Kétnyelvű anyakönyvi kivonatok: vannak is, meg nincsenek is, ez jelenleg a szlovákiai gyakorlat, amelyről konkrét esetben is meggyőződhettünk. A Köldökzsinór Program keretén belül a határon túli magyar gyermekek számára is igénybe vehető támogatások ügyintézéséhez szükséges szlovák-magyar születési anyakönyvi kivonat ugyanis nem használható, még további fordítást igényel.
A magyar kormány a határon túli magyar gyermekek támogatására kétfajta kedvezményt is biztosít a Köldökzsinór Programmal. Erről bővebben ITT írtunk korábban. Felvidéken a pozsonyi és a kassai konzulátus jár el a beérkező kérelmek ügyében, ám hírportálunk kiadója, a Szövetség a Közös Célokért munkatársai is segítséget nyújtanak az ügyintézésben. Éppen így szembesülhettünk azzal a több mint kellemetlen visszássággal, hogy a szlovákiai hatósági eljárásban kiállított kétnyelvű (szlovák-magyar) anyakönyvi kivonatok sok mindenre alkalmasak, egyre azonban nem: az anyakönyvi tények hiteles bizonyítására a magyarországi hatósági eljárásban.
Azaz az ilyen anyakönyvi kivonatok a Köldökzsinór Program által biztosított kedvezmények igénybevételéhez szükséges dokumentumok körében önmagukban nem használhatóak – anélkül, hogy még egy fordítást ne eszközöltetne rajtuk a boldog tulajdonos. Annak pedig ugye a fordítók már alaposan megkérik az árát…
A mellékelt kép – egy ilyen születési anyakönyvi kivonat – önmagáért beszél. Látható, hogy a dokumentumon az „állandó” rovatok szerepelnek csupán magyarul a szlovák mellett, míg a lényeg – tehát maga az adattartalom – már csak szlovákul, a kétnyelvűség itt már nem érvényesül. Márpedig e dokumentumok a konzulátusokon keresztül a magyarországi hatósági eljárásba kerülnek be, ott bírálják el őket. Ebben pedig az ilyen bejegyzéseket nem tudják elfogadni: ha tehát a szlovák anyakönyvvezető az adatokat csak szlovák nyelven tölti ki, akkor az a magyarországi ügyintézésben önmagában nem használható, el kell készíttetni az irat hivatalos fordítását is.
Amikor jog és kötelezettség nem talál egymásra
Megkérdeztük az üggyel kapcsolatban Nagy Dávid ügyvédet, aki szakértőként sincs túl jó véleménnyel a korábban sikertörténetként beharangozott módosításról. „A kétnyelvű születési anyakönyvi kivonat igénylése a „nesze semmi, fogd meg jól” tipikus esete. Ezt a jogot a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény 2. paragrafusának 5. bekezdése biztosítja számunkra. Ennek értelmében azon települések esetében, ahol az állampolgároknak joguk van a kisebbségi nyelv hivatali használatához, a születési anyakönyvi kivonatot, házassági anyakönyvi kivonatot, halotti anyakönyvi kivonatot stb. kérésre kétnyelvűen is kiadják, mégpedig államnyelven és a kisebbség nyelvén. Ugyanezen törvény 7. paragrafusa viszont kimondja, hogy a közigazgatási szerv és alkalmazottai nem kötelesek a kisebbségi nyelvet ismerni. Véleményem szerint így születhetett ez a köztes megoldás, hogy a nyomtatvány kétnyelvű, de annak kitöltése csak az államnyelven történik. Ez a hiányosság könnyen kiküszöbölhető lehetne, ha minden egyes anyakönyvi hivatal alkalmazottai közül legalább egy tudna az adott kisebbség nyelvén. Valójában ez megalapozott elvárás is lehetne a jogérvényesítés szempontjából, hiszen hiába a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény, ha sok esetben az a nyelvtudás híján alkalmazhatatlan. A törvény helytelen alkalmazása több ügyfelemnél okozott többletkiadásokat vagy hosszas várakozást, hiszen a csupán szlovákul kitöltött űrlapokat Magyarországon nem tudják alkalmazni. Így a rossz törvény miatt fizethetik a fordítási költségeket, azon túl, hogy törvényes joguk sérült.”
