért nem vagyok borúlátó. Ám az biztos, hogy minél inkább szórványban él egy kisebbség, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a családba bekerül egy többségi nyelvet beszélő, aki már nem tanulja meg a kisebbségi nyelvet, ezért inkább a család igazodik hozzá. Gyakorlatilag három generáció alatt bekövetkezik a teljes nyelvváltás. Tehát mindenképpen nagy probléma a szórványosodás.
Ön szerint mennyire fontos az anyanyelvi oktatás szerepe?
Rendkívül fontos az iskola, de még azt megelőzően az óvoda. A tudományok alapjainak az elsajátításán kívül az óvoda és az iskola keretei között nevelés is folyik, ez a szocializáció. Nagyon fontos, milyen közösségben, milyen közösség tagjaként szocializálódik egy gyerek. Közös magyar tudatunkhoz hozzátartozik például az is, hogy egy óvodáskorú gyerek milyen gyermekdalokat ismer meg, hogy például a Gólya, gólya gilice természetes-e a számára. Aki nem így szocializálódik, az a későbbiekben nehezen tud a magyar közösségbe kapcsolódni, mert éppen a közös gyökerek, a közös „hivatkozási alap” hiányzik.
Hogyan jellemezné a jelenlegi diákjait, akiket Nyitrán oktat?
Tanítványaim a magyar–szlovák ügyvitelszervezés szakon igazán nagyon ügyesek! Annak ellenére, hogy a diákok jelentős része szakközépiskolából érkezik, nagyon fejlődőképesek, egészen kiváló záró- és szakdolgozatokat írnak. Bárhová kerülnek, megfelelő tudással vannak felvértezve. A tanulmányi program hallgatói elsajátítják a kétnyelvű hivatali érintkezést, jogi és közgazdasági alapismeretekre is szert tesznek.
A felvidéki magyar sajtót olvasva véleménye szerint milyen állapotban van a nyelvhasználatunk?
Nehéz megmondani és még nehezebb általános képet festeni. Mind a magyarországi online termékekben, mind a felvidékiekben megfigyelhető, hogy a híreknek nagyon gyorsan nyilvánosságra kell kerülniük. Régebben sokkal hosszabb ideig tartott, míg egy hír vagy egy írás napvilágot látott, mivel volt egyfajta szerkesztőségi háttérmunka mögötte. Ma már ez gyakorlatilag megszűnt. Gondolom, ezért nőtt a helyesírási hibák, főleg a vesszőhibák száma. Az is megfigyelhető, hogy a hír és a vélemény – műfaji különbözőségük ellenére – egyre inkább összemosódnak. Viszont a fogalmazás sokkal közelebb áll a mindennapi beszélt nyelvhez, mint korábban, viszont ezért még nem mondanám rosszabbnak az írások stílusát. A szocializmusban például nagyon irányított volt a sajtó, mondhatni „fűrészporízű” volt minden írás.
Ma sokkal nagyobb a szabadság, és én nem tartom rossznak a felvidéki sajtó stílusát. A korábbi időszakokhoz viszonyítva érzékelhető még, hogy erősebb a magyarországi sajtó, a magyarországi hírközlés hatása. Ha szlovákiai témákról kell gyorsan írni, megfigyelhetőek bizonyos kontaktusjelenségek is, de a lényeg, hogy az olvasó megérti a szöveget. Összességében azt mondanám, a szocializmus éveihez képest a mai cikkek sokkal olvashatóbbak.
