Életének 80. évében, a gyilkos kórral nyolc hónapon át folytatott küzdelme végén 2018. február 23-án, pénteken az Amerikai Egyesült Államok Ohio államának Cleveland városában szerettei körében elhunyt John N. Lauer. Felesége, Edith szavai szerint, három nappal hetvenkilencedik születésnapja után „lelke elröppent közülünk”.
Johnt és feleségét, Edithet a felvidéki magyar közösség irodalomszerető és a művészet iránt érdeklődő tagjai talán egytől egyig ismerik. Neve, nevük éveken keresztül összefonódott a Madách Posonium Könyv- és Lapkiadó fennmaradásáért folytatott küzdelemmel.
A feleség javaslatára 2000-ben megalapították a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat, amelyet 2010-ig működtettek. Az alapítók a díj alapításával azt a nagyvonalú és nemes szándékot követték, hogy segítsék és ösztönözzék a magyar irodalom és szellemiség gazdagodását Szlovákiában. Azokat az alkotásokat kívánták támogatni, amelyek a magyar irodalmat és szellemiséget, a nemzeti örökséget, a hagyományokat erősítették és korszerű formában, magas művészi színvonalon jelenítették meg. Hatvanöt felvidéki magyar írót és költőt, valamint tizenegy művészt részesített elismerésben a díj kuratóriuma.
Tevékenysége elismeréseként az Amerikai Magyar Koalíció 2013-ban kitüntetésben részesítette. A magyar ügyekkel a felesége révén kapcsolatba került John N. Lauer a kitüntetést a Kárpát-medencei magyar oktatás és kultúra ügye iránti elkötelezettségével, valamint a HAC (Amerikai Magyar Koalíció) munkájának támogatásával érdemelte ki. 1997-ben ösztöndíjat hozott létre a marylandi egyetemen a tehetséges kisebbségi diákok támogatására, és ugyanekkor jött létre a Lauer család Pannonius Alapítványa. Ez több magyar kulturális és oktatási intézményt támogatott a Kárpát-medencében, például a Kolozsvári Református Kollégiumot, és hozzájárult a Sapientia Egyetem megalakulásához is.
John élete volt a példája annak, hogyan fonódik össze az azonos értékrendű emberek sorsa és szemlélete, függetlenül attól, hogy a Kárpát-medencében vagy az észak-amerikai földrészen születtek. Edith, aki családjával az 1956-os forradalom után került emigrációba, az 1960-as években ismerkedett meg Johnnal és 54 évig éltek boldog házasságban. John megértően támogatta feleségének magyarságmentő tevékenységét az Amerikai Egyesült Államokban, majd a rendszerváltozás után a hazai tájakon, szerencsénkre éppen a Felvidéken. John, mint amerikai, felesége hatására fokozatosan kettős kötődésű emberré vált, ami a legtisztább formában jelent meg nála, a szellemi értékek iránti elkötelezettségében, eredetét nem feladva.
John életére és munkásságára otthon, az Amerikai Egyesült Államokban előreláthatólag két megemlékezést tartanak, egyiket Clevelandban, a másikat Washington D.C.-ben, karöltve a marylandi egyetemmel, de emlékezni fog rá az Amerikai Magyar Koalíció és mi mindannyian, hiszen amerikai létére közülünk való volt, munkájának gyümölcsét a mi érdekünkben is érlelte.
Emlékét megőrizzük és lelkének közöttünk maradt lenyomatát példamutatásra ajánljuk.
