Fontos, hiánypótló munkaként méltatta Gecse Gézának a Püski Kiadónál megjelent, Nemzetpolitika – szorítóban című kötetét szombat délután a XXV. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztiválon Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára.
A helyettes államtitkár szerint ezen a területen 2010-ben jelentős változás állott be, amikor a kormányzat egyértelművé tette, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is részt kíván venni a nemzetpolitikában. Megjegyezte, ha pusztán a számokból indulunk ki, míg korábban legfeljebb a magyar költségvetés 0,2, addig most 0,7 százalékát, mintegy évi százmilliárd forintot fordítanak erre a célra.
Szilágyi Péter szerint rendkívül fontos, hogy a nemzetpolitika ne valamely szakpolitika részeként, hanem speciális, különálló területként jelenjen meg, ezért is tartja jó megoldásnak, hogy a téma nem valamelyik minisztériumhoz, hanem a Miniszterelnökséghez tartozik.
A több mint félezer oldalas, csaknem hetven pódiumbeszélgetés szerkesztett tartalmát összegző kötetet méltatva a helyettes államtitkár megjegyezte: abból nem csupán az egyes kormányzatok hozzáállását lehet megfigyelni, de például azt is, miként alakultak a külhoniak kettős állampolgárságával vagy a határon túli magyarság támogatáspolitikájával kapcsolatos elképzelések.
Duray Miklós felvidéki magyar politikus, a Szövetség a Közös Célokért elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet azért is kifejezetten érdekes, mert több dimenzióban ragadja meg a témákat. Van a könyvnek egy nagy kitekintése, hiszen például nemcsak az észt-finn tematikán, hanem az orosz irodalom tiltott vidékén keresztül is azt mutatja meg, hogy ugyanazok a problémák miként jelennek meg az egyik, illetve a másik térségben. Számára az igazi kérdés, hogy a kötet címe pontosan mit jelent? A nemzetpolitika mennyiben küzdőtér, illetve mennyiben olyan hely, mint a kutyaszorító, amely sokkal inkább a kilátástalan helyzetről árulkodik? Egyáltalán: miként értelmezi a szerző a nemzetpolitikát? – tette fel a kérdést Duray Miklós.
Gecse Géza elmondta, hogy a kötet címe kicsit látlelet vagy önreflexió is, hiszen a határon túli magyar ügy a Magyar Rádión belül a Határok nélkül című műsor 1992-es elindítása után először 1994-ben került bizonytalan helyzetbe. Amikor ugyanis az akkori választásokon a szocialisták győztek és SZDSZ-es támogatással alakítottak kormányt, a műsortól a rádióban elvették azt a délutáni egyórás sávot, ami a Határok nélkül számára Magyarországon is példátlanul komoly hallgatottságot biztosított, így a 20.30 és 21.00 közötti sáv maradt meg a hajnali ismétléssel és folyamatosan vonták el a forrást a szerkesztőségtől.
Tekintve, hogy a Kárpát-medencében élő határon túli magyarság fele erdélyi és a Kossuth rádió maradt az 1990-es évek végétől az egyetlen középhullámon is sugárzó, mindenütt fogható magyar nyelvű rádióműsor, ez még mindig óriási, Magyarországon szinte nem is érzékelt tekintélyt biztosított a műsor számára. A Határok nélkül és a Vasárnapi Újság 1997-ben egyesített szerkesztőségének a helyettes vezetőjeként – családi, kárpátaljai indíttatásából eredően is – Gecse Géza inkább a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozott, de idővel sikerült önálló szerkesztőséggé szervezni. Mivel a határon túli terület a rádión belül mostohának számított, és ő igyekezett a műsor számára a teret bővíteni, ezért a cégen belül nem szerették – fogalmazott Gecse Géza.
Mennyire gondolkodott egyként a határon túli magyarság a különböző lényegi kérdésekben? Érezhető volt-e, gondot okozott-e körükben a másként gondolkodás? Miként érzékelte ezt a beszélgetések során a szerző? – kérdezte Duray Miklós.
Gecse Géza elmondta, hogy bár gondolkodásbeli különbségek az összes különböző régióban élő határon túli magyar politikus között határozottan tetten érhetők voltak, viszont számára sikerélményt jelentett, hogy bizonyos alapkérdésekben soha nem kellett hosszasan magyarázkodni, mivel azokat – azonnal átlátták. Sokkal jobban, mint a magyarországi politikusok. Emiatt is például kifejezetten hálás feladat volt vitaestek szervezésébe fogni, hiszen bár gyakorlatilag anyagi források nélkül kezdtek ebbe a vállalkozásba 1999-ben, nem kellett komolyan attól tartaniuk, hogy bárki a határon túliak közül – például anyagi okokra hivatkozva – lemondja esetleg a részvételt.
Kormány- és országpolitika között is különbség lehet, de hova helyezné a határon túli magyar ügyet a saját tapasztalatai alapján a szerző? – kérdezte Gecse Gézát Duray Miklós.
Gecse Géza kifejtette, hogy Duray Miklós nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak a magyar határokon túl, hanem Magyarországon is sikerült ezt a fogalmat tisztázni és különválasztani a nemzetpolitikát a bel- és a külpolitikától, bár van, akinek még ma is magyarázni kell, hogy miért fontos a nemzetpolitika mint különálló terület, miért alapvetően más, mint a külpolitika és miért jó, ha nem a belpolitika része. Egyébként előfordul, hogy van e területek között átfedés-átjárás. A kötetben például keletkezéstörténetében végigkísért kettős állampolgársággal kapcsolatos álláspontváltozás története is pont erre jó példa, amelynek nemzetközi fogadtatását jelentős mértékben befolyásolta például európai uniós csatlakozásunk – fogalmazott a szerző.
Duray Miklós ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magyar állampolgári jog kiterjesztését az uniós csatlakozás előtt az 1960-as években kötött államközi szerződések akadályozták, ezért nagyon csúfos következményei lettek volna, ha például az első Orbán-kormány lépéseket tett volna ebbe az irányba.
Duray Miklós azt is elmondta, azzal ajánlja a könyvet az olvasónak, hogy abból alapműveltséget lehet szerezni az elmúlt 25-30 év történelméből, különös tekintettel arra, hogy a műben több dimenzióban jelennek meg az egyes témák.
A vasárnap záruló XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon több mint 170 program és 26 ország 160 kiállítója várja a közönséget. A rendezvény díszvendég országa Szerbia, díszvendég írója pedig Daniel Kehlmann, akinek legújabb, Tyll című kötetét is szombaton mutatták be a közönségnek.
